Az elárasztás a csomagok hálózaton keresztüli továbbításának egyik legegyszerűbb módja , amikor az útválasztó a fogadott csomagokat az összes közvetlen szomszédjához továbbítja, kivéve azt a gazdagépet, amelytől azokat kapta. Ez a módszer rendkívül nem optimálisan használja a hálózati kommunikáció sávszélességét, de nem igényel útválasztási táblákat ; bizonyos helyzetekben hasznos, például a hálózati hidak és kapcsolók így továbbítják az ismeretlen címzésű kereteket [1] .
Az elárasztás legfőbb előnye, hogy biztosítja az optimális időköltséget egy csomag kézbesítéséhez, hiszen ha minden lehetséges irány érintett, akkor legalább az egyik minimalizálja azokat. Az elárasztás olyan alulterhelt hálózatokban is használható, ahol magasak a hálózati csomagok kézbesítésének időbeli és megbízhatósági szabványai [2] .