Claude Lamoral II de Ligne | ||
---|---|---|
fr. Claude Lamoral II de Ligne | ||
de Lin herceg | ||
1707/1710 - 1766 | ||
Előző | Antoine Joseph Ghislain de Ligne | |
Utód | Charles Joseph de Ligne | |
Születés | 1685. július 5 | |
Halál |
1766. április 7. (80 évesen)
|
|
Nemzetség | Dom de Ligne | |
Apa | Henri Louis Ernest de Ligne | |
Anya | Juana Monica de Aragon és Benavides | |
Házastárs | Salmi Erzsébet hercegnő [d] | |
Gyermekek | Lin, Charles-Joseph de | |
Díjak |
|
|
Katonai szolgálat | ||
Affiliáció | Szent Római Birodalom | |
Rang | tábornok tábornagy | |
csaták |
A spanyol örökösödési háború Osztrák-török háború (1716-1718) |
Claude Lamoral II de Ligne ( fr. Claude Lamoral II de Ligne ; 1685. július 5. - 1766. április 7.) - 6. de Ligne herceg, d'Amblyse herceg és a Szent Római Birodalom , Spanyolország 1. osztályú Grandee , Ausztria Hollandia államférfija .
Henri-Louis-Ernest de Ligne herceg és Juana Monica de Aragon y Benavides második fia.
Marquis de Roubaix és de Dorman, Comte de Focamberg, Baron de Verchen, Beleuil, Antoine, Sizuan, Villers, Scilly és Erzel, Fagnol uralkodója, Seigneur de Baudour, Valincourt és mások, Flandria First Ber , Peer, Seneschal és marsall Hainautból .
Részt vett a spanyol örökösödési háborúban és az osztrák-török háborúban , saját nevű vallon gyalogezredet vezényelt a császári szolgálatban. 1717. május 27-én feldvachtmeister tábornokká léptették elő . Belgrád elfoglalásában kitüntette magát .
1718 márciusában a hat tiszteletbeli katonai tanácsadó egyikeként tagja lett az Osztrák Hollandia Helytartóságának Államtanácsának, amelyben a Collateral Councils 1725-ös visszaállításáig maradt.
1719-ben VI. Károly nevében letette az esküt Nyugat-Flandria és Tournesy bírái, akik az akadályszerződés értelmében a császárra szálltak . 1720. február 11-én ünnepélyesen belépett Ypresbe , ahol másnap került sor a szertartásra, és 28-án megérkezett Tournaiba . Hasonló küldetéseket teljesített Mária Terézia , aki 1741-ben Tournesi, valamint 1749-ben Ypres és Nyugat-Flandria császárnőjének vallotta magát.
1721. november 23-án a császár az Aranygyapjú Lovagrend lovagi címét kapta , 1722. március 24-én a Brüsszel melletti Westerlóban vehette át a rendláncot.
1733. október 23-án tábornagy hadnaggyá léptették elő .
1736. május 8-án a Titkos Tanács teljes jogú tagja lett, 1744. január 7-én feldzeugmeister tábornokká, 1751. október 21-én tábornokré léptették elő.
A spanyol örökösödési háború alatt és után Claude-Lamoral vita tárgyát képezte II. Louis de Melunnal, d'Epinois herceggel. 1708-ban, Lille elfoglalása után az uradalom tábornoka átadta Antoine hercegnek a lille -i és a roubaix -i rendfőnököt , de az utrechti béke értelmében Lille visszatért a franciákhoz. A többi birtok körüli vita megoldására a császár és a francia király Rogan bíborost és Arenberg herceget jelölte ki döntőbírónak , aki Antoine de Ligne-t ítélte oda, a roubaix-i vezérbirtokos többi földjét pedig Melunnak adta.
A herceg jellemével kapcsolatban Alfons Wouters azt írja, hogy a nagy lelki nemességet a nagyok és szépek iránti szeretettel ötvözte. Claude-Lamoral milliókat költött Beleuil díszítésére , és királyi léptékű ünnepségeket tartott. Neki köszönhette a palota szinte teljes szerkezetátalakítását és egy hatalmas, hatalmas sikátorokkal rendelkező, uralkodóhoz méltó park létrehozását. 1761-ben egy hatalmas holtág partján, a palota főhomlokzatával szemben egy kolosszális Neptunust állítottak fel naiáddal és tritonnal, Anrion alkotását.
