Hanskarl Leiner | |
---|---|
Hanscarl Leuner | |
Születési dátum | 1919. január 8 |
Születési hely | Bautzen , Szászország , Németország _ |
Halál dátuma | 1996. július 22. (77 évesen) |
A halál helye | Göttingen , Alsó - Szászország , Németország |
Ország | |
Tudományos szféra | a gyógyszer |
alma Mater | |
Akadémiai fokozat | M.D |
Akadémiai cím | Egyetemi tanár |
Ismert, mint | a szimbólumdráma megalapítója |
Díjak és díjak | Ernst von Bergmann-díj [d] ( 1981 ) |
Hanscarl Leuner ( németül Hanscarl Leuner ; 1919.08.01., Bautzen - 1996.06.22., Göttingen ) - professzor, orvosdoktor, a Katatimno-imaginatív pszichoterápia ( szimbólumdráma ), a Katatimno-imaginatív pszichoterápia Nemzetközi Társasága (International Society for Katatimno-imaginative psychotherapy) alapítója. szimbólumdráma), az International Society for Katatim a képek és az imaginatív módszerek pszichoterápiában és pszichológiában tapasztalatai (IOCPO) és az Európai Orvosi Társaság a Pszicholitikus Terápiáért. Hosszú éveken át vezette a Göttingeni Egyetem Pszichiátriai Klinikájának Pszichoterápia és Pszichoszomatika Tanszékét.Németországban. Életének és munkásságának legfőbb eredménye az analitikus irányultságú pszichoterápia módszerének megalkotása és fejlesztése - Katatim képélmény (szimboldráma vagy Katatim-imaginatív pszichoterápia), egyedülálló hatékonysága, letisztult bemutatása, mély tudományos érvényessége, rendszerszintű kidolgozottsága, és ezzel egyidejűleg a könnyű fejlesztés.
Hanskarl Leuner - 1919. január 8-án született Bautzenben (Szászország, Németország), 1996. június 22-én halt meg Göttingenben (Alsó-Szászország, Németország) 77 éves korában.
Szülei: apa Johannes Leuner, gyáros, anyja: Johanna, szül. Koch
Hanskarl Leuner 1919. január 8-án született Bautzenben (Szászország, Németország) egy üzletember családjában. Szülei azt akarták, hogy folytassa a családi vállalkozást. Miközben azonban még a Hanskarl Leuner Gimnáziumban tanult, pszichoterapeuta szeretett volna lenni. A háború előtti Németország egyik leghíresebb pszichoterapeutájához, Dr. Fritz Künkelhez fordult azzal a kérdéssel, hogyan szerezhetné meg a legjobban a kívánt szakmát. „Fiatalember, először orvosi egyetemre kell menned, befejezni, aztán elfelejteni mindent, amit ott tanítottak, és csak ezután lehetsz pszichoterapeuta” – hangzott a mester válasza.
Hanskarl Leiner 1937-ben érettségizett a gimnáziumban, majd 1939-ben belépett a Frankfurti Egyetem Orvostudományi Karára . Hanskarl Leiner terveit azonban félbeszakította a háború. 1939 decemberében Hanscarl Leunert besorozták a Wehrmachtba , és a keleti frontra küldték, ahol 1941 októberéig rádiósként szolgált a tankcsapatoknál, mivel kis termetű volt, és még a gimnáziumban is szerette az amatőr rádiózást. És mivel már ezekben az években megkülönböztetett különleges elme és komolyság, rádiósként szolgált a tábornok tankjában, és majdnem magával Moszkváig ért. Később, a szimbólumdráma módszer megalkotásakor Hanscarl Leiner felhasználta katonai tapasztalatait: a tábornok tankja mindig a második vagy a harmadik vonalban ment, és mindig oldalt, minden alkalommal új helyen, hogy az ellenség soha ne tudja kitalálni, hol tábornok volt. Ugyanakkor a tábornoknak mindig volt lehetősége oldalról megfigyelni a csata menetét. Ugyanezt az elvet alkalmazzák a szimbólumdrámában is: a pszichoterapeuta mintegy kívülről szemléli, elkíséri a pácienst tudattalan képei közötti utazáson. Hanscarl Leiner házi készítésű rádiók készítése iránti szenvedélye a szimbólumdráma módszerében is megmutatkozott. – Isten hozott, szívesen! hívójeleit az éterben sugárzó rádióamatőr „Igen”-ben és „Ugm”-ben ismételte meg a képet képviselő pácienst kísérő pszichoterapeuta.
