Qalandar
Qalandar ( perzsa , arab karandal , török naptár ) egy vándorló koldusdervis , aki teljesíti az iszlám előírásainak minimumát
.
A qalandar kifejezés eredete nem tisztázott. Vannak olyan hipotézisek, amelyek szerint ez a kifejezés a perzsa kalandar ("ügyetlen, hajjal benőtt ember"), kalantar ("időskorú", "nagy") és a görög χαλπωρ ("hívás", "meghív") szavakból származik. A qalandar kifejezés széles körben elterjedt az iszlám világban, és történelmileg a dervisek különböző kategóriáira alkalmazták [1] .
Időtől és régiótól függően a kifejezés jelentése nagymértékben megváltozott:
- Qalandar egy dervist jelentett, aki misztikus mámorban van az Isten iránti szeretettől (suqr). Nem terheli magát a mindennapi élet konvencióival, a kötelező előírások betartására szorítkozik [1] .
- A misztikus költészetben egészen a XIV. (Ansari, Sanai, Attar) qalandar egy vándor misztikust jelentett, aki szenvedélyesen szerelmes Istenbe. Megtisztítja a testet és a szívet, hogy lelkileg egyesüljön Istennel, és megértse az igazságot a további Istenben való élethez [1] .
- A legkésőbb a 11. század elején kialakult calandaria mozgalom képviselője. Közép-Ázsiában és Khorasanban. Ez a mozgalom a malamatiya tarikat „képmutatás” (riya) tanának hatása alatt jött létre . Úgy tartották, hogy a qalandar a vallási törvények felett áll, és nem kötik spirituális kötelékek elismert mentorhoz ( murshid ) [1] .
- A vándor darvisek egy különítményének tagja, akik a Mekkába és Medinába tartó zarándokkaravánok védelmére szakosodtak. Indiában, Iránban és Közép-Ázsiában a qalandar szó a darvish kifejezés szinonimájaként szolgált. Európában a qalandart a "sarlatán", a "csaló" fogalmával hozták kapcsolatba [1] .
Jegyzetek
- ↑ 1 2 3 4 5 Iszlám: ES, 1991 .
Irodalom
- Akimushkin O.F. Kalandar // Iszlám: Enciklopédiai szótár / Szerk. szerk. S. M. Prozorov . - M . : Tudomány , GRVL , 1991. - S. 129-130. — 315 p. — 50.000 példány. — ISBN 5-02-016941-2 .