A logopszichológia a speciális pszichológia egyik ága, amely a különféle beszédzavarokkal küzdő emberek pszichológiai jellemzőit , valamint a pszichológiai technológiák alkalmazásának lehetséges lehetőségeit vizsgálja a komplex korrekciós munkában a beszédzavarok leküzdésére.
A logopszichológia a kognitív, érzelmi-akarati szféra zavarainak okait, mechanizmusait, tüneteit , szerkezetét , valamint a beszédfejlődési zavarokkal küzdő gyermekek interperszonális kapcsolatait vizsgálja.
A vizsgálat tárgyát az határozza meg, hogy a különböző beszédzavarok esetén a mentális folyamat különböző jellemzői , állapotai és tulajdonságai is vannak, amelyeket figyelembe kell venni a javító, pszichológiai és pedagógiai munkában. A logopszichológia célja, hogy a különféle beszédzavarokkal küzdőket segítse a sikeres szocializációban.
A logopszichológia alkalmazott tudományágként a logopédiai terápia keretében fejlődött ki . A logopszichológia más tudományokkal is összefügg. Mivel a beszédzavarok korrekciójával, megelőzésével, valamint a személyiség átfogó befolyásolásával foglalkozni, ismerni kell a beszédzavar tüneteit, etiológiáját, mechanizmusait, a beszéd- és nem-beszédtünetek arányát. a beszédzavarok szerkezete.
A pszichológiai és pedagógiai kutatások meggyőzően mutatják be a kortársakkal való kommunikáció fontos szerepét a gyermek személyiségének és más gyerekekkel való kapcsolatainak alakításában (T. A. Markova, V. G. Nechaeva, A. P. Usova). A kommunikáció megzavarása és az ehhez kapcsolódó negatív érzelmi állapot gyakran interperszonális kapcsolatok kialakulásához vezet (E. A. Arkin, L. I. Bozhovich, R. E. Barabanov stb.).
A gyerekek csoportos interakciójának problémáját nem vizsgálták kellőképpen, a beszédhiba jelenléte negatívan befolyásolja a gyermek személyiségének kialakulását és másokkal való kapcsolatát . Az ilyen gyermekek interakciójának jellemzői kifejezetten személyes fejlődésük sajátosságaihoz kapcsolódóan alakulnak ki.
A beszédzavarok befolyásolják a gyermek másokkal való kapcsolatának jellegét, öntudatának és önértékelésének kialakulását . Az általános fejletlen beszéddel rendelkező óvodáskorú gyermekek fejlődésének jellemzőit tanulmányozva O. A. Slinko megjegyzi, hogy a kommunikációs eszközök kialakításának hiánya lehet a kortárscsoportban kialakult kedvezőtlen kapcsolatok fő oka. A beszédpatológiában szenvedő gyermekek személyisége egy meglévő hiba miatt sajátos fejlődési körülmények között alakul ki.
A beszéd időben történő fejlesztése a gyermek normális mentális fejlődésének egyik fő feltétele. A verbális kommunikáció megnyilvánulásának késése, a gyenge szókincs és egyéb jogsértések tükröződnek a gyermek öntudatának és önbecsülésének kialakulásában. [2]
A kommunikációs zavarok mértékétől és a beszédhiba tapasztalatának mértékétől függően a Chirkina G.V. által általánosan alulfejlett beszéddel rendelkező óvodásokat három csoportra osztották. Az első csoportba tartozó gyerekek nem mutatják be a beszédhiba élményét, nem okoznak nehézséget a beszédkontaktusban. Aktívan érintkeznek felnőttekkel és társaikkal, széles körben használják a non-verbális kommunikációs eszközöket . [1] Kommunikációba lépnek, párbeszédet folytatnak, gyakran fordulnak egymáshoz kérdésekkel, megjegyzésekkel, bátorító kijelentésekkel. [3]
A második csoportba tartozó gyerekek nehezen tudnak kapcsolatot teremteni másokkal, nem törekednek kommunikálni, egyszótagos kérdésekre próbálnak válaszolni , kerülik a beszédhasználatot igénylő helyzeteket, nem verbális kommunikációs eszközökhöz folyamodnak a játékban, és mutatják be a hiba mérsékelt tapasztalatait. [1] Az ebbe a csoportba tartozó gyerekek ritkán mutatnak kezdeményezőkészséget a kommunikációban. Ha azonban megszólítják őket, képesek fenntartani a kommunikációt . Ha a beszélgetés témája vagy a helyzet érzelmi reakciót vált ki, a gyerekek aktívak, támogatják a megkezdett kommunikációt. A kommunikációs partnerek felhívásaira gyakrabban reagálnak gyakorlati tettekkel, mint szóban. Aktívan kommentálja a tetteit és a partner cselekedeteit. A kommunikációban elsősorban a párbeszéd ciklust használják. [3] A harmadik csoportba tartozó gyerekek beszédnegativizmussal rendelkeznek , ami a kommunikáció megtagadásában, elszigeteltségben, agresszivitásban, alacsony önértékelésben fejeződik ki. A gyerekek kerülik a felnőttekkel és társaikkal való kommunikációt. [1] Az ebbe a csoportba tartozó gyerekek ritkán kezdeményezik a kommunikációt. Szívesebben lépnek kapcsolatba egy felnőttel, mint egy kortárssal. A gyerekek közömbösek maradnak a kommunikációs partnerek közös tevékenységekbe való bevonására tett kísérletei iránt, nem támogatják a megkezdett kommunikációt. A gyerekek ritkán fordulnak társaikhoz kéréssel, beszélgetési kísérlettel, a leggyakrabban használt állítástípus a felnőtthez intézett kérdés, illetve a megválaszolatlan kérdés volt. Az ebbe a csoportba tartozó gyerekek szívesebben cselekszenek csendben, gyakran anélkül, hogy figyelembe vennék a helyzet non-verbális kontextusát. A gyerekek konfliktushelyzeteket teremtenek, aktívan részt vesznek a más gyerekek között felmerült konfliktusokban. [3]