1941-ben Németország helyzete minden fronton kritikus volt, a hadseregben katasztrofális orvoshiány volt. Aztán elhatározták, hogy a legtehetségesebb fiatal katonákat küldik el az orvosi szakterület elsajátítására. Hanskarl Leinert a frontról kirendelték egy egészségügyi intézetbe tanulni, a diákoknak katonai egyenruhában kellett járniuk az órákra. Az ötödik félév utáni vizsgák (német egyetemek orvosi karán) Hanscarl Leuner 1942-ben Marburgban , 1946-ban pedig államvizsgát tett. vizsgák a Marburgi Egyetemen . 1947-ben védte meg disszertációját. 1948-tól 1959-ig tudományos asszisztensként dolgozott a Marburgi Egyetem Idegbetegségek Klinikáján, ugyanakkor továbbképzésen vett részt neuropszichiátriai, gyermekpszichiátriai, pszichoterápiás és neurológiai szakokon .
1947-1948-ban. Sikeres képzést jungiánus elemzés prof. Gustav Schmaltz Frankfurt am Mainban, egy híres jungiánus, akit magát C. G. Jung elemzett . Hanskarl Leuner 1963-1973 között a göttingeni Pszichoterápiás és Pszichoanalízis Oktatási Központban folytatta pszichoanalitikus képzését. (a képzés elemzése és felügyelete: Prof. Franz Heigl, Prof. Anneliese Heigl-Ewers, a Német Pszichoanalitikai Társaság (DPG) elnöke 1958-1970-ben, Prof. Werner Schwidder), a DPG és a DGPTT tagja volt. 1959-ben Hanskarl Leuner Göttingenbe költözött, a Göttingeni Egyetem pszichiátriai klinikáján dolgozott, a pszichoterápia osztályát vezette, és megvédte doktori disszertációját pszichiátriából és neurológiából.
1965 óta professzor. 1965-ben, 1966-ban, 1968-ban, 1971-ben, 1981-ben, 1982-ben előadásokat és jelentéseket tartott az Egyesült Államokban, valamint vendégprofesszorként dolgozott a bostoni Harvard Egyetemen , a Princetoni Neuropszichiátriai Intézetben, a philadelphiai Hahnemann College-ban, a Wisconsin Egyetemen Madisonban , a Chicagói Egyetemen , a Baltimore - i Johns Hopkins Egyetemen . , Kaliforniai Egyetem Los Angelesben , Yale Egyetem New Havenben, Virginia Orvosi Főiskola Richmondban.
1975-ben a Göttingeni Egyetem Pszichológiai Orvostudományi Központjában a pszichoterápia és pszichoszomatika tanszék vezetője lett.
Előadásokat és beszámolókat tartott Ausztriában, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Kelet-Németországban , Hollandiában, Dániában, Olaszországban, Spanyolországban, Mexikóban, Norvégiában, USA-ban, Svájcban, Svédországban.
Számos nemzetközi társaság tagja volt: DGPN, AAGP - vezette a "Speciális módszerek" bizottságot - később a Német Pszichoanalitikai Társaságot (DPG), a Német Pszichoterápiás, Pszichoszomatikai és Mélypszichológiai Társaságot (DGPPT), a Nemzetközi Neuro-kollégiumot. Pszichofarmakológia (CINP), Biológiai Pszichiátriai Társaság (USA), International Society for Psychopathology of Expression.
Számos nemzetközi társaság tiszteletbeli tagja: American Society of Clinical Hypnosis (USA), Association of Biological Psychiatry of Argentinia.
