A ruzai erdészet őshonos lucfenyője

A ruzai erdészet őshonos lucfenyője
IUCN kategória - III ( természeti emlék )
alapinformációk
Négyzet	150,12 ha
Az alapítás dátuma	1988. december 22
Elhelyezkedés
55°55′35″ é SH. 35°39′23″ K e.
Ország	Oroszország
Az Orosz Föderáció tárgya	Moszkva régió
Terület	Shakhovskaya
A ruzai erdészet őshonos lucfenyője
A ruzai erdészet őshonos lucfenyője

A ruzai erdőgazdaság gyökérlucfenyője  a moszkvai régió regionális (regionális) jelentőségű természeti emléke , amely ökológiai, tudományos és esztétikai szempontból értékes természeti komplexumokat, valamint különleges védelemre szoruló természeti objektumokat foglal magában. természetes állapot:

• a Ruza -folyó árterének lankás luc- és fenyő-luc sóska-páfrányos széles füves erdői, rétjei és aprólevelű erdei ;
• a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő ritka növény- és állatfajok élőhelyei és élőhelyei .

A természeti emléket 1988-ban alapították [1] . Fekvés: Moszkva régió, Shakhovskaya városi körzet , 0,5 km-re nyugatra Nedanovo falutól , 0,5 km-re északra Bolshoe Sytkovo falutól . A természeti emlék összterülete 150,12 hektár. A természeti emlék a Volokolamszki erdészet Szeredinszkij kerületi erdészetének negyedik negyedét foglalja magában.

Leírás

A természeti emlék területe a friss, nedves morénás síkságok és a Ruza folyó völgyének bal partjának meredek lejtőjén található a Szmolenszk-Moszkva-felvidék tengelyirányú részén. Az egydombos morénás síkság fő- és lejtős felszíne, a Ruza-folyó völgyének lejtője és annak ártere közvetlenül a természeti emlék határain belül van.

A természeti emlék szomszédságában a negyedidőszak előtti, karbon mészkövekből és dolomitokból álló pince teteje helyenként szorosan a nappali felszínhez nyúlik.

A felszín abszolút magassága 188,8 m (a Ruza folyó vízpartja a természeti emlék északi sarkában) és 222 m (a domb teteje a természeti emlék délkeleti csücskében) között mozog.

A természeti emlék középső részén a morénasíkság sík főfelülete van, kb. 215-220 m abszolút magasságban, 3-5°-os morénasíkság. A természeti emlék déli végén a moréna lejtőjéhez egy ősi lefolyó vályú töredéke csatlakozik, melynek aljában egy ideiglenes vízfolyás - a Kuzovok-patak - fenékbevágással (legfeljebb 0,5 m széles, legfeljebb 0,3 m) található. m mélységben). A természeti emlék határain belül kelet felé húzódik a 400 m széles lefolyási üreg. A morénasíkság csúcs- és lejtőfelületeit köpeny-agyagos összetételű moréna alatti palástos vályogok alkotják, ahol a deluviális kimosódás és defluxáció (a lejtőkön), az átmeneti patakok eróziója és az üledékek felhalmozódása, a vizesedés (a lejtőkön) lefolyóvályú alja) jelenleg üzemelnek.

A természeti műemlék északi részén a Ruza folyó völgyének lejtője 190-215 m abszolút magasságban, a völgylejtő magassága a Ruza folyó vízperemétől kb. 27 m. A lejtő keresztirányú profilja egyenes, átlagos meredeksége 10-15° (néhol több mint 30°). A völgy lejtőjét deluviális, proluviális és defluenciális vályogok alkotják.

