| Irodalmi és Tudományos Értesítő | |
|---|---|
| ukrán Irodalmi és tudományos közlöny | |
| Szakosodás | irodalmi, művészeti, tudományos és társadalompolitikai folyóirat |
| Periodikaság | havonta 1 alkalommal |
| Nyelv | ukrán |
| Alapítók | Tarasz Sevcsenko Tudományos Társaság |
| Ország | |
| Publikációtörténet | 1898-1932 _ _ |
| Az alapítás dátuma | 1898 |
| Weboldal | lnvistnik.com.ua ( ukrán) |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Az " Irodalmi és Tudományos Értesítő " ("LNV") ( ukr. Literary and Scientific Bulletin ) egy egész ukrán havi irodalmi, művészeti, tudományos és társadalompolitikai folyóirat . 1898-ban alakult a Tarasz Sevcsenko Tudományos Társaság által kiadott Zarya folyóirat és az I. Franko (1894-96) által szerkesztett Élet és Szó folyóirat folytatásaként. Az eredeti neve "Native Word". Megjelent: Lvov (1898-1906), Lvov és Kijev (1907-1914, 1917-1919), Lvov (1922-1932, szerkesztette: D. Dontsov ).
A szerkesztőbizottság kezdeti összetétele Mihail Gruševszkij , Ivan Franko , Alekszandr Borkovszkij, Oszip Makovej volt . 1899-ben A. Borkovszkijt és O. Makovejt Vlagyimir Gnatyuk váltotta fel (állandó műszaki szerkesztőként és lektorként). A Lviv-korszakban (1898-1906) a tényleges főszerkesztő Ivan Franko volt , bár a folyóirat létrehozásának ötlete M. Grushevsky volt, és ő végezte a folyóirat általános irányítását. számos cikkét publikálta, és irányította az előkészítési és publikációs folyamatot.
A magazin a korabeli nyugati „ vastag ” magazinok mintáját követte . Irodalmi művek, publicisztika, irodalomkritika, tudományos témájú cikkek jelentek meg itt. A folyóirat maga köré egyesítette az akkori teljes ukrán irodalmi elitet - galíciai, bukovinai és kis-oroszországi költőket, írókat, publicistákat, kritikusokat. Az ukrán szerzők költői és irodalmi alkotásai, az ukrán közéleti személyiségek évfordulóinak szentelt cikkek, új ukrán kiadványokról szóló információk megjelentetése hozzájárult a békéltető független ukrán állam eszményének megteremtéséhez. Itt jelentek meg először Ivan Franko Utak-utak, Mikola Voronoj Kórusi bájital című műve, Lesia Ukrainka Hajnal előtti fényei és Mikola Jevsan kritikai cikkei . Edgar Poe , Friedrich Schiller , Shakespeare és mások ukrán fordításai is megjelentek.
Az 1905-ös oroszországi forradalom után kedvező feltételek alakultak ki egy ukrán nyelvű kiadó fejlesztéséhez. Galícia, mint "nemzeti Piemont" különleges ragyogása fokozatosan kezd elhalványulni. Tekintettel arra, hogy a Tarasz Sevcsenkoról elnevezett Tudományos Társaság számos tagja elégedetlenségét fejezte ki a folyóirat különféle társadalmi és politikai kérdésekben kialakított álláspontjával, különösen a galíciai politikai pártokkal szembeni kritikával kapcsolatban, a folyóirat megjelenése átkerült az Ukrán-Orosz Kiadói Unióhoz ( ukr. Ukrán -Ruska Vidavnicha Spilka ).
Mihail Grushevsky a folyóirat teljes ukrán jellegének megőrzése érdekében úgy döntött, hogy Lvovból Kijevbe helyezi át. 1906-13-ban a magazin két kiadásban jelent meg - Kijevben és Lvovban. Ivan Franko aktív és eredményes munkáját súlyos betegség akadályozta meg. 1908-ban Grushevsky kénytelen volt kijelenteni, hogy Franco már nem vehet részt aktívan a folyóirat elkészítésében. 1912-ig maga Grusevszkij vezette a szerkesztőséget, később ő maradt a főszerkesztő ( O. Oles volt a főszerkesztő ). A folyóirat megjelenését az első világháború és Grushevsky száműzetése szakította meg. 1917 márciusában visszatért a száműzetésből, Grushevsky folytatta a publikálást, de a Központi Radában végzett munkával elfoglalva már nem tudott rá annyi figyelmet fordítani, és a folyóirat vezetését testvérének, Sándornak adta át . A folyóirat kiadója ebben az időszakban az Ukrán Irodalmat, Tudományt és Művészetet Segítő Társaság ( Ukr. Tovaristvo Podmogi Ukrainian Literature, Scientific Techniques ) volt. Miután a testvérek 1919. január végén kénytelenek voltak elhagyni Kijevet, a kiadvány 1920-ig folytatódott.
1922-ben a földalatti ukrán katonai szervezet költségén újraindult az Irodalmi és Tudományos Értesítő kiadása lengyel területen, Lvovban . Finanszírozását a kiadó ( ukrán ukrán vidavnycha spilka ) számos kötelezettsége kötötte: a jobboldali nézeteiről ismert Dmitrij Doncov publicistát nevezték ki a főszerkesztői posztra, magát Jevhen Konovalecset . bemutatták a szerkesztőbizottságnak [1] . A kiadvány 1932-ig folytatódott. 1933-39-ben a folyóirat megváltozott Vestnik néven jelent meg. Az irodalom, a művészet, a tudomány és a közélet hónapja ” (szerk. D. Dontsov). Az ügyvezető szerkesztő Ivan Usztijanovics, a kiadó Olga Bachinskaya, Dmitrij Doncov feleségének, Máriának a nővére volt. Kiadja a Stavropegian Institute kiadója .