1964-ben megalapította az Európai Pszicholitikus Terápiás Orvosi Társaságot (EPT), és annak elnöke volt.
1974-ben megalapította a Catatim Image Experience and Imaginative Methods in Psychotherapy and Psychology (AGKB) társaságot, amelynek elnöke volt.
1978-ban megalapította és elnöke volt a Catatim Image Experience and Imaginative Methods in Psychotherapy and Psychology (IGKB) Nemzetközi Társaságának.
Hosszú évekig tagja volt a Német Szövetségi Egészségügyi Hivatal kábítószerekkel foglalkozó szakértői bizottságának.
1985. szeptember 30-án vonult nyugdíjba. 1996. június 22-én halt meg Göttingenben tüdőgyulladásban .
A Hanskarl Medical Institute elvégzése után Leuner neuropatológusként dolgozott a Marburgi Egyetem Idegbetegségek Klinikáján. A fiatal orvost a szimbólumokkal, képekkel, tudattalannal való munka érdekelte, ő maga is jungi elemzésen esett át. De a tudományos körökben C. G. Junghoz való hozzáállása akkoriban kritikusan szkeptikus volt. C. G. Jung beszélt vagy írt dolgok nagy része fantáziájának és megérzéseinek gyümölcse, amelyek nem állták ki a próbát egy szigorú tudományos kísérlet során. Ez arra késztette Hanscarl Leinert, hogy egy sor kísérletet végezzen, amelyek a kísérleti tudomány pozícióiban maradnak, de lehetővé teszik számára, hogy belépjen a képek, szimbólumok és a tudattalan területére, amelyek annyira érdekelték. Hanscarl Leuner csak javítani akart az elemzésen, de ahogy az lenni szokott, valami egészen újat alkotott. A kísérleti kutatások 1948-ban kezdődtek, és hosszú hat évig tartottak, mielőtt 1954-ben megjelent az első cikk a képek Katatim-élményéről. A pszichoterápia új iránya jött létre - a Katatimno-imaginatív pszichoterápia vagy szimbólumdráma .
Hanskarl Leunernek, a pszichoterápia világának úttörőjének és felfedezőjének két másik "gyermeke":
— egy biofeedback eszköz létrehozása pszichoszomatikus rendellenességek pszichoterápiájára, amely LEOYNOMET néven szerepel.
- az LSD-25 gyógyszer pszichére gyakorolt hatásának tanulmányozása ; Hanscarl Leuner Németország vezető specialistája volt ezen a területen, megalapította és állandó elnöke volt az Európai Pszicholitikus Terápiás Orvosi Társaságnak.
Leuner, H.: Kontrolle der Symbolinterpretation im experimentellen Verfahren. Z. Psychother. med. Psychol. 4 (1954) 201
Leuner, H.: Experimentelles Katathymes Bilderleben als ein klinisches Verfahren der Psychotherapie: Grundlegungen und Methode. Z. Psychother. med. Psychol. 5 (1955) 185
Leuner, H.: Experimentelles Katathymes Bilderleben als ein klinisches Verfahren der Psychotherapie; Ergebnisse. Z. Psychother. med. Psychol. 5 (1955) 233
Leuner, H.: Symbolkonfrontation, ein nichtinterpretierendes Vorgehen in der Psychotherapie. Svájc. Boltív. Neurol. Pszichiátria. 76 (1955) 23
Leuner, H.: Symboldrama, ein actives nichtanalysierendes Vorgehen in der Psychotherapie. Z. Psychother. med. Psychol. 6 (1957) 221
Leuner, H.; Das Landschaftsbild als Metapher dynamischer Strukturen. In: Festschrift zum 70. Geburtstag von E. Speer, hrsg. von H. Stolze. Lehmann, München, 1959
Leuner, H.: Die Verifizierung der egzistentiellen Bedeutung des Symbols durch Symbolprovokation. In: Aktuelle Fragen der Psychotherapie, Bd. 3. Karger, Basel 1960 (S. 45)
Leuner, H.: Leistungen, Indikationen und Grenzen des Symboldramas. Z. Psychother. med. Psychol. 10 (1960) 45
Leuner, H.: Das assoziative Vorgehen im Symboldrama. Z. Psychother. med. Psychol. 14 (1964) 196
Leuner, H., K. Nerenz: Das musikalische Symboldrama und seine psychotherapeutische Wirkung. Heilkunst 77 (1964) 330
Leuner, H.: Irányított affektív képalkotás (GAI): A Method of Intensive Psychotherapy. amer. J. Psychother. 23 (1969) 4
Leuner, H.: Das Katathyme Bilderleben in der Psychotherapie von Kindern und Jugendlichen. In: Handbuch der Kinderpsychotherapie, hrsg. von G. Biermann. Reinhardt, München, 1969
Leuner, H.: Über den Stand der Entwicklung des Katathymen Bilderlebens. Z. Psychother. med. Psychol. 19, 177 (1969).
