Az élő publikáció az interneten közzétett tudományos munka, amelyet a szerzője folyamatosan frissít.
Az élő publikáció bizonyos mértékig hasonlít egy Wikipédia -cikkre . A fő különbség az, hogy a Wikipédiában a wikiközösség minden tagja szerkeszti a cikket, és gondoskodik a tartalom relevanciájáról, de senki sem felelős a cikkért. Így a Wikipédia gyakran kénytelen beletörődni a szerzők által elfelejtett szócikkek létezésébe, amelyek aktualitása már rég a múlté.
Ezzel szemben egy élő publikáció szerzőjének neve kifejezetten a cím mellé van írva. A szerző az élő publikáció abszolút tulajdonosa: neki, és csakis neki van joga bármikor módosítani azt. A publikációját élőnek nyilvánító szerző saját maga, vagy ha a kiadvány egyedi gyártású, más megbízásából nem csak azt a kötelezettséget vállalhatja, hogy azt folyamatosan javítja, hanem nem kevésbé fontos, hogy figyelemmel kíséri a kiadvány fejlődését. vizsgált tanulmányi területet, és szisztematikusan tükrözzen minden újat a szövegében.
Nem kevésbé érdekes a hagyományos és az élő kiadványok párhuzama. Ma a publikált tudományos munkák túlnyomó többsége előbb-utóbb nyilvánosan megjelenik az interneten. És itt, ha a szerző azt kívánja, hogy korszerűtlen vagy észrevett hibát tartalmazó műve szövegét rendbe tegye, sajnálatos ellentmondásba ütközik.
Egyrészt néhány másodperctől néhány percig tart a kihelyezett mű technológiai korrekciója, vagyis nem nehéz megszervezni a változtatások bevezetését, és ezt a legtöbb szerző jól is tudja. Másrészt a papírkiadványok évszázados hagyománya lóg a szerzők és a kiadók felett is, ahol a nyomtatásból kikerült szöveget egyszer s mindenkorra kialakult monolitként fogták fel, határozottan nem engedve a változtatásokat.
A kiadvány mint megingathatatlan monolit gondolatát különösen a bibliográfiai hivatkozások, hivatkozások és sok más, a tudomány világában ismert kapcsolati mechanizmusok vezérlik. Ez láthatóan nagyrészt megmagyarázza azt a látszólag természetellenes rendet, amely szerint az interneten megjelent cikkeket közzétevő tudományos folyóiratok túlnyomó többsége kategorikusan nem engedi meg, hogy szerzőik utólag bármit is változtassanak ott.
Valóban, ha hagyjuk a megjelent szövegeket változni, akkor valamit át kell alakítani az uralkodó elképzeléseken. Például, ha az élő publikációk kiszolgálásának speciális eszközei nem biztosítottak, a kívülről idézett szövegrészlet megváltozhat vagy teljesen eltűnhet, a műre vonatkozó korábban megfogalmazott kritikák egyszerűen a levegőben lóghatnak, hiszen a szerzője javított, ill. kijavította a szövegét, és így tovább.
Az élő publikációk mellett szóló érvek meglehetősen meggyőzőek.
Először is, az élő publikáció sokkal kényelmesebb az olvasó számára. Valójában mennyivel magabiztosabbnak érzi magát, ha tudja, hogy a szemed előtt álló szöveg a szerző éber irányítása alatt áll, hogy minden pontatlanság és hiba, amelyet a mű első feladása óta észleltek az oldalon gondosan kijavították, és a tudomány ezen ágában bekövetkező változásokat.
Kényelmes a szerző számára. Az elkövetett hibák, nyomdahibák már nem végzetesek, nem kísértik élete végéig a szerzőt. Ráadásul az élő publikáció iránti