A hegyeken túl, az erdőkön túl... - bevezető négysor P. P. Ershov "A kis púpos ló " című meséjében, amely 1915-től az 1930-as évek második feléig szerepel A. S. Puskin összegyűjtött műveiben .
Túl a hegyeken, túl az erdőkön,
Túl a széles tengereken, Túl
az égen, a földön, Faluban
lakott egy öreg.
Az Ershov-mese egy része először szerepelt N. O. Lerner Puskin-szövegében , S. A. Vengerov kiadványában (Nagy írók könyvtára, szerkesztette Szemjon Vengerov „Puskin”, VI. köt., 1915. oldal, p. 219). Más kiadások következtek. Puskin teljes műveiben, amelyet M. A. Tsyavlovsky szerkesztett, a négysor önálló színdarabként a „Befejezetlen és befejezetlen” rovatba kerül. [egy]
Úgy tartják, hogy Nyikolaj Lerner volt az első, aki Puskin szerzőségéről írt [2] , Szmirdin emlékirataira támaszkodva, amelyeket Puskin első életrajzírója, Pavel Annenkov jegyzett fel .
Hírnevének csúcspontján Puskin élénk tetszéssel fogadta Jeršov úr jól ismert orosz tündérmeséjét, A kis púpos ló, mára elfeledett. Ennek a mesének az első négy verse Smirdin úr szerint Puskiné, aki alapos átdolgozással honorálta [3] .
Lerner a következő szavakkal indokolta véleményét:
Ez a négy versszak, amelyek P. P. Ershov „A kis púpos ló” című híres meséjét kezdik, „Smirdin úr szerint Puskiné, aki alapos átdolgozással honorálta” – mondja P. V. Annenkov [4] . Lehetetlen nem hinni Smirdin vallomásának. Ez a becsületes és nemes kiadó nemcsak közelről ismerte Puskint, és általában abban az irodalmi körben forgott, amelynek középpontja Puskin volt, hanem kiadta az Olvasás Könyvtárát is , ahol 1834-ben (III. kötet) egy meserészletet helyeztek el. , majd az egész mesét külön kiadásban közölte. Ez a négy versszak, amellyel P. P. Ershov híres meséje, „A kis púpos ló” kezdődik, „Smirdin úr szerint Puskiné”.
<…>
Ez valószínűleg 1834-ben történt. Valójában 1834 szeptemberében Puskin megírta utolsó tündérmeséjét, Az aranykakas meséjét, és soha többé nem tért vissza az „effajta íráshoz”. Gondolni kell arra, hogy pontosan azokat a verseket, amelyekkel a mese kezdődik, egy kicsit korábban, ugyanabban az évben vázolták fel [5] .
Nyikolaj Csernisevszkij is bízott Szmirdin emlékirataiban, ahogyan Annenkov bemutatta, és idézte őket Puskin írásairól szóló első cikkében, amely a Szovremennikben jelent meg:
Sokan azt is tudják <...>, milyen dicsérettel fogadták Ersov úr „A kis púpos ló” című meséjét, amelyet gondosan átdolgozott, és amelynek első négy verse (Szmirdin úr szerint) Puskiné [6]. .
1912-ben azonban a következő üzenet jelent meg az Irodalmi típusszótárban a Puskin típusai [7] című kötetében :
Ershov, Pjotr Pavlovics (1815-1869). - A "Púpos ló" szerzője; 1834-ben jelentek meg belőle részletek; szerk. Puskin a mese első négy versszakához tartozik.
– http://feb-web.ru/feb/pushkin/ltptype-abc/ltp/ltp-2231.htmA harmadik sor "Az éggel szemben - a földön" először A kis púpos ló ötödik kiadásában jelent meg 1861-ben (a harmadik kiadás, előtte, 1840-ben és 1843-ban változtatás nélkül, 1856-ban, a második kiadás változtatás nélkül jelent meg ). Ershov új képet mutatott be, javítva az eredeti kiadást a "Könyvtár olvasáshoz" (1834, III. kötet) és az első három kiadás: "Nem a mennyben - a földön."
