Rimini aranybika

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. április 2-án felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 2 szerkesztést igényelnek .

A Rimini Aranybulla ( 1226. március 26. ) az az engedély, amelyet II. Frigyes Szent-római császár adott ki a Német Lovagrendnek a cselekvés szabadságáért Poroszországban , ahová a német lovagok keresztes hadjárata száguldott. Ez az első a három dokumentumból álló sorozatból, beleértve az 1230-as hruscsovi szerződést és az 1234-es rieti pápai aranybullát. [egy]

Bulla autonómiát (valójában függetlenséget) biztosított a rend lovagjainak, tulajdonukba ruházva a poroszok földjén elért vagy potenciális hódításokat. A császár "Aranybulláját" az olaszországi Rimini városában írták alá, és aranypecséttel zárták le, innen kapta a nevét.

Az aranybika egyfajta biztosítéka volt a rend további cselekvési szabadságának a balti államokban, ahol a Kardhordozók Lovagrendje már aktívan megindította tevékenységét , egyfajta védőhálóként szolgálva a keserű tapasztalatok által tanított Német Lovagrend számára. A rend egykor akaratlanul is megerősödött a 13. század legelején a magyar Semigrádban ( Erdélyben ), ahol II. András magyar király meghívta a német lovagokat, hogy telepedjenek le, hogy megvédjék az országot a polovcok portyáitól és megfékezze az ország befolyását. az ortodoxok Vlachs . A német lovagok azonban gyorsan felfedték valódi ragadozó szándékaikat, és jogaik elismerését kérték III. Honorius pápától , aki a Rend által gyarmatosított területeket azonnal a Római Szentszék tulajdonává nyilvánította, amelyet valójában a Szent Római Birodalom irányított. . A magyar király ekkora arcátlansággal szállt szembe, és 1225-ben a rend összes lovagját kiűzték az országból, majd vagyonelkobzást követett el [2] .

A kelet-poroszországi helyzet kedvezőbb volt a rend fellépése számára. A viszonylag kicsiny poroszok a magyarokkal ellentétben még nem tudták megalakítani saját nemzeti államukat, alacsony népsűrűségű területen éltek. Németország közelsége, valamint a Kardtestvérek Rendjének északi tevékenységének sikeres példája kedvezett a lovagoknak Európa ezen régiójában. Magyarországról való kiutasítása után a Német Lovagrend igyekezett lehetőség szerint legalizálni tevékenységét a térségben, támaszkodva Nyugat-Poroszország segítségére és elismerésére. Az Aranybullában a legrészletesebben határozták meg a leendő lovagi állam alkotmányának részleteit, egy kis császári hűbérbirtokot képviselve , mivel a porosz területek nagy részét még nem hódították meg.

Jegyzetek

  1. ↑ ERNST KANTOROWICZ. MÁSODIK FREDERICK . – FREDERICK UNGAR KIADÓ Rt. NEW YORK, 1937. - 761 p.
  2. ↑ XIII század. Politika- és hadtörténet. Porosz kérdés. I. rész Archiválva : 2009. augusztus 3. a Wayback Machine -nél .

Irodalom

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák