Kreuzburg kastély (Oroszország)

Kreuzburg kastély _  _ _ _ _ Egy dombon található, Slavskoe falu közelében , a Kalinyingrádi régió Bagrationovsky kerületében. Rövid ideig a Komtur rezidenciája volt, majd Brandenburgba költöztek . 1325-től a Brandenburgi Komturstvo Kreuzburg Kammeramtjának közigazgatási központja volt. 1455 után letették és magántulajdonosok kezébe került. A jelzálogot végül 1585-ben váltotta ki az állam, de a kastélyt már elkezdték bontani építőanyagok miatt. A 19. század elejére megmaradt a déli oldal falának egy része, a nyugati falmaradványok és az alapok.

Alapítvány

A rend a Solid család porosz erődjének helyén alapította kastélyát, amelyet Ottó brunswick-lüneburgi herceg vett el 1240-ben. A Balgától 30 km-re beljebb fekvő Kreuzburg a Maiskaya (Pasmar) folyón állt. A helyet három oldalról patakok vették körül, a fok pedig egy mély szakadékba nyúlt. A várba csak dél felől lehetett bejutni. Ezen az oldalon két mély árkot (20-25 m) ástak és két magas (10 m-ig) sáncot öntöttek, melyeket kaputornyos fa palánkkal erősítettek meg. Mögöttük állt a forburg, amelyet egy másik erődvonal választott el a vártól. A kastélyt Kreuzburgnak (Kereszterőd) nevezték el a rendi vár tiszteletére, amely a Német Lovagrend Burzenlandból való kiűzésekor veszett el 1225-ben.

Az első porosz felkelés idején 1243-ban a poroszok felgyújtották a várat. 1253-ban újjáépítették. A várteret rézsűvel tervezték, hogy a csapadékvíz ne álljon meg, az udvart pedig mezőkövekkel burkolták. A helyőrség számára fa tömbházakat építettek. A várnak most két forburgja volt: az egyik délen - a vártól vizesárokkal elválasztva, a másik pedig keleten - egy szakadék mögött. A vár közelében hamarosan település jelent meg.

A nagy lázadás

1260 - ban Kreuzburgot a natangok ostrom alá vették . A poroszoknak sikerült elfoglalniuk a keleti forburgot, de a siker hasznosítására tett kísérletek kudarcba fulladtak, és kénytelenek voltak szisztematikus ostromra lépni. Az ostromlók három megerősített táborral zárták el a várat: az elsőt egy dombon, ahol később a templomkert helyezték el, a másodikat a leégett forburg helyén, a harmadikat a déli oldalon, a majdani városi legelő helyén. Három kőhajítót állítottak fel, és intenzíven bombázták a várat. A rendi helyőrség minden kísérletet levert a kastély elfoglalására, ráadásul a lovagok ismételt bevetéseket hajtottak végre. Az ostrom elhúzódott, de olyan sűrűnek bizonyult, hogy nem lehetett utánpótlást szállítani és kapcsolatot tartani Balgával. 1263-ban az ostromlottnak elfogyott az élelme, éhínség kezdődött, amit bonyolított, hogy a helyőrségen kívül a közeli keresztények is a várban találtak menedéket. Állati bőrt kellett ennem. A védők elvesztették reményüket a blokád feloldására, és éjszaka észrevétlenül elhagyták a várat, és a szakadék mentén visszavonultak. Amikor reggel megállapították, hogy az erődítményt felhagyták, a poroszok üldözést szerveztek. A visszavonuló helyőrséget utolérték és szinte teljesen megölték. Csak két rendtestvér maradt életben, akiknek sikerült áttörniük Balgára.

