A klaszterin ( apolipoprotein J; dimersav glikoprotein , tesztoszteron represszálható prosztata marker-2 , szulfatált glikoprotein-2 vagy komplement -mediált lízisgátló ) egy 75-80 kDa molekulatömegű heterodimer fehérje , amelynek polipeptidláncai kapcsolódnak egymáshoz. diszulfid hidak . Funkciói a sejtes "szemét" lebontásához és az apoptózis szabályozásához kapcsolódnak .
Emberben a clusterint a CLU gén kódolja.
Ezt a fehérjét 1988-ban fedezték fel a magfolyadékban. Emberben a clusterint kódoló gén a 8. kromoszómán található (8p21). Ez a gén nagyon konzervatív (70-80%-os homológia különböző emlősfajokban). A klaszterin megtalálható a legtöbb emlős szövetben, és megtalálható olyan biológiai folyadékokban, mint a vérplazma , a tej , a vizelet , a cerebrospinális folyadék és a sperma . Kifejezését olyan fehérjék befolyásolják, mint az Egr-1, az AP-1 komplex részei, a HSF1/2, Cdx1/2 és B-Myb.
A clusterin egy diszulfidhoz kötött heterodimer fehérje, amely körülbelül 30 tömeg% sziálsavban gazdag N-kapcsolt szénhidrátot tartalmaz. Ennek a fehérjének vannak csonkolt változatai, amelyek a sejtmag felé irányulnak. Ebben az esetben a prekurzor fehérje polipeptid lánca proteolitikusan hasad, és a szekrécióhoz szükséges 22 aminosavból álló szignálszekvenciát eltávolítják, majd a 227/228 aminosavak közötti hasadás következik be, és alfa és béta láncok képződnek. Antipárhuzamosan egyesülve egy heterodimer molekulát alkotnak, amelyben az öt diszulfidkötéssel összekapcsolt cisztinben gazdag magokat két kettős tekercses alfa-hélix régió és három amfipatikus alfa-hélix határolja.
A fehérje számos folyamatban vesz részt, beleértve az apoptózist , a komplement által közvetített sejtlízis szabályozását, a membrán turnovert (újrahasznosítást), az intercelluláris adhéziót és az src génfüggő rákos transzformációt. A membrántámadás komplement komplex gátlásaként szolgál.
A klaszterin számos anyaghoz képes kötődni, és funkcionális komplexeket képezni velük. Ezek az anyagok közé tartoznak az immunglobulinok, lipidek, heparin, bakteriális felületi antigének, komplementrendszer fehérjéi, paraoxonáz, béta-amiloid, leptin és mások. A klaszterol olyan sokféle folyamatban vesz részt, mint a fagociták mobilizálása, a vérlemezke-aggregáció indukciója, a komplement fehérjék membrántámadásának gátlása, az apoptózis elnyomása, a membrán újrahasznosítása, a lipid- és hormontranszport, valamint az intracelluláris törmeléket és az intercelluláris anyagokat elpusztító metalloproteinázok gátlása.
Egy 1500 személy bevonásával végzett vizsgálatban bizonyos klaszterin allélek jelenléte összefüggést mutatott az Alzheimer-kór kialakulásának fokozott kockázatával.