Kubofuturizmus

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2019. január 23-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .

A kubo -futurizmus  a 20. század elejének avantgárd művészeti mozgalma, amely a francia kubisták (például Braque ) és az olasz futuristák (például Boccioni ) elveit ötvözi. A kifejezést először Marcel Boulanger francia kritikus használta egyik cikkében 1912-ben. Az orosz kultúrában a „kubofuturizmus” szó 1913 óta terjed, főként az irodalomkritika körében [1] .

Festészet

A kubofuturizmus iránti kereslet volt az orosz avantgárdban , mind a festészetben , mind a költészetben . Munkájuk különböző időszakaiban a kubofuturizmus formáit Malevics , Burliuk , Goncsarova , Rozanova , Popova , Udalcova , Exter , Bogomazov és mások művészek használták.

Költészet

A futurizmus költészete és a kubofuturizmus festészete (ezt a kifejezést Korney Chukovsky 1913 -ban jelentette be nyilvánosan ) szorosan összefonódik. Oroszországban a „kubofuturizmus” a „ Gilea ” költői csoport egyik önneve is volt, amely szembeállította Igor Szeverjanin és követői (és később más futurisztikus csoportok, mint például a „ Mezzanine of the Mezzanine”) egofuturizmusával. Költészet " és „ Centrifuga "). A kubofuturista költők közé tartozott Velimir Hlebnikov , Elena Guro , David és Nyikolaj Burliuk , Vaszilij Kamenszkij , Vlagyimir Majakovszkij , Alekszej Krucsenik , Livszitsz Benedek . Sokan közülük művészként is tevékenykedtek.

Lásd még

Jegyzetek

  1. Bobrinskaya E.A. Kubofuturizmus  (orosz)  // Az orosz avantgárd enciklopédiája. - 2014. - T. III, könyv. ÉJSZAKA 1 ÓRA. . - S. 323 . Az eredetiből archiválva : 2022. február 1.

Irodalom