Boogers (alcsalád)
A boogers [1] ( lat. Galerucinae ) a levélbogarak családjába tartozó bogarak alcsaládja , több mint 5800 fajt számlál [2] .
Elosztás
Találkozz az egész világon. Galerucinae s. str. (Alticini nélkül) állatföldrajzi régiók szerint a következők: Keleti régió - 186 nemzetség (34,3%), Afrotropic - 174 nemzetség (32%), Palearctic - 159 nemzetség (29,1%), Neotropic - 105 nemzetség (19,3%), Ausztrália - 62 nemzetség (11,4%), Nearktikus - 34 nemzetség (6,3%). A legmagasabb szintű általános endemizmus az afrotropikus területen figyelhető meg, ahol a 174 nemzetségből 148 endemikus a régióban (31 nemzetség endemikus Madagaszkáron) és a Neotropic, ahol 105 nemzetségből 76 endemikus a régióban [3] .
Leírás
A boogerek kis és közepes méretű bogarak. Valójában vannak Galerucinae s. str. és földes bolhabogarak Alticini (néha az Alticinae s. str. rangban). A két csoport morfológiai jellemzői nagyon hasonlóak. A két csoport megkülönböztetésére használt kulcsfontosságú morfológiai jellemző a comb hátsó részén található metafemorális extensor ín (MET) (más néven metafemorális rugó, metafemorális apodéma vagy Maulik-szerv), amely nagy ugrásokat tesz lehetővé. menekülő ragadozók [3] [4] [5] [6] .
Ökológia és élőhelyek
Az alcsalád legtöbb tagja kétszikűekkel táplálkozik, és csak néhányan kedvelik az egyszikűeket. A fajok kis része mezőgazdasági kártevő. Néhányat biológiai eszközként használnak a gyomirtásban [2] .
Osztályozás
2014-ben a Galerucinae s mintegy 6500 faját és 600 nemzetségét foglalja magában. str. valamint az Alticinae s mintegy 8000 faja és 534 nemzetsége . str. [7] . Egy 2017-es szűk körű áttekintésben a Galerucinae s. str. (Alticini nélkül) 7145 fajt (7132 modern és 13 kövületet) és 192 alfajt tartalmaz 543 nemzetségből (542 modern, 1 kövület). A legnagyobb Monolepta nemzetség mintegy 700 fajt foglal magában [3] . A legrégebbi faj a Taimyraltica calcarata (kréta időszak) [8] .
A Galerucinae s. filogenetikai kapcsolatai. utca. és Alticiniről sok évtizeden át vitatkoznak és vitatkoznak, és még mindig nem világosak és ellentmondásosak [3] [9] . Egyes közelmúltbeli tanulmányok alátámasztják a hagyományos Alticini besorolását a Galerucinae-ba, de az általános osztályozás továbbra is problémát jelent a taxonómusok számára, mivel sem a hagyományos "Galerucinae", sem a hagyományos "Alticinae" nem monofiletikus csoport (Bouchard et al. 2011 [10] ; Nadein ). és Bezděk 2014 [7] ; Reid 2014 [11] ). Más tanulmányok mindkét csoportot külön alcsaládnak tekintik (pl. Löbl és Smetana 2010 [12] , Ge et al. 2011, 2012 [13] ; Haddad és McKenna 2016 [14] ).
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Gornosztajev G. N. A Szovjetunió rovarai. / szerkesztette: G. A. Mazohin-Porsnyakov . - M . : Gondolat, 1970. - S. 179 . — 372 p.
- ↑ 1 2 BugGuide archiválva : 2010. június 19. a Wayback Machine Galerucinae alcsaládban – csontvázképző levélbogarak
- ↑ 1 2 3 4 Nie, RE., Bezděk, J. & Yang, XK. 2017. A Galerucinae s hány nemzetsége és faja. str. tudjuk? Frissített statisztikák (Coleoptera, Chrysomelidae) Archiválva : 2017. december 22. a Wayback Machine -nál . pp. 91–102. in: Chaboo, CS & Schmitt, M. (szerk.) 2017. Research on Chrysomelidae 7. Zookeys 720: 1–137. ZooKeys 720: 91–102. doi: 10.3897/zookeys.720.13517.
