És mégis élünk!

– És mégis élünk! (ど っこい生きてる: dokko ikiteru ; angolul  And Yet We Live ) egy japán fekete-fehér drámafilm , amelyet Tadashi Imai rendezett 1951 -ben . A film az olasz neorealizmus kézzelfogható hatása alatt készült, különösen Vittorio De Sica [1] „ Kerékpártolvajok ” című filmje .

Telek

A napszámos Mori egykor esztergályosként dolgozott egy kis műhelyben, most pedig alkalmi munkákat kell végeznie, ami nem minden nap. A tetejébe a tulajdonos kiköltözteti a Mori családot a házból. Mori vidékre küldi feleségét, Satót két gyermekükkel, amíg ő munkát keres. A sors szembesíti a csavargó Hanamura-val, aki beviszi egy lakóházba. Mori bajtársai, a hozzá hasonló napszámosok pénzt gyűjtenek, hogy újra kezdhesse az életét, de ezt a pénzt ellopják tőle. Maury már talál munkát egy kis gyárban, de az utolsó pillanatban visszautasítják. Maury sötét napjai jönnek. Hanamura bűntársnak veszi ólomcsövek ellopásában. A lakóházba visszatérve Mori megtudja, hogy kihívják a rendőrségre. Számára teljesen váratlanul felesége és gyermekei találkoznak vele a rendőrségen. A faluban az élet még elviselhetetlenebbnek bizonyult, a feleség és a gyerekek visszajöttek. A rendőrség őrizetbe vette őket, mert jegy nélkül utaztak. Mori arra a döntésre jut, hogy neki és az egész családjának öngyilkosságot kell követnie. Feleségét és gyermekeit elviszi a parkba, hogy még utoljára kedvükben járjon. A parkban Maury fia beleesik egy tóba, és elkezd megfulladni. Az apa a vízbe veti magát, megszállottan az egyetlen célja, hogy megmentse fiát. Most elfogta az életszomj – legyen az élet nehéz, de valahogy élni kell.

Cast

• Tojuro Kawarasaki – Shuzo Mori
• Shizue Kawarasaki mint Sato, Shuzo Mori felesége
• Rosaku Kawarasaki mint Yuichi, Shuzo és Sato fia
• Yoshiko Machida , mint Tamiyo, Shuzo és Sato lánya
• Kan'emon Nakamura - Hanamura
• Isao Kimura – Mizuno
• Hatae Kishi , mint Mizuno felesége
• Emitaro Ichikawa – Mizuno apja
• Izumi Imamura – Mizuno nővére
• Katsuyuki Terada mint Ryou Mizuno
• Ken Terada – Ken Mizuno
• Choko Iida mint Old Woman Akiyama
• Umenosuke Nakamura - Fujiki
• Kozaburo Nakamura – Noda
• Kunitaro Kawarasaki Yamakawa mestereként

... A negyed lakói között hirtelen kialakuló szolidaritás leírásában megcsúszik bizonyos idealizmus. De ez a viszonylag mesterséges mozzanat nem hangzik disszonánsan egy olyan filmben, amely közel áll De Sica neorealizmusához. A "kerékpártolvajok" leckét határozottan megtanulják: részletesen és érzelmesen leírják egy nincstelen ember kíméletlen munkakeresése közbeni vándorlását. De hiba lenne azt állítani, ahogy egyesek teszik, hogy a filmnek optimista a vége. Persze az, hogy a fiú megmenekült a haláltól, feledteti az apával az öngyilkosságot, de így is abszolút szegény, akárcsak a film elején. Kilátások nélkül a láthatáron.

Premierek

• A film országos bemutatója Japánban 1951. július 4 -én volt [3] .
• - a filmet 1952. július 1- től mutatták be a szovjet pénztárban [comm. 1] [4] .