Tégla kastély

A kastély 1274-ben megkezdett helyreállításáért (pfleger) a Rudewich-rend lovagjává nevezték ki. 1275-ben a kastélyt eredeti formájában állították helyre. Kreuzburg rövid időre a Komtur székhelye lett, amelyet 1277-ben Brandenburgba helyeztek át. 1309 után a várat téglából építették újjá kőalapra. A vár alapja a terepviszonyoknak megfelelően szabálytalan rombusz alakú volt. A homlokzat a kapuval délre nézett. Nyugat felől egy három részből álló épület állt. Ezen az oldalon az alapozási területen a falak vastagsága elérte a 2 métert. Ezután egy félkör alakú torony következett. Aztán megnyúlt az épület, feltehetően az udvar felőli oldalon volt egy fedett galéria. Az északi oldalon volt egy melléképület. Kívülről egy nagy négyszögletű torony csatlakozott hozzá, melynek falai az alapozásnál 2,5 m vastagok voltak. A keleti oldalon a kastélyt egy 22 m hosszú szárny zárta, amelyben a konyha kapott helyet. Délen a melléképület a toronyhoz csatlakozott a kapuval. A kastélyban a Szent Leonárd-kápolna kapott helyet. A vár teljes hossza délről északra kb. 75 m, nyugatról keletre kb. 45 m. A vártól délre elhelyezkedő forburgban sziklatömbökből álló támfal volt. Magát a forburgot erős fallal vették körül, melynek déli részén kapuk voltak. A délkeleti sarokban torony állhatott (nagyszámú sziklatömb maradt fenn). Lakó- és kereskedelmi épületek kaptak helyet. A vár mellett ismét kialakult egy település - "lishke", amely 1315. január 21-én kapta meg a város jogait Heinrich von Plock rendi marsalltól . 1325-től a kastély a Brandenburgi Komturstvo Kreuzburg Kammeramtjának közigazgatási központja volt. 1421-ben a kammeramt a járás alá rendelte, amelynek 700 khuf szántója volt. A malmok és kocsmák adója 950 márka volt. Közvetlenül a 10 ezres rendi birtokhoz tartozott a kastély, valamint Kuzitten birtoka 10 ezres földdel.

A kastély magántulajdonban van

A tizenhárom éves háború legelején a várat elfoglalták a Porosz Unió csapatai , de már 1455-ben ismét a rend kezébe került. Az 1466-os II. toruni béke értelmében Kreuzburg a rendnél maradt. De pénzhiány miatt a rend kénytelen volt elzálogosítani a várost és a kastélyt 2383 márkáért Anselm Tettau és Michael Groising zsoldoscsapatok vezetőinek. Johann Riesenburgi püspök 1497-ben váltotta ki a jelzálogot. Johann 1505-ös halála után Kreuzburg utódjára, Hiob von Donebeck püspökre szállt. 1520-ban, a lengyel-teuton háború idején a lengyelek megrohamozták a várat. Az 1525-ös szekularizáció után többször megalapították Kreuzburgot. 1565-ben Albrecht herceg ajándékozta a várost és a kastélyt kedvencének , Paul Skalichnak , aki "Kreuzburg szuverén hercegének" nevezte magát. Ekkorra a megfelelő javítások hiányában a kastély nagyon leromlott, és elkezdték bontani az építőanyagok miatt. Skalich után Kreuzburg Kaspar von Fasolt, Albrecht Truchses von Wetzhausen és Melchior von Kreuzen tulajdona volt. 1585-ben a jelzálogot kiváltották. Azóta a város és a vár maradványai az államé.

A vár maradványai

A 17. században A kastélyt tovább bontották az építőanyagok miatt. A déli oldalon a falnak csak egy része, a nyugati falmaradványok és az alapok maradtak fenn. E töredékek alapján I. M. Giese hadnagy megrajzolta a kastély tervét, amely napjainkig nem maradt fenn. 1881-ben a malom tulajdonosa, Reichermann ásatásokat szervezett a kastély helyén, melynek eredményeként elkészült a kastély terve és több pince is előkerült. Az udvar két rétegű macskaköves burkolata is előkerült. A XX században. a várhegyet és a forburgot rekreációs területként használták: a szikla fölött padokat helyeztek el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a folyóra.

A második világháború alatt 1945-ben heves harcok folytak ezen a területen, Kreuzburg városa súlyosan elpusztult. A háború után a várost soha nem állították helyre, területén állami gazdaságot hoztak létre, a település a Slavske nevet kapta. 2001-től az egykori kastély területén fennmaradt a fákkal és cserjékkel körülvett védőfal töredéke. Méretei: 8 m hosszú, 1,5 szélesség és 4 m magasságig. A kerület mentén az alapok láthatók. A várhegy helyenként megduzzadt, alakja jelentősen megváltozott. A forburg területén temetőt rendeztek be, a délkeleti sarokban, az állítólagos torony helyén nagy mennyiségű mezőkövet találtak.