Az induktív érzékelő egy érintésmentes érzékelő, amelyet fémtárgyak helyzetének szabályozására terveztek (más anyagokra nem érzékeny).
Az induktív érzékelőket széles körben használják az APCS problémák megoldására . Rendelhető alaphelyzetben nyitott vagy zárt érintkezővel.
A működési elv az érzékelő belsejében lévő induktor által létrehozott mágneses mező paramétereinek megváltoztatásán alapul .
A működés elve a generátor rezgésének amplitúdójának változásán alapul, amikor bizonyos méretű fém, mágneses, ferromágneses vagy amorf anyagot juttatunk az érzékelő aktív zónájába. Amikor a végálláskapcsolót áram alá helyezzük, annak érzékeny felületén változó mágneses tér képződik, amely örvényáramot indukál a zónába bevezetett anyagban, ami a generátor rezgésének amplitúdójának megváltozásához vezet. Ennek eredményeként egy analóg kimeneti jel keletkezik, amelynek értéke az érzékelő és a vezérelt objektum távolságától függően változik. A Schmitt trigger az analóg jelet logikai jellé alakítja.
Az induktív közelítéskapcsolók a következő fő alkatrészekből állhatnak:
Az érintésmentes induktív kapcsoló aktív zónája az érzékeny felülete előtti terület, ahol a legkoncentráltabb az érzékelő érzékelő elemének mágneses tere. Ennek a felületnek az átmérője megközelítőleg megegyezik az érzékelő átmérőjével.
A névleges kapcsolási távolság olyan elméleti érték, amely nem veszi figyelembe az érzékelő gyártási paramétereinek változását, a hőmérséklet és a tápfeszültség változásait.
A munkahézag bármely olyan távolság, amely biztosítja a közelítéskapcsoló megbízható működését a megengedett hőmérsékleti és feszültségi határokon belül.
A korrekciós tényező lehetővé teszi a munkarés meghatározását, amely attól a fémtől függ, amelyből a hatás tárgya készül.
Anyag | Együttható |
---|---|
Acél 40 | 1.00 |
Öntöttvas | 0,93…1,05 |
Rozsdamentes acél | 0,60…1,00 |
Alumínium | 0,30…0,45 |
Sárgaréz | 0,35…0,50 |
Réz | 0,25…0,45 |