| Kilpatrick, William Hurd | |
|---|---|
| William Heard Kilpatrick | |
| Születési dátum | 1871. november 20. [1] [2] |
| Születési hely | White Plains, pc. Georgia , USA |
| Halál dátuma | 1965. február 13. [1] [2] (93 éves) |
| A halál helye | New York , USA |
| Ország | |
| Tudományos szféra | pedagógia |
| Munkavégzés helye | Columbia Egyetem |
| alma Mater | |
| Akadémiai cím | Egyetemi tanár |
| tudományos tanácsadója | J. Dewey |
| Ismert, mint | kiváló tanár, a projektmódszer megalapítója . |
William Heard Kilpatrick ( 1871. november 20. – 1965. február 13. ) amerikai oktató és a projektmódszer megalapítója .
1871. november 20-án született White Plainsben, pc. Grúzia. A XIX. század 90-es éveiben. Georgiában dolgozott iskolákban. A Mercer Egyetemen tanított (1897-1906). 1903-1905 között a Mercer Egyetem elnöke. 1909 és 1938 között a Columbia University College of Education (New York) professzora. [3] 1965. február 13-án halt meg New Yorkban.
A pragmatikus pedagógia támogatója. J. Dewey tanítványa és követője . Kidolgozta az "experimentalizmus" pedagógiai rendszerét, amely a pragmatizmus filozófiáján és a behaviorizmus pszichológiáján alapul . Kilpatrick elvetette a hagyományos iskolát, amely a kész tudásnak a diákoknak való átadásán alapul, a gyerekek valós szükségleteitől és létszükségleteitől távol. Tagadta az iskolai programok, a tanórai rendszer szükségességét, és hangsúlyozta a pedagógus pozitív megerősítő hatásának fontosságát a gyermekre [4] . A hagyományos iskolát elutasítva azt javasolta, hogy az oktatási folyamatot a gyermek társadalmi környezetben végzett tevékenységeinek szerveződéseként építsék fel, az egyéni tapasztalatok gazdagítására összpontosítva. W. H. Kilpatrick úttörője volt a projektmódszernek . Vezető helyet adott a projekttevékenység oktatásában.
A 20. század 20-30-as éveiben az USA-ban W. Kilpatrick projektjeinek módszerét E. Collings iskolájában valósították meg. A diákoknak meg kellett tervezniük, hogy mit csináljanak. Különös figyelmet fordítottak azoknak a tevékenységeknek a megválasztására, amelyeken keresztül a tudást megszerezték. A tanításhoz szükséges anyagokat a mindennapi életből vették át. A tanulók maguk választották ki, hogy mi legyen az oktatómunka tartalma; a tanár csak segítette őket terveik megvalósításában [5] .
A. I. Piskunov ezt írja: „ Az ilyen tevékenységek megszervezésének módszerének különösen D. Dewey amerikai tanár tanítványa és követője, a progresszivizmus jeles képviselője, William Kilpatrick által kidolgozott projektmódszernek kellett volna lennie. Szerinte a tanulás célzott cselekmények szervezésével valósul meg. A tanulási tevékenységben részt vevő gyermekek egy konkrét gyakorlati feladat végrehajtását tervezik (projektálják), beleértve az ottani tanulási tevékenységeket is. Annak ellenére, hogy a tevékenység irányítása a pedagógusnál maradt, ez a módszer a gyermek már meglévő tapasztalatainak, saját keresésének, nehézségek leküzdésének támogatásából indult ki. W. Kilpatrick szerint csak egy ilyen oktatási rendszerrel lehet az oktatás a gyermek életének folyamatos átalakítását, magasabb szintre emelését, és az iskola felkészíti a tanulókat a dinamikusan változó társadalmi helyzet feltételeire, ütközés ismeretlen problémákkal a jövőben. Ezt követően ezt a módszert, D. Dewey más elképzeléseihez hasonlóan, a világ számos országának gyakorlatában alkalmazták ” [6] .