A Halál légiója (Szlovénia)

A Halál légiója ( szlovén. Legija smrti ) a szlovén kollaboránsok fegyveres alakulata, amely a második világháború alatt létezett.

A légió összetétele

A légió 1942 nyarán jelent meg. Hivatalosan három zászlóaljból állt, amelyekben főleg egykori szlovén csetnikek szolgáltak . A légió székhelye Alsó-Krajnában volt . A három zászlóalj mindegyike körülbelül 250 emberből állt. Az első zászlóaljat Dobrivole "Iztok" Vasilevich szerb kapitány irányította, akinek különítménye a Polkhokray Dolomitokban (Polkhov Gradets közelében) működött. A második zászlóaljat Milan Kranjic vezette, különítménye a Ljubljana melletti Brezovicében volt. A harmadik zászlóalj Sukhor közelében támaszkodott, és az ebből a különítményből származó csetnikek Zhumberak hegyeiben harcoltak . 1942 októberéig a légió 1731 katonából állt (665 az első zászlóaljban, 650 a másodikban és 416 a harmadikban) [1] . A légióba tartoztak a római katolikus egyház által támogatott propagandisták és olasz fasiszták is.

A légió veresége

A Légió mint olyan harcolt a jugoszláv antifasiszták ellen , de a szlovén kommunisták is legyőzték. 1942. november 27- én Sukhor közelében éjjel a harmadik zászlóaljat megtámadták az antifasiszták: az 5. szlovén ütődandárt, az "Ivan Cankar" és a 13. horvát dandárt a West Dolensky különítménytől [2] . 91 légiós meghalt, a partizánok mindössze 16 embert veszítettek. Elfogták az első légiós zászlóalj vezetőjét, Dobrivole Vasziljevicset, akit a megszállókkal való együttműködés miatt végeztek ki.

Ez a vereség volt a légió felbomlásának kezdete. 1943-ban az olasz csapatok kapituláltak és kivonultak a háborúból. Bár a német csapatok megvédték Olaszországot a szövetséges csapatoktól, az olaszok már nem támogatták a szlovén légiósokat. A légió maradványainak vezetője, Vuk Rupnik (a szlovén munkatárs, Leon Rupnik fia) feloszlatta a különítményt. Az életben maradt katonák a Szlovén Honvédséghez csatlakoztak , ahol a háború végéig szolgáltak.

Jegyzetek

  1. RAST, Revija za literaturo, kulturo in družbena vprašanja, Novo mesto, Letnik XVII, 2006. február, stev. 1, strani 52–65
  2. Lado Ambrožič-Novljan, Cankarjeva brigada, 1975, str. 62-66