Konstantin von Wurzbach-Tannenberg | |
---|---|
német Constant von Wurzbach [1] | |
| |
Születési név | német Eduard Konstantin Michael Wurzbach |
Születési dátum | 1818. április 11. [2] [3] [4] […] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1893. augusztus 18. [5] (75 évesen) |
A halál helye |
|
Ország | |
Foglalkozása | lexikográfus , író , életrajzíró , költő , katona , önéletrajzíró , fordító , bibliográfus , publicista , tisztviselő , könyvtáros |
Apa | Maximillian Wurzbach von Tannenberg [d] |
Anya | Josephine Pinter [d] |
Házastárs | Caroline von Wurzbach-Tannenberg [d] [6]és Antonie von Wurzbach-Tannenberg [d] [6] |
Gyermekek | Alfred von Wurzbach [d] , Theodora von Fiedler-Wurzbach [d] , Friedrich von Wurzbach-Tannenberg [d] és Constanze von Wurzbach-Tannenberg [d] |
Díjak és díjak | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Konstantin Wurzbach von Tannenberg (irodalmi álnév - Konstan , német Constantin Wurzbach Ritter von Tannenberg ; 1818. április 11., Ljubljana , Osztrák Birodalom - 1893. augusztus 18. , Berchtesgaden ) - osztrák lexikográfus , irodalomtörténész , bibliográfus , bibliográfus , po eto - filográfus , levéltáros , könyvtáros .
Wurzbach, akit Eduard Konstantin Michaelnek kereszteltek meg, Maximilian Wurzbach jogi doktor, akit 1854-ben von Tannenberg címmel nemesítettek, és Josephine Pinter tíz fia közül a hetedik volt. Ljubljanában nőtt fel, és a helyi Líceum filozófiai karán szerzett diplomát. Egy folyóirat munkatársa volt. Már kora ifjúkorában, Nikolaus Lenau és Anastassy Grün költészete ihlette, legidősebb testvérével, Karllal írt német nyelvű verseket.
Miután 1841-ben főhadnaggyá léptették elő, a lvivi katonai egységhez osztották be. A szolgálattal egyidőben a helyi egyetemen tanult, és 1843-ban első aktív osztrák tisztként filozófiadoktori fokozatot kapott. Az év végén elhagyta a hadsereget, és a Lvivi Egyetem könyvtárában helyezkedett el . Ezt követően - az "Amts-Zeitung" kormányújság szerkesztőségében (a kormányzó F. Stadion alatt ).
1847-ben Wurzbach egy lvovi újságban foglalt állást, és politikai újságíróként élte túl az 1848-as forradalmi évet. Október óta először hivatalosan a bécsi udvari könyvtárba nevezték ki , decemberben pedig a Belügyminisztérium levéltári posztját töltötte be.
Wurzbach költői alkotásai között költészeti gyűjtemények és különálló versek, pontosabban verses történetek szerepelnek – ez a forma a legjobban sikerült neki: „Mosaik” (Krakkó, 1841); "Parallelen" (3. kiadás, Lipcse, 1852); "Von einer verschollenen Königsstadt" (2. kiadás, Hamburg, 1857); "Napoleon" (1851), és a "Der Page des Kaisers" (Düsseldorf, 1854) folytatásaként szolgálja őt; "Kameen" (Düsseldorf, 1856); "Die Gemmen" (Hamburg, 1855); A "Cyklamen" (Bécs, 1872) lírai költemények gyűjteménye, és az "Aus dem Psalter eines Poeten" (Lipcse, 1874) folytatása.
Ukrán és lengyel dalgyűjtemények (1845) és közmondások (1860) szerzője. Névtelenül kiadott egy röpiratot „Galícia ebben az időben” (1848).
A fő mű - életrajzi alkotás - kolosszális és egyedülálló mű Ausztriában - egy 60 kötetes " Az osztrák birodalom életrajzi szótára " (1856-1891), amely számos életrajzot tartalmaz az Osztrák Birodalom alakjairól, beleértve Galíciát , Bukovinát is. , Kárpátaljai Ukrajna . A munkálatok több mint 35 évig tartottak. I. Ferenc József császár a szótár 25. kötetének megjelenésével nemesi méltóságot adományozott Wurzbachnak.
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
---|---|---|---|---|
|