A völgy lejtőjét az eróziós formák széles hálózata bonyolítja, például szakadékok és vízmosások. Csúcsaik 210 méter körüli abszolút magasságban helyezkednek el, az eróziós formák szélessége 12-14 m (16 m-ig), keresztirányú profiljuk V-alakú (ritkán vályú alakú), az oldalak meredeksége 30 –35°, az oldalak magassága 2-3 m (4 m-ig), az alja keskeny - 1-2 m (ritkán széles - 5 m-ig). Fenekükön gyakran fenékbevágások (akár 0,5 m széles, 0,2–0,3 m mélyek) nyomon követhetők, néha patakokkal és szivárgásokkal. A patakok alja sziklás és homokos. A természeti emlék nyugati részén, a völgy lejtőjének felső részén borz odúkat („borzváros”) jegyeztek fel. A völgylejtőn a deluviális kimosódás, defluencia, helyenként a talaj felső rétegeinek feldolgozása (borz odúk) működnek.

A természeti emlékhely nyugati és északi peremén a Ruza folyó völgyének magas ártere húzódik. Az ártér szélessége 5-7 m, legfeljebb 10 m. Az ártér vízparti magassága 2 m. A középső és alacsony ártér töredékes. Itt zajlanak le a hordaléklerakódások felhalmozódása és az állandó patakok eróziója.

A természeti emlék északi határán van egy állandó vízfolyás - a Ruza folyó (a Moszkva folyó bal oldali mellékfolyója). A Ruza folyó hossza (természeti emléken belül) 0,7 km. A folyó általános iránya nyugatról keletre esik. Az áramlási sebesség 0,3 m/s. A természeti emlék déli végénél kelet felé húzódik a Kuzovok-patak (a Ruza folyó jobb oldali mellékfolyója). A völgy lejtőjén néhány szakadék fenekén átmeneti patakok húzódnak.

A felszíni lefolyás a természeti emlék fő területén délről északra irányul a Ruza folyó medrébe, ahol tovább a természeti emlék határain kívül kelet felé folyik a Moszkva folyó medrébe. A természeti emlék déli részén a felszíni lefolyás dél felé folyik - a Kuzovkom patakkal az ősi lefolyási üreg aljába, majd a természeti emlék határain kívül a Ruza folyó medrébe kerül.

A morénás síkság csúcs- és lejtőfelületeit szikes-podzolos talajok alkotják. A Ruza folyó völgyének lejtőjét szikes-podzolos gleyes talajok borítják. A Ruza folyó árterének talajtakaróját hordalékos könnyű-humuszos talajok képviselik.

Flóra és növényzet

A természeti emlék területén a régi lucfenyvesek dominálnak, a Ruza-folyó és mellékfolyói árterének kislevelű - nyír-, nyárfa-, lucfenyős, szürke égererdői vannak. A lucfenyvesek jelentős részét érinti a tipográfiai kéregbogár, itt kiterjedt egészségügyi kivágásokat végeztek.

A természeti emlék keleti részén, közepes meredekségű lejtőkön öreg lucfenyőerdők alakulnak ki (a luctörzsek átmérője 50 cm), a második farétegben nyírfák és nyárfák, oxálpáfrányok alpesi bilobával málnával, boreális. és tölgy fajok pázsit. Ezekben az erdőkben a régi nyárfákon ritka moha - szárnyas nyak (a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő faj) és a Peltiger nemzetségből származó zuzmók találhatók. Vannak széles levelű harangvirágok (ritka és sérülékeny faj, amely nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de állandó megfigyelésre és megfigyelésre szorul a régióban), háromvirágú szalma, kidolgozott zsurló, csontfű, erdei zsurló . Az erdő ezen részén áthaladó, sekélyen bekarcolt szakadékban öreg lucfenyő, nyír és mogyoró nő, a füvben köszvényfű, tölgy csillagfű, kúszó szívós, hím pajzs és nőstény vargánya. A lejtők lapított területein nő a lonc, a kochedyzhnik, a csirkefű és a szívósság aránya.

A középkorú nyíres- és oxalis-nedves-füves-széles-füves nyárfa-erdőkben kis területeken nyírerdők találhatók, a kislevelű hárs egyenként található. A gyeptakarót a köszvényfű, a közönséges oxalis, a mocsári skerda, a szívós, a városi gravilát, az erdei csicska uralja.

