A golyva ( lat. ingluvies ) számos gerinctelen állat ( puhatestűek , férgek , rovarok ) és madarak nyelőcsőjének megnagyobbodott része, amely a táplálék felhalmozására, tárolására és néha előfeldolgozására szolgál.
Például a méhekben a nektárt a termésben elő feldolgozzák mézpé [1] .
Egyes hangyafajoknál a golyva (a nyelőcső kis folyamata), amelyet képletesen „közgyomornak” neveznek, különleges funkciót tölt be: táplálékot raktároz, amely tovább oszlik más kifejlett hangyák és lárvák között.
A madarakban a termés általában a kulcscsontok felett helyezkedik el , és nagy mirigyekkel rendelkezik . Szerkezetében a golyva nem különbözik jelentősen a nyelőcső többi részétől , egyes madaraknál ( galambok , fácánok ) harántcsíkolt izmok tapadnak hozzá . A golyva perisztaltikus mozgása biztosítja, hogy a táplálék bejusson a gyomorba , a csibék etetésekor visszajusson , és eltávolítja az emésztetlen maradványokat.
Egyes madarakban a golyva teljesen hiányzik ( strucc , pingvinek , lón és még sokan mások). Más madarakban az átmenetekhez kapcsolódó golyva két fő formáját szokás megkülönböztetni:
A galamboknál a lappangás 8. napjától a golyva hám sejtjei zsíros degeneráción mennek keresztül, kilökődnek, és a golyvamirigyek titkával együtt kialakulnak az ún. madártej csibék etetésére. A sivatagokban élő Ryabki vizet hord a csibéknek. A golyva viszonylag lassú emésztésű madarakban is kialakul (egyes magevő ).
Amint azt a Kínában talált bazális madár Hongshanornis és bazális madár Sapeornis kövületei mutatják golyva már a kora kréta korában önállóan jelent filogenetikailag nem rokon madarakban a magevéshez való alkalmazkodásként [2] .
Szótárak és enciklopédiák |
|
---|