A krétai irodalom különleges helyet foglal el a görög irodalom általános történetében . Ennek oka az a tény, hogy miután az Oszmán Birodalom meghódította Görögország szárazföldjét , nagy szigetek, köztük Kréta , hosszú ideig ellenálltak a betolakodóknak. Krétát csak 1669-ben foglalták el, több mint két évszázaddal a Peloponnészosz elvesztése után , amelyet a görögök birtokoltak Konstantinápoly és Athén oszmán meghódítása után . A krétai irodalom, mint a görög irodalom különálló jelensége keletkezésének és virágzásának korszaka a 16. század végére - a 17. század közepére esik.
Annak ellenére, hogy 1204-től, a bizánci időszak végétől Kréta Velence fennhatósága alatt állt , a sziget irodalma formailag és tartalmilag jellemzően bizánci maradt . A megmaradt görög szigetek irodalma közül a műfajok gazdagsága jellemezte, amely a velencei uralom későbbi éveiben, az 1572-es felkelés után érte el csúcspontját. Ez volt az eredménye egyrészt a sziget autonómiájának megerősítése, másrészt a szellemi élet korlátozásának bevezetése, ami a sziget "akadémiák"-ba való koncentrálódásához vezetett - olyan irodalmi körökhöz, ahol gazdag polgárok olvassák műveiket. és előadásokat tartanak. A művek fő nyelve az olasz.
A 17. századtól megkezdődött a krétai irodalom elszakadása a bizáncitól. Ennek egyik példája a sziget egyetlen pásztorkölteménye, a Pásztorlány, amelyet először 1627-ben adtak ki Velencében. További példák erre John Andrea Troilus (1647, Velence) "Ródolin király" című tragédiája Torquato Tasso "Torrismondo" cselekménye alapján , valamint George Hortatsis "Erofili" (1637, Velence) tragédiája a " Orbecca" Giraldi Cinthiotól . A "Rodolin király" tragédia arról nevezetes, hogy fináléjában felcsendül az első görög szonett Krétán. Az Erofili tragédia különleges helyet foglal el a krétai és a görög irodalomban. Ennek a műnek a címszereplője nem csak az ő korában, hanem a következő évszázadokban is egyedülálló: a nő társadalmi helyzetének hagyományos elképzelésével ellentétben Erofili követeli a jogot, hogy önállóan irányítsa saját sorsát, ami összecseng az oszmán uralom ellen harcoló emberek törekvéseit. A Pásztorlányhoz hasonlóan ez a tragédia is a folklór tulajdonává válik.
A krétai vígjátékok népies jellegűek, élénk párbeszédek és nyers humor jellemzi, és az egyik legjelentősebb költői alkotás az 1646 és 1669 között íródott Erotokritus , amely az UNESCO a világkultúra 300 remekművének listáján szerepel. . A versben ismét a krétai irodalom jellegzetes vonásai láthatók: a cselekmények más európai, elsősorban olasz forrásokból való kölcsönzése, feldolgozása a nemzeti kultúra és az eltérő életmód figyelembevételével.
Az Oszmán Birodalom megjelenésével a krétai irodalom gyakorlatilag megszűnt, és néhány képviselője Olaszországban talált menedéket. A krétai irodalom számos alkotása túlélte az oszmán uralom korszakát szóbeli formában, és egészen a 20. századig megmaradt a nép körében.
A krétai irodalmat erősen befolyásolta az olasz irodalom , amely átalakította az ókori görög és folklór irodalmi hagyományokat. A cselekményeket és a formát olasz szerzőktől kölcsönözték, bár egyes Olaszországra jellemző műfajok nem terjedtek el Krétán, különösen a novella . A művek többsége a költészethez tartozik, amelyben új metrikus formákat használnak: tizenegy szótagos, szonett, ballada, oktáv. A folklórral való kapcsolat nem szakad meg teljesen, ami számos mű szerzőjének névtelenségében nyilvánul meg. Jellemző a vallási háttér hiánya a cselekményekben, amelyek nem állnak szemben a kereszténységgel és az iszlámmal, hanem a nemzeti hősök külső ellenség elleni harcának semleges ábrázolását preferálják.