Díjak és jelölések

Mainichi Filmdíj (1952) [5]

• A legjobb produkciós tervező díja - Kazuo Kubo (két filmért: "És mégis élünk!" és "Elágazó felhők", rendezte Heinosuke Gosho )

Kinema Junpo Magazin-díj (1952)

• 1951-ben jelölték a legjobb film díjára, azonban a szavazás eredménye szerint csak az 5. helyet szerezte meg [6] .

A filmről

A színrevitel munkásoktól, parasztoktól és diákoktól beszedett pénzből valósult meg. A Shinsei Eigasha Company 50 jen értékben "kötvényeket" bocsátott ki, amelyek aztán bérletként szolgáltak a film megtekintésére. Szakszervezetek, filmklubok és csak filmkedvelők adományoztak vagy vettek kölcsön pénzt. A Zenshinza színház színészei, akik a filmben szinte minden szerepet játszottak, nemcsak a film vásznon való megjelenése előtt utasították el a díjat, Tadashi Imaival együtt, hanem az országot járva "kötvényeket" is osztottak. A legnépszerűbb filmszínésznő, Isuzu Yamada részt vett a film finanszírozásában és kampányolt a terjesztéséért. 4 000 000 jent gyűjtöttek össze, ami nyilvánvalóan nem volt elég egy nagyjátékfilm elkészítéséhez. A tömegjelenetek forgatásának megtakarítása érdekében a film elkészítésében részt vevő összes résztvevőt és családtagjaikat mozgósították [7] .

Amikor a producer és a rendező régi, elhasználódott filmfelszerelések birtokába került, és a pavilonnak kibérelt egy lepusztult fészert, a rendőrség 1951. május 12-én fegyveres razziát hajtott végre ezen a fészeren, ahol a forgatás már zajlott. A filmesek a munkások segítségével megvédték "műtermüket". Leküzdötték a cenzúra végtelen csiklandozását és azt is, hogy a forgalmazó szervezetek megtagadják egy független filmes cég produkciójának bemutatását [7] . A filmet egy kis független cég, a Hokusei Eiga terjesztette, amely korábban főként szovjet filmek forgalmazásával foglalkozott, az „És mégis élünk!” című film sikeres forgalmazása kapcsán. drámaian kibővítette tevékenységét, és megkezdte a japán filmek terjesztését, amelyeket többnyire független stúdiók készítettek [8] .

Megjegyzések

1. ↑ A szovjet pénztárban a filmet 1952. július 1-től mutatták be, a Szovjetunió 957/52. sz. Goskinója - a filmstúdióban szinkronizálva. M. Gorkij 1952-ben.

Jegyzetek

1. ↑ Sato, Tadao . "Cinema of Japan": fordítás angolból - M., "Rainbow", 1988. - S. 207. - 224 p. ISBN 5-05-002303-3
2. ↑ Lurcelle, Jacques . "A szerző filmenciklopédiája" (Francia nyelvről fordította Szergej Kozin). - S.P. - M .: Rosebud Publishing, 2009. - T. 1. - S. 441-442.
3. ↑ Dokkoi ikiteru (1951) az IMDb-Release Info- n  
4. ↑ Külföldi filmek listája a Szovjetunió pénztárában 1933 és 1991 között. Archivált : 2019. július 22. a Wayback Machine -en a Phoenix Film Club fórumán  (orosz)
5. ↑ Dokkoi ikiteru (1951) az  IMDb-  díjakról
6. ↑ Kinema Junpo Top YBY archiválva 2018. szeptember 29-én a Wayback Machine -nál a Rinkworks.com-on 
7. ↑ 1 2 Iwasaki, Akira . "Modern japán mozi", M. - "Művészet", 1962, 163. o.
8. ↑ Iwasaki, Akira . "A japán mozi története", 1961 (japánból 1966 fordítva, Fordítók: Vladimir Grivnin, L. Levin és B. Raskin). — M. : Művészet, 1966, 169. o.

Linkek

• – És mégis élünk!  (angol) az Internet Movie Database -ban