| Avdotja Ivanovna Golicina | |
|---|---|
| Születési név | Izmailova |
| Születési dátum | 4 (15) 1780. augusztus |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1850. január 18 (30) (69 évesen) |
| A halál helye | Szentpétervár |
| Polgárság | Orosz Birodalom |
| Foglalkozása | az irodalmi szalon háziasszonya |
| Apa | Ivan Mihajlovics Izmailov (1724-1787) |
| Anya | Alexandra Borisovna Jusupova (1744-1791) |
| Házastárs | Szergej Mihajlovics Golicin (1774-1859) |
| Gyermekek | Nem |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Evdokia hercegnő vagy Avdotya Ivanovna Golicyna , nee Izmailova ( 1780. augusztus 4. [15] , Moszkva – 1850. január 18. [30], Szentpétervár ) , " hercegnő Nocturne " ("éjhercegnő") és " hercegnő " becenéven ismert. Minuit " ("Éjfél hercegnője") - korának egyik legszebb nője, egy irodalmi szalon szeretője. S. M. Golitsin herceg , a Kuzminki birtok tulajdonosának felesége .
Evdokia egy gazdag nemesi Izmailov családban született , amely a legmagasabb arisztokráciával – Juszupovokkal , Vjazemszkijekkel , Gagarinokkal , Naryskinekkel – rokonságban állt . Édesapja, I. M. Izmailov tábornok (megh. 1787) 1740-ben kezdte szolgálatát, és a cuirassier ezredeknél folytatta; II. Katalin megkoronázásának napján III. Péter hűsége miatt kizárták a szolgálatból , de később felemelkedett. szenátori rangot. Sándor anya (1744-1791) a híres művészetértő, N. B. Jusupov herceg nővére volt .
Evdokia korán árván maradt, és nővérével, Irinával (1768-1848), aki Illarion Ivanovics Voroncovhoz ment feleségül, gyermektelen nagybátyja, M. M. Izmailov szenátor házában nevelkedett , aki a Kremlben végzett összes építkezésért felelős volt. és a moszkvai ókor műemlékeinek helyreállítása.
Evdokia bácsi házában ragyogó oktatást kapott egy akkori nő számára. Gyönyörű volt, okos és egy kicsit különc. Amikor elkezdték kivinni a fényre, sokak figyelmét felkeltette.
1799. június 19- én I. Pál császár kérésére Szergej Mihajlovics Golicin herceg Jevdokia Izmailova férje lett . Óriási gazdagságával egy rusztikus, jó kedélyű és csúnya férj nem tudta érdekelni a ragyogó, kifinomult Evdokia Ivanovnát.
1800 - ban S. M. Golitsin herceg I. Pál haragja alá került, és feleségével Drezdába távozott . 1801- ben Golicin visszatért Oroszországba, és Evdokia Ivanovna, aki Drezdában maradt, levelet írt férjének, amelyben bejelentette, hogy mivel házassága kénytelen volt, többé nem hajlandó együtt élni [1] . Golitsina hercegnő nővérével és kisfiával együtt több évig külföldön élt. A. Ya. Bulgakov ezt írta nápolyi testvérének 1803-ban [2] :
A minap idejött Golitsina hercegnő. Gyönyörű: fekete haj, fekete szemöldök és fekete szem, szokatlan fogak, száj, tartás szép, bár rosszul tartja magát, csak az orra nem jó; öltözködik, beszél, néz ki - minden furcsa és nem olyan, mint a többi. Minden Nápoly róla beszél: úgy néz ki, mint a lelkem hercegnője; az összes helyi szépség elesett tőle és elcsüggedt.
Ugyanebben az időben Evdokia Ivanovna találkozott Mihail Petrovics Dolgorukovval , I. Sándor adjutáns szárnyával . Mihail herceg gyönyörű megjelenése, éles elme, buzgó képzelőereje és udvariassága a közlekedésben elbűvölte az ifjú Golitsint. Beleszeretett, és sok éven át hűséges volt Dolgorukovhoz való szívből jövő kötődéséhez.
Mihail Petrovics viszonozta Golitsina hercegnőt, és több évig boldogan éltek. Számára Evdokia Ivanovna válást kért férjétől, de Golitsin herceg nem adott neki. 1808-ban, a Svédországgal vívott háború során Dolgorukov herceget megölték. Evdokia vigasztalhatatlan volt. Sok évvel később azzal fizetett vissza férjének, hogy nem volt hajlandó elválni tőle, amikor az elgondolkozott, hogy feleségül veszi A. O. Rosset -t .
Az 1812 - es háború Napóleonnal Golitsin hercegnőt fényes hazafivá tette. Széleskörű jótékonysági tevékenységet folytatott, rendkívül bátor tartalmú brosúrákat nyomtatott. Mindent, ami oroszt véd, a bálokon orosz sundressben és kokoshnikban jelent meg, majd később hadat üzent a mezőgazdaságban szereplő burgonyának .
| Golitsyna, Avdotya Ivanovna - ősök | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1816- ban, miután visszatért Európából, Golitsina hercegnő a szentpétervári szalon úrnője lett. A fővárosban a hercegnőt " Nocturne hercegnőnek " hívták . A helyzet az, hogy a hercegnőnek voltak furcsaságai, és például este tíz óra előtt nem fogadott a szalonjában. A történetek szerint félt az éjszakától, mivel egykor a híres jövendőmondó , Lenormand megjósolta neki, hogy éjszaka meghal.