A szelíd moréna lejtőit idős lucfenyvesek foglalják el, jelenleg tipográfus kéregbogárral fertőzöttek. Az erdőállomány jelentős része különböző okok miatt kidőlt, a jegenyefenyők helyén a keletkező ablakokban nyír, nyárfa, kecskefűz, hegyi kőris, bodza, mogyoró, erdei lonc, málna és szemölcsös euonymus aljnövényzet nő. Sűrű a fű, van itt páfrány csuka, páfrány, erdei álmosság, óriás csenkesz, csapat sün, sárga zöldpinty, erdei szamóca, erdei zsurló, nagy celandin , alpesi biloba. Az itteni erdő nagy részét súlyosan érinti a tipográfus kéregbogár, a legfertőzöttebb, száraz lucfenyős területeket kivágták.

A Ruza folyó völgylejtőjén régi luc- és fenyő-lucfenyős erdők, cserjés oxalis-páfrány-széles gyógynövények őrződnek meg. Az idős lucok és fenyők törzsének átmérője eléri a 45-60 cm-t, az aljnövényzetet lucfenyő és hegyi kőris, helyenként platán juhar, ritkábban kislevelű hárs alkotja. A cserjék közül gyakran előfordul a mogyoró, a szemölcsös euonymus, az erdei lonc , a málna (csoportosan). A lágyszárú borítást a közönséges köszvényfű, a sárga zelencsuk és a duzzasztott pajzsfű alkotja, meglehetősen bőséges a pata és a sóska. Gyakran előfordul, hogy alacsony a keménylevelű csirkefű, tavaszi rang, rövidlábú erdő, hím és karthauzi büdösfű, ujjsás, csodálatos ibolya, erdei nád (nádszerű), pettyes bárány.

A lejtő egyik szakaszán, ahol a mészkövek közel kerülnek a felszínhez, nyálkás zsálya függönyt találtak - egy faj, amely szerepel a moszkvai régió Vörös Könyvében. A lejtő másik részén, egy fenyő-lucfenyő sűrű erdőben bővelkedik a nemes májfű, amely szerepel a moszkvai régió Vörös Könyvében. Itt a fenti fajokon kívül megtalálható a pézsma adoxa, az árnyékibolya, az elterülő erdő, a szöges varjúhús, a háromvirágú ágyiszalma, a Róbert-muskátli; a talajon a mnium nemzetségbe tartozó mohák mellett sok a májfű - plagiochilla porella.

A lejtők legmeredekebb és legelcsapottabb részein foltokban nő a szőrös sás.

A Ruza-folyó völgylejtőjét átszelő szakadékokban és vízmosásokban, a lucfenyős erdőkben bozótos, páfrányos, széles füves. Sok a madárcseresznye, van juhar. A szivárgó helyeken és a szakadékban mélyen bekarcolt patakok medrei mentén Róbert muskátli, kutyafű, foltos yaminka, telelő zsurló, borostyánszerű budra, erdei chistitsa nő.

A lejtők alsó részein madárcseresznye és szürke éger, sok széles levelű harangvirág és telelő zsurló, északi akonit (birkózó), tölgyes csillagfű, réti zsurló, illatos buthen, erdei álmosság, csalán és páfrány ( nőstény kochedyzhnik, hím és kitágult pajzsfű). A talajt a Mnium nemzetségbe tartozó mohák borítják.

A természeti műemlék nyugati részén a lejtők szelídebb részein a fenyő régi átalakult erdei kultúrái nyárfa és mogyoró lucfenyő savanyú-zöldpinty közreműködésével sáspálmával, micéliummal, patás, karthauzi szarvasfű, szívós, nagy celandin, terjedő fenyőerdő, szívós közönséges, alpesi kétlevelű megmaradt. A természeti emlék keleti részén az erdei kultúrákban sok madárcseresznye és hegyi kőris található a második rétegben, a fűben pedig az oxalis, a biloba, a kúszó szívós és a páfrányok dominálnak.

