Leopoldo O'Donnell | ||||
---|---|---|---|---|
spanyol Leopoldo O'Donnell | ||||
Spanyolország miniszterelnöke | ||||
1856. július 14. - 1857. október 12 | ||||
Előző | Espartero, Baldomero | |||
Utód | Ramon Maria Narvaez | |||
Spanyolország miniszterelnöke | ||||
1856. július 14. - 1856. október 12 | ||||
Előző | Espartero, Baldomero | |||
Utód | Ramon Maria Narvaez | |||
Spanyolország miniszterelnöke | ||||
1858. június 30. – 1863. március 2 | ||||
Előző | Francisco Javier de Isturiz | |||
Utód | Manuel de Pando, Miraflores második márkija [d] | |||
Spanyolország miniszterelnöke | ||||
1865. június 21. - 1866. július 10 | ||||
Előző | Ramon Maria Narvaez | |||
Utód | Ramon Maria Narvaez | |||
Valencia főkapitánya[d] | ||||
1839-1840 _ _ | ||||
Előző | Antonio van Halen és Sarti [d] | |||
Utód | Antonio Seoane [d] | |||
Születés |
1809. január 12. [1] [2] [3] |
|||
Halál |
1867. november 5. [2] [3] (58 évesen) |
|||
Temetkezési hely | ||||
Apa | Carlos O'Donnell és Anethan [d] [4] | |||
A szállítmány |
|
|||
Díjak |
|
|||
Rang | Tábornok | |||
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Leopoldo O'Donnell és Horis , Lucena grófja, Tetuan hercege ( spanyolul: Leopoldo O'Donnell y Joris ; 1809. január 12., Santa Cruz de Tenerife – 1867. november 5., Biarritz ) spanyol tábornok és államférfi.
1837-ben a kantábriai hadsereg parancsnokává, majd Aragon, Valencia és Murcia főkapitányává nevezték ki, 1838-ban Urietánál , a következő évben pedig Cabrerát verte le Lucenánál .
Az 1841-ben kirobbantott Espartero elleni felkelés kudarca miatt Narvaezzel és Gutiérrez de la Conchával együtt Franciaországba menekült, ahol egészen Espartero bukásáig, 1843-ig maradt.
Kuba kormányzójává nevezték ki, 1848-ig tartózkodott ott; Visszatérve Spanyolországba, csatlakozott az ellenzéki párthoz a szenátusban.
1854. június 28-án O'Donnell vezette a hadsereg katonai felkelését, és miután legyőzte a királynő csapatait, július 29-én Esparteróval együtt belépett Madridba . Hadügyminiszternek nevezték ki, hamarosan felszámolta a gyenge Esparterót, és 1856. július 14-én miniszter-elnök lett. Egész Spanyolországot ostromállapotba nyilvánította, feloszlatta a Cortes -t, de október 12-én át kellett adnia a hatalmat Narvaeznek.
Miután csatlakozott az úgynevezett "liberális unióhoz", O'Donnell az összes mérsékelt párt egyesítésére törekedett, ami ismét hatalomra juttatta (1858-1863).
A Marokkóval vívott háborúban átvette a hadsereg parancsnokságát, az ellenséges tábor lerohanása után bevette Tetouant, és Spanyolországnak kedvező békét kötött.
Vezetése alatt a franciákkal szövetségben expedíciót indítottak Mexikóba , és ismét meghódították Santo Domingo gyarmatát , amely a később ismét elveszett Hispaniola szigetéhez tartozik .
1865-1866-ban O'Donnell harmadszor állt a minisztérium élén.
![]() | ||||
---|---|---|---|---|
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
|
Spanyolország kormánya (1858. június – 1863. március) | ||
---|---|---|
miniszterelnök |
| |
belügyminiszter |
| |
Külügyminiszter |
| |
igazságügyi miniszter |
| |
pénzügyminiszter | Pedro Salaverria és Jaritu | |
fejlesztési miniszter |
| |
Honvédelmi miniszter |
| |
haditengerészet titkára |
| |
tengerentúli területek minisztere |
|