Vjacseszlav Alekszandrovics Kokorin | ||
---|---|---|
Születési dátum | 1925. június 28 | |
Születési hely | Ivanovo | |
Halál dátuma | 1994. január 17. (68 évesen) | |
A halál helye | Shuya , Ivanovo Oblast , Oroszország | |
Polgárság | Szovjetunió | |
Díjak és díjak |
|
Vjacseszlav Alekszandrovics Kokorin (1925-1994) - A szocialista munka hőse .
1925. június 28-án született Ivanovóban, alkalmazotti családban. Orosz. Az apa a gabonakereskedelmi osztály, anyja - az iskola igazgatója. 1959 óta az SZKP tagja. 1937-ben a szülőket elnyomták és Kazahsztánba deportálták. A fiú egy árvaházban nevelkedett Kashin városában (ma Tver régió).
1941 októberében az árvaházzal együtt a Szverdlovszk megyei Krasznoufimszk városába menekítették. Arti faluban dolgozott egy Podolszkból kitelepített tűgyárban, szerelő szakmát szerzett. 1943 februárjában önként jelentkezett a frontra. Harcolt a gyalogságban, megkapta a "Bátorságért" kitüntetést. Az egyik csatában súlyosan megsebesült a jobb kezében. Az orvosok felvetették az amputáció kérdését, de a kezet sikerült megmenteni. Másfél évet töltöttem kórházakban. 1945 októberében egy sebesülés miatt leszerelték.
Kazahsztánba távozott, hogy édesanyjával éljen. Tanulmányait folytatta, de csak 9 osztályt végzett. A nehéz anyagi helyzet miatt a Kazakhugolrazvedka tröszt geológiai kutatócsoportjába ment dolgozni. 1948 januárjában visszatért Ivanovóba, tizedik osztályt végzett a dolgozó ifjúsági iskolában. Felügyelőként dolgozott egy melanzsüzemben, majd belépett az intézetbe.
Visszatért szülőföldjére. 1954-ben kitüntetéssel szerzett diplomát az Ivanovo Orvostudományi Intézet Orvostudományi Karán. Megtagadta az érettségit, és elköltözött Lukh faluba. A kórház akkoriban mondhatni szimbolikus volt. A fiatal orvosnak 30-50 km-t kellett bejárnia az egész régiót: hol lovas szekéren, hol gyalog vagy kerékpáron, petróleumlámpák fényénél operált.
1958-ban kinevezték a lukhi körzeti kórház főorvosának. Egy fiatal, lendületes orvos rövid idő alatt új szintre emelte a kerületi egészségügyet. Megszervezte a kórház új, kőépületének építését, megvalósította az új kórház korszerű eszközökkel való felszerelését, megszervezte az elsősegélynyújtó állomások mentős és szülészeti személyzetének módszertani tanulmányozását.
Három évvel később a kerületben a felnőtt lakosság ezer főre jutó előfordulása 172 esettel, a reumás megbetegedések száma háromszorosára csökkent. A trachoma, a poliomyelitis, a gyermekkori tuberkulózis és a diftéria megszűnt. Nem volt újszülötthalál. Maga Kokorin orvos sok beteget emelt talpra, és néha szó szerint visszahozta őket a következő világból, elvégezve a legbonyolultabb műveleteket.
1966-ban elnyerte az RSFSR tiszteletbeli doktora címet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1969. február 4-i rendeletével Vjacseszlav Alekszandrovics Kokorin a Szocialista Munka Hőse címet kapta a szovjet nép egészségének védelme terén végzett nagy szolgálataiért.
1972 óta V. A. Kokorin új kinevezést kapott - a Shuya Központi Kerületi Kórház főorvosa Shuya városába költözött. Az előző csapathoz képest új, hatalmas csapatot kellett vezetnie - több mint 900 embert. Az orvos az első napoktól kezdve a műtétek mellett aktívan felügyelte az új kórházi épületek építését. A kórházi campus bővítésével lehetővé vált az orvosi szolgáltatások szakosodása. A központi regionális kórházban hamarosan új osztályok kezdtek megnyílni: általános sebészet, traumatológia, urológiai onkológia. Nyugdíjba vonulásáig vezette a kórházat.
Shuya városában élt. Lenin-renddel kitüntették, kitüntetéssel.
1994. január 17-én halt meg. Shuya városában, a Trinity temetőben temették el. Shuyában, azon a házon, ahol Dr. Kokorin lakott, emléktáblát helyeztek el. [egy]