A széles erdei szakadékokban, nedves talajon patakokkal, bőven található csalán , réti fű és nőstény kochedyzhnik. Erdei zsurló, köszvényfű, mocsári skerda, tölgycsillag, lépcsillag, mocsári nefelejcs, zöldséges és terpeszfű. A vízmosások alsó torkolatrészein a csalános-réti szürke égerek fejlődnek, amelyek mind a Ruza folyó magas árterén, mind a szakadékok hordalékkúpjain megtalálhatók.

A Ruza folyó magas árterének rétjeit a következő típusok képviselik: csalán-réti rózsa, csalán-réti-kétforrás, erdei bokros bokor, réti muskátli, puha mederszalma, csapatsün, kúszó heverőfű és közönséges pikulnik. Megtalálható itt a Prescott's buthen, a mezei körömvirág, a réti rang, a közönséges tansy, a fűzfű (keskenylevelű tűzfű) és egyebek. A folyóparthoz közelebb eső rétek bővelkednek patakmederben, zöldségkalamuszban és nádasszerű törpeforrásban.

A Ruza folyó partján öreg fűz (fehérfűz) nő, madárcseresznye és szürke éger található. A fákat helyenként komló, a cserjéket echinocystis karéjos és levélzet fonja össze. A part mentén, a fűzfák alatt uralkodó nádszerű forrás, bő csalán, víz puha szőrű, Prescott vargánya, pettyes bárány, erdei angyalgyökér, közönséges köszvényfű, réti fű, réti fű, széles levelű harangvirág, macskagyökér, borostyán -mint a budra, növényi körömvirág, erdei kupyr, közönséges üröm, osztrák tyúkfű.

A vízben van egy sárga tojáshüvely, egy közönséges nyílhegy, egy füles urut, egy vízi csastuha és egy göndör tőfű. A hasadékok közelében egy kis tojáshüvelyt találtak (a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő faj).

Fauna

A természeti emlék állatállománya a moszkvai régió nyugati részének erdei közösségeit reprezentálja. Területén 62 szárazföldi gerincesfajt figyeltek meg, köztük két kétéltűfajt, egy hüllőfajt, 48 madárfajt és 11 emlősfajt.

A természeti műemlék szárazföldi gerinces faunisztikai komplexumának alapja az oroszországi nem csernozjom központ tűlevelű (főleg lucfenyő) erdeire jellemző fajok. A fákhoz és cserjékhez ökológiailag kapcsolódó fajok abszolút túlsúlyban vannak. Viszonylag kevés vizes élőhely faj kötődik a természeti emlék határán húzódó Ruza folyó árteréhez. A közeli települések felé vonzódó szinantróp fajok kis hányada, amelyek csak az erdő szélein találhatók, a természeti komplexum magas fokú megőrzését és integritását jelzik.

A természeti emlék szinte teljes területét tűlevelű és vegyes erdők alkotják, amelyek fenyővel, nyírral és nyárfákkal borított, régi lucfenyőket foglalnak el. A kialakult lucfenyő, helyenként juhar és hárs aljnövényzete, a bőséges cserjeréteg mogyoró részvételével kedvező védelmi és takarmányozási feltételeket teremt a különféle erdei állatok számára.

