Tetőszellőztető (az angol aerate [ eə'reɪt ] szóból - friss levegővel feltöltve) - a tető alatti tér szellőzésére, valamint a vízgőz és a nedvesség eltávolítására szolgáló eszköz. Használható ferde és lapostetőkre. Lapostetőknél megakadályozza a hengerelt tetőfedő anyagban a hólyagok képződését a hőmérséklet-változások során.
Különböző átmérőjű tetőfedő levegőztetőket (terelőket, széllapátokat) használnak szigetelt, úgynevezett "lélegző" lapostetők beépítésénél, valamint lapostetők higiéniás (szárítási) rekonstrukciójában.
A lejtős tetők tetőszellőztetői (terelők) különféle kialakításúak, és a tetőszerkezet hatékony szellőzésére, a nedvességgel telített levegő és a kondenzátum eltávolítására szolgálnak.
Lapos tetőkön a levegőztetők egyenletesen vannak elhelyezve a teljes tetőterületen a tető legmagasabb pontjain a hőszigetelő lemezek illesztéseinél.
A ferde tetőkön a levegőztetőket a legmagasabb pontokon, a gerinchez lehető legközelebb, körülbelül 0,5-0,6 m távolságra szerelik fel. A levegőztetők száma a lejtő területétől és a tető műszaki jellemzőitől függ. egy adott levegőztető.
A levegőztetőket az egyik leghatékonyabb szellőzőrendszernek tekintik, amelyek segítségével eltávolítják a kondenzátumot és a nedvességet a tetőtér alól.
A tetőszellőztetőnek AISI 316 saválló rozsdamentes acélból vagy időjárás- és ütésálló, korróziónak és UV sugárzásnak ellenálló polipropilénből kell készülnie. A tetőszellőztetők széles hőmérsékleti tartományban használhatók -50 °C és +90 °C között. A műanyag levegőztetők ellenállnak az égő lángjának rövid távú hatásának. Minden típusú lapostetőn és ferdetetőn fémből, rugalmas (bitumenes) cserépből, kerámiából és cement-homok cserépből (szellőztető cserép formájában) javasolt levegőztető használata.