Ershova D. M. Klimova kutató (az Orosz Föderáció Újságírói Szövetségének tagja, a tudományos irodalom szerkesztője, az Orosz Tudományos Akadémia Orosz Irodalmi Intézetének (Puskin-ház) alkalmazottja) a Gennagyij Kramornak adott interjúban azt mondta :
Az utolsó életre szóló, 1861-es kiadás, amelyből a mesét általában újra kiadják. Ershov hozzátette a szibériai folklorizmusokat, és többek között egy olyan figyelemre méltó módosítást tett, amelyre minden híres író büszke lehet. Ez a mese elejének harmadik sora: "A hegyeken túl, az erdők mögött, a széles tengerek mögött, az éggel szemben - a földön egy faluban élt egy öregember." Valóban, az első kiadásokban ez volt: "Nem a mennyben - a földön." Nyilván a szerző maga is érezte ennek a sornak az értelmetlenségét. És most milyen kép jelenik meg? Az ember úgy áll a mennyország kupolája alatt, mintha Isten előtt állna. És Ershov valószínűleg megtalálta ezt a kifejezést a folklórban. Ez a módosítás egyébként azt jelzi, hogy az első négy sort nem Puskin írta. Ershov Alekszandr Szergejevics iránt oly nagy tisztelettel aligha javította volna sorait.
Erre az időbeli eltérésre először M. K. Azadovsky mutatott rá egy 1936-os cikkében [9] . További érvként az ismert puskinista pszichológiai okokat említett: „Ershov Puskin iránti jámborságával aligha döntött volna úgy, hogy kijavítja őt. Ershovnak nyilvánvalóan nem jutott eszébe, hogy e versek kijavításával Puskint javította ki .
Puskin szerzőségének felülvizsgálatának egyik fő oka a befolyásos Puskin-tudós, Azadovszkij cikke, Lerner verziójával szembeni ellenérvei és a következtetés:
Valószínűleg Puskin csak néhány szerkesztői munkát készített Ershov verseiről. De ettől nem lett Puskiné, mint ahogy például Vjazemszkij „Vízesése” sem lett Puskiné, bár ez utóbbi néhány versszakát Vjazemszkij Puskin irányítására kijavította, és úgy gondolom, hogy ez több lenne. helyes, hogy ezt a részt nem írjuk be sem a valódi versek rovatába, sem a kollektív osztályba, de még a kétes osztályba sem.
Arról, hogy Azadovszkij munkája milyen hatással volt a kezdeti négysoros „Púpos ló” Puskin szerzőségének kérdésére, egy másik kutató a „Puskin és Ershov” témában A. P. Tolstyakov írja:
A vélemény súlyosnak tűnt, és elfogadták: A kis púpos ló sorai már nem szerepeltek Puskin összegyűjtött műveiben. Ugyanakkor M. K. Azadovszkij egyáltalán nem tagadta Puskin szerkesztői munkájának tényét a Púpos lóról, ami talán a legfontosabb információ volt Szmirdin jelentésében (Puskin „alapos átdolgozással tisztelte meg” Ershov meséjét) [11 ] ] .
D. M. Klimova ragaszkodik ahhoz a szélsőséges állásponthoz, hogy
... nagy valószínűséggel Puskin a megjelenés után olvasta A lovat: egyik visszaemlékezési forrás sem tartalmaz információt a mese kéziratával való megismerkedéséről (lásd: Jaroszlavcov, 2. o.; M. S. Znamensky. Napló. - Szibériai fények, 1940, 4 -5, 239. o.; PD, TsGALI), Ershov pedig jóval később, Puskin halála után kezdte átdolgozni a szöveget" [12] .
A. P. Tolstjakov talált egy dokumentumot Szmirdin archívumában [13] , amely kiegészíti Annenkov bejegyzését:
Puskin, Alekszandr Szergejevics. <...> "A kis púpos ló" [11] címe és dedikációja .
Azadovszkij úgy vélte, hogy Jeršov Puskin előtti „tisztelete” megakadályozza Puskin sorainak saját szerkesztését. Azonban, mint A. P. Tolstjakov rámutat, Ershov egyszer elégette a Puskin által írt papírokat. Ershov ezt elismerte M. S. Znamenskynek:
Igen, amikor idejöttem, szörnyű bluesban voltam, és nagyon égtem. <...> Puskin és mások által írt feljegyzéseim is voltak [14] .
A. P. Tolstyakov következtetése különböző lehetőségeket mérlegel a harmadik sor szerkesztésének magyarázatára:
... M. K. Azadovszkij fő érve Szmirdin kijelentésével szemben Puskin mesebeli sorairól - Puskin szövegének Ershov általi kijavításának megengedhetetlensége - számunkra nem tűnik szilárdnak. Ezenkívül az "éggel szemben - a földön" sor kétségtelenül jobb, figuratívabb, mint az előző: "Nem a mennyben - a földön". Végül talán Ershov pontosan Puskin vonalát állította helyre, amelyet a cenzor javított ki az 1834-es kiadványban [11].
A tudományos irodalomban egy változatot dolgoznak ki Puskin szerzőségéről az egész mesében. Például a Pszkov dialektus jelenlétének kutatása A kis púpos ló 1834-es 1. kiadásában [15].