Ezeken az élőhelyeken a gerincesek állatpopulációjának alapja az európai eredetű tipikus tajgafajok (vörös pocok, nyest, fűz poszcsa, sörény, sárgafejű királykirály, szürke légykapó, vörösbegy, énekes rigó, szibériai és szibériai (közönséges). mókus, mogyorófajd, epe, mezei gatya, zöld róka, porfelfújó). -pied, feketerigó, széncinege, kékcinege, pelyva, valamint jellegzetes erdei vagy általában elterjedt fajok: cickány, róka, fehér nyúl, jávorszarvas, vaddisznó, ölyv, közönséges kakukk, nagy harkály, holló, a Moszkvai Régió Vörös Könyvében szereplő fajok és a nyírfajd (ritka és veszélyeztetett faj, amely nem szerepel a Mo-i Vörös Könyvben Skovskaya oblast, de állandó ellenőrzésre és felügyeletre szorul a régióban).

A Ruza-völgy lejtőjén egy régi lakó borzváros található (a borz ritka és sebezhető faj, nem szerepel a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de állandó ellenőrzésre és megfigyelésre szorul a régióban). Megfigyelték a verébfészkelést. Elterjedésükben a közönséges varangy és az életre kelő gyík a lucfenyővel és az elegyes erdőkkel társul.

A természeti műemlék területének egy szűk peremsávját ártéri élőhelyek zooformációja lakja, amely a Ruza folyó és mellékfolyóinak csatornájára és árterére korlátozódik. A vízközeli ártéri komplexumok jellegzetes lakói ezen az erdőterületen a sáska, a fekete búza, a kis pettyes harkály, a fehérhátú harkály (a moszkvai körzet Vörös Könyvében szereplő faj), a közönséges csalogány, kert és mocsári poszáta, kerti poszáta, márna, lencse, kikötött béka. A Ruza folyó partján hódtevékenység nyomai láthatók, gyakori a folyami vidra (a moszkvai régió Vörös könyvében szereplő faj) és az amerikai nyérc, a szürke gém és a fehér béklyó.

Fekete kánya (a moszkvai régió Vörös könyvében szereplő faj), szürke és fekete fejű sirályok, fekete sebessirályok figyelhetők meg a Ruza folyó vízterületén ; zöld békák élnek a holtágban.

A természeti emlék déli és keleti határa mentén elterülő, benőtt rétté váló széleken olyan jellegzetes réti és szinantróp fajok gazdagítják a faunaegyüttest, mint a közönséges és mezei pocok, fecske , szarka , seregély, réti kergető , aranypinty, közönséges zabpehely .

Természeti emlék kiemelt védelem alatt álló objektumai

Védett ökoszisztémák: a Ruza árterének lankás luc- és fenyőerdői, oxalis-páfrányos füves erdők, rétek és aprólevelű erdők.

A moszkvai régióban védett növekedési helyek és élőhelyek, valamint más ritka és veszélyeztetett növény- és állatfajok, amelyeket a természeti emlékek területén rögzítettek, valamint a borz és a nyírfajd.

A moszkvai régióban védett, valamint más ritka és sérülékeny növényfajok:

• a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő fajok: nemes májfű, kis tojáskapszula, nyálkás zsálya;
• ritka és sérülékeny taxonok, amelyek nem szerepelnek a moszkvai régió Vörös Könyvében, de állandó megfigyelésre és megfigyelésre szorulnak a moszkvai régióban: széleslevelű harangvirág.

A moszkvai régióban védett, a Moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő állatfajok: folyami vidra, fekete kánya, fehérhátú harkály, diótörő.

Jegyzetek

1. ↑ A Moszkvai Regionális Népi Képviselők Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1988. december 22-i 1670/37. sz. határozata "Az állami természeti emlékművek és vadrezervátumok megszervezéséről a moszkvai régióban" . AARI . Letöltve: 2021. augusztus 21. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 13. (határozatlan)

Irodalom

• A Moszkvai Régió Kormányának 2016. április 27-i 339/14. számú rendelete „A moszkvai régió Shakhovskaya városi körzetében található, regionális jelentőségű különlegesen védett természeti területek szabályzatának és útleveleinek jóváhagyásáról” . A moszkvai régió kormányának hivatalos internetes portálja (2016. május 6.). Letöltve: 2021. augusztus 21. (határozatlan)