- ↑ Furth DG, Suzuki K (1990) A metatibiális extensor és flexor inak Coleoptera-ban. Systematic Entomology 15: 443-448. https://doi.org/10.1111/j.1365-3113.1990.tb00076.x
- ↑ Furth DG, Suzuki K (1998) Oriental and Australian Alticinae nemzetségek tanulmányozása a metafemorális rugó, a nemi szervek és a hátsó szárnynyílások összehasonlító morfológiája alapján. Proceedings of the Fourth International Symposium on the Chrysomelidae. Proceedings of a symposium 20th International Congress of Entomology, Museo Regionale di Scienze Naturali, 1-327.
- ↑ Nadein K, Betz O (2016) Ugráló mechanizmusok és teljesítmény bogaraknál. I. Bolhabogarak (Coleoptera: Chrysomelidae: Alticini). Journal of Experimental Biology 219: 2015-2027. https://doi.org/10.1242/jeb.140533
- ↑ 1 2 Nadein K, Bezděk J (2014) Galerucinae Latreille, 1802. In: Leschen RAB, Beutel RG (Eds) Handbook of Zoology. Coleoptera, bogarak. Morfológia és rendszertan. 3. kötet Walter de Gruyter, Berlin/Boston, 251-259.
- ↑ Konstantin S. Nadein; Jevgenyij E. Perkovszkij. A Galerucinae levélbogár (Insecta: Coleoptera: Chrysomelidae) új törzse a felső krétakori tajmír borostyánból // Cretaceous Research : Journal. - 2018. - Kt. 84 . - 97-106 . o . doi:10.1016/j.cretres.2017.10.023.
- ↑ Nie RE, Breeschoten T, Timmermans MJTN, Nadein K, Xue HJ, Bai M, Huang Y, Yang XK, Vogler AP (2017) The phylogeny of Galerucinae (Coleoptera: Chrysomelidae) and the performance of mitochondrial genomes inference to phylogene nukleáris rRNS gének. Kladisztika 33:1–18. https://doi.org/10.1111/cla.12196
- ↑ Bouchard P, Bousquet Y, Davies AE, Alonso-Zarazaga MA, Lawrence JF, Lyal CHC, Newton AF, Reid CAM, Schmitt M, Ślipiński SA (2011) Családi csoportok nevei a Coleoptera-ban (Insecta). ZooKeys 88:1–972. https://doi.org/10.3897/zookeys.88.807 Archiválva : 2019. december 8. a Wayback Machine -nél
- ↑ Reid CAM (2014) Chrysomeloidea. In: Leschen RAB, Beutel RG (Eds) Handbook of Zoology. Coleoptera, bogarak. Morfológia és rendszertan. 3. kötet Walter de Gruyter, Berlin/Boston, 11–15.
- ↑ Löbl I, Smetana A (2010) Catalog of Palaearctic Coleoptera, Volume 6, Chrysomeloidea. Apollo-könyvek, Stenstrup, 924 pp.
- ↑ Ge DY, Gómez-Zurita J, Chesters D, Yang XK, Vogler AP (2012) Suprageneric systematics of flea beetles (Chrysomelidae: Alticinae) inferred from multilocus sequence data. Molecular Phylogenetics and Evolution 62: 793–805. https://doi.org/10.1016/j.ympev.2011.11.028
- ↑ Haddad S, McKenna DD (2016) A Chrysomeloidea (Coleoptera: Cucujiformia) szupercsalád törzsfejlődése és evolúciója. Systematic Entomology 41: 697–716. https://doi.org/10.1111/syen.12179
Irodalom
- Nadein K, Bezděk J (2014) Galerucinae Latreille, 1802. In: Leschen RAB, Beutel RG (Eds) Handbook of Zoology. Coleoptera, bogarak. Morfológia és rendszertan. 3. kötet Walter de Gruyter, Berlin/Boston, 251-259.
- Nie, RE., Bezdek, J. & Yang, XK. 2017. A Galerucinae s hány nemzetsége és faja. str. tudjuk? Frissített statisztikák (Coleoptera, Chrysomelidae). pp. 91-102 in: Chaboo, CS & Schmitt, M. (szerk.) 2017. Research on Chrysomelidae 7. Zookeys 720: 1-137. ZooKeys 720: 91-102. doi: 10.3897/zookeys.720.13517.
- Wagner, T. 2017. Quo vadis biodiverzitás? Fajgazdagság húsz év taxonómiai revíziója nyomán az Afrotropical Galerucinae s. str. (Coleoptera, Chrysomelidae). pp. 131-137 in: Chaboo, CS & Schmitt, M. (szerk.) 2017. Research on Chrysomelidae 7. Zookeys 720: 1-137. ZooKeys 720: 131-137. doi: 10.3897/zookeys.720.14011.
Linkek