A herceg jellemét bizonyítja az a levelezés is, amelyet II. Frigyessel folytatott az Ausztria örökösödési háborújának nehéz időszakában. A porosz király, aki szembeszállt Mária Teréziával, és 1741. augusztus 31-én megszállta Sziléziát , megpróbálta rávenni de Ligne-t, hogy álljon szolgálatába, azzal fenyegetve, hogy elkobozza a porosz Geldernben található Wachtendonk -földet . Claude-Lamoral udvariasan visszautasította, arra hivatkozva, hogy fia birtokolja az említett földet, amelyben ő maga csak gyám. Ekkor Frigyes felajánlotta, hogy elmegy porosz szolgálatra a herceg egyik fiának, aki örökölni fogja a vitatott földet, amire büszke választ kapott:
Ligne herceg minden kifejezést felülmúlóan hálás Ő Porosz Felsége nemes javaslataiért. Ősi mesterei iránti elkötelezettsége nem engedi, hogy bármit is elfogadjon mindössze hatéves fiáért. Ráadásul Wachtendonk földje is a birtok része, amelyben csak az örökösét helyettesíti. A Ligne herceg házának szokása a legnagyobb áldozatokat hozni az előkelő Ausztria Háznak, tekintettel ősei közel három évszázada tanúsított és mindenkor teljes mértékben megerősített sérthetetlen hűségére. A holland zavargások és puccsok során azzal büszkélkedhetett, hogy szinte ő volt az egyetlen, aki nem változtatott álláspontján, még akkor sem, amikor a franciák az 1667-es és 1700-as háborúkban mindent felégettek és elpusztítottak, hogy családokat vonzanak magukhoz, hercegei mindig rendíthetetlen maradt.
De ha Porosz Felséged Wachtendonk városát és földjét szeretné elfoglalni, de Ligne herceg, miután elveszítette vagyonát, azzal a reménységgel hízeleg magának, hogy méltó lesz egy ilyen nagy király tiszteletére, amely tekintélyesebb és dicsőségesebb számára, mint bármilyen tulajdon megszerzését, és így Kroljev pártfogását tiszteletben tartva
– Wauters A. Ligne (les de), col. 140.
Louis-Prosper Gashard kétségeit fejezte ki ennek az üzenetnek a stílusával kapcsolatban, de ismert, hogy Mária Terézia 1742. február 10-én kelt feladványában megjegyezte "a herceg dicséretes féltékenységét, tökéletes odaadását és rendíthetetlen hűségét".
A herceg parancsára De L'Averdy kiadott egy fontos művet Mémoire pour établir en faveur des princes de Ligne le droit de succéder aux états de Lorraine et de Bar címmel, supposé que la lignée directe de Son Altesse Royale duc de Lorraine, du serenissime prince Charles, son frère, et des sérénissimes princess, leurs sœurs, vienne à manquer, pour prouver que le même ordre de succession doit être accordé par rapport au Grand-duché de Toscane, de qui paix par leuxatro Lorraine et de Bar (P.: Charles Osmont, 1739; in-4°), bizonyítva, hogy a Lorraine és Bar hercegségek örökösödési jogával rendelkező de Ligne-ház ezeket a jogokat kiterjeszti Toszkánára , amelyet Ferenc herceg István ősei javaiért cserébe kapott.
Felesége (1721. 04. 17.): Wildgrave és rajnai grófnő, Elisabeth Alexandrina Carlotta zu Salm-Salm (1704. 07. 20. - 1739. 12. 27.), Ludwig Otto von Salm herceg, Wildgrave zu Daun és Kirburg rajnai gróf lánya zu Stein és Albertina Johanna Katarina Franziska von Nassau-Hadamar
Gyermekek:
[műsor]Claude-Lamoral II de Ligne ősei | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Genealógia és nekropolisz | |
---|---|
Bibliográfiai katalógusokban |