Napközben Evdokia Ivanovna aludt, és éjfélre a Millionnaya utca 30. szám alatti házában, nyáron pedig a Néva -parti dachában aludt baráti köre. A Golitsyna szalonját az akkori összes híresség meglátogatta, mind a látogatók, mind a hazaiak. Köztük volt A. S. Puskin , V. A. Zsukovszkij , N. M. Karamzin , K. N. Batyuskov , P. A. Vjazemszkij herceg . A hercegnővel folytatott beszélgetéseket nagy szabadság és könnyedség jellemezte. A háziasszony az ókori Róma festményeire emlékeztető köntösben fogadta vendégeit. P. A. Vyazemsky herceg így beszél róla :
Golicina hercegnő egy időben figyelemre méltó és egyedülálló személyiség volt a szentpétervári társadalomban. Nagyon szép volt, és szépsége kifejezte sajátosságát. Nem tudom, milyen volt első fiatalságában, de mind a második, mind a harmadik ifjúsága valamiféle frissességgel és a szüzesség tisztaságával ragadta meg. Fekete, kifejező szemek, dús, sötét haja a vállára omló kanyargós fürtökben, arca déli matt színe, jópofa és kecses mosoly: adj hozzá egy hangot, a kiejtés szokatlanul lágy és harmonikus... általában véve , szépsége valami műanyaggal válaszolt, ami egy ókori görög szoborra emlékeztet. Semmi sem mutatott szándékos aggodalmat, világi női találékonyságot és nyűgösséget. Éppen ellenkezőleg, volt benne valami tiszta, nyugodt, meglehetősen lusta, szenvtelen.
Dolgorukij halála után Evdokia Ivanovna jó híre kifogástalanul sérthetetlen maradt. Függetlenségét a szigorú erkölcsi keretek között tartották. Golitsyna élete során számos mély kötődést inspirált. Hűséges rajongói közé tartozott Mihail Fedorovics Orlov . Orlov sok közös vonást talált a hercegnővel az orosz történelemről, az emberek szerepéről alkotott nézeteiben. Karamzin Püthiának nevezte, Puskin pedig versben énekelte.
1817-1820-ban a fiatal Puskin, Alekszandr Szergejevics gyakran látogatta az "Éjjeli hercegnő" szalont. Karamzin a következőket írta Puskin szenvedélyes szenvedélyéről: „A házunkban élő Puskin költő halálosan beleszeretett Püthia Golicinába, és most estéket tölt vele: hazudik a szerelemtől, haragszik a szerelemtől, de még mindig nem ír szerelemből. ..”
Alekszandr Szergejevics három költeménye van Golitsina hercegnőnek címezve.
" K*** ":
Ne kérdezd, miért, unalmas gondolattal
Szerelem közepette, gyakran árnyékba borulok,
Miért emelem mindenre komor tekintetemet,
Miért nem édes nekem az álom édes élet;
Ne kérdezd, hogy hideg lélekkel miért
hagytam abba a vidám szerelmet szeretni
S nem mondok senkit kedvesnek:
Aki egyszer szeretett, soha többé nem fog szeretni;
Aki ismerte a boldogságot, az nem ismeri meg a boldogságot,
Egy rövid pillanatra boldogság adatik nekünk:
Fiatalságtól, lágyságtól és
buzgóságtól Egyedül a csüggedtség marad.
A másodikat a „ Szabadság ” ódához fűzték 1819-ben:
A természet egyszerű tanítványa,
így énekeltem
a szabadság szép álmát,
és édesen leheltem.
De látlak, hallgatlak, -
És mi van? .. Gyenge
ember
!
A harmadik "Az idegenek tapasztalatlan szeretőjének szélei ...":
Tapasztalatlan idegenek szerelmese
És mindig a magam vádlója,
azt mondtam: hazámban
hol az igaz ész, hol találjuk a zsenit?
Hol van a nemes,
magasztos és tüzes szabad lelkű polgár?
Hol van a nő - nem hideg szépséggel,
hanem tüzes, magával ragadó, eleven?
Hol találok egy kötetlen beszélgetést,
ragyogó, vidám, felvilágosult?
Kivel nem lehetsz hideg, nem üres?
Szinte gyűlöltem a hazámat -
De tegnap láttam Golitsinát
És megbékéltem a hazámmal.
Élete utolsó éveiben Evdokia Ivanovna magasabb matematikát és metafizikát tanult, kiváló matematikusokkal barátkozott, és még saját esszéit is publikált a matematikáról franciául - A. Turgenev szerint „teljes ostobaság” . A matematika professzora, V. Ya. Bunyakovsky akadémikus megjegyezte:
Golitsyn hölgye intelligens, de sajnos nem talál semmi matematikát az írásaiban.
Az 1830-as években V. V. Lenz V. F. Odojevszkij hercegnél találkozott Golicinnal , és így jellemezte őt:
Öreg és rettenetesen csúnya, mindig éles színű ruhákat hordott, tudósként ismerték, és állítólag párizsi akadémikusokkal levelezett matematikai kérdésekben. Úgy nézett ki számomra, mint egy unalmas kék harisnya.
Az 1840-es években Evdokia Ivanovna Párizsba távozott. Ott folytatta filozófiai és matematikai tanulmányait, és továbbra is szerette az irodalmat. A. I. Turgenyev, aki 1844-ben Párizsban járt Golicinnál , kételkedett szellemi képességeinek normálisságában, ráadásul az idő tette a dolgát; szépségét sem kímélte, a „mennyei” hercegnőt „szörnyű” öregasszonnyá változtatta. Idős korában Evdokia Ivanovnát nagy jámborság jellemezte.
Golicina hercegnő 1850. január 18-án halt meg Szentpéterváron, és az Alekszandr Nyevszkij Lavrában temették el . Végakarata szerint a sírjára egy felirat készült:
Arra kérem az ortodox oroszokat és az ideutazókat, hogy imádkozzanak Isten szolgájáért, hogy az Úr meghallja meleg imáimat a Magasságos trónján, hogy megőrizze az orosz szellemet.