Leuner, H.: Katathymes Bilderleben-Unterstufe-ein Seminarkurs. Thieme, Stuttgart 1970
Leuner, H.: Indicationen zur Psychotherapie. Ringelheimer Biologische Umschau, H. 5 (1970) (unveröff.)
Leuner, H.: Das Katathyme Bilderleben in der Psychotherapie von Kindern und Jugendlichen. Prax. Kinderpsychol. 19 (1970) 21g
Leuner, H.: Therapeutische Möglichkeiten mit dem Katathymen Bilderleben (Tagtraumtechnik) bei RM-Konsumenten. Ref. Fortbildungsveranst. Nervenklinik Tübingen 1971 (unveröff.)
Leuner, H.: Grundzuge der tiefenpsychologischen Symbolik (unter Berücksichtigung des Symbolismus im Katathymen Bilderleben). In: Ausgewählte Vorträge der Zentralen Weiterbildungsseminare der AGKB, (Selbstverlag) Göttingen 1974
Leuner, H.: Die Bedeutung der Musik in imaginative Techniken der Psychotherapie. Vortrag gehalten auf dem Ostersymposium der Herbert von Karajan-Stiftung, Salzburg 1972. In: Neue Wege der Musiktherapie, hrsg. von W.3. Revers, G. Harrer, WCH Simon. Econ, Düsseldorf 1974
Leuner, H.: Imagination als Spiegel unbewußten Seelenlebens. Angelsachsen-Verlag, Bréma, 1974
Leuner, H.: The Role of Imagery in Psychotherapy, In: New Dimensions in Psychiatry: A World View, hrsg. von S. Arieti, G. Chrzanowski. John Wiley & Sons, New York, 1975
Leuner, H.: Stellung des Katathymen Bilderlebens (KB) im Rahmen der aktiv-kliinischen Verfahren der Psychotherapie. Referat gehalten auf dem 1. Internationalen Kongreß f. Aktiv-klinische Psychotherapie, Innsbruck 1975 (unveröff.)
Leuner, H.: Irányított affektív képalkotás: Beszámoló a fejlődéséről. J. Mental Imagery (USA) 1 (1977) 73
Leuner, H.: Az irányított affektív képalkotás alapelvei és terápiás hatékonysága. In: Az emberi képzelet ereje, hrsg. von JW Singer, K.S. pápa. Plenum Press, New York 1978
Leuner, H. (Hrsg.): Katathymes Bilderleben - Ergebnisse in Theorie und Praxis. Huber, Bern, 2. Aufl., 1983
Leuner, H.: Lehrbuch des Katathymen Bilderlebens. Huber, Bern 2. Aufl. 1987
Leuner, H., G. Horn, E. Klessmann: Katathymes Bilderleben mit Kindern und Jugendlichen, 3. Aufl. Reinhardt, München, 1988
Leuner, H., O. Lang: Psychotherapie mit dem Tagtraum, Katathymes Bilderleben, Ergebnisse II, Fallanalysen, Theorie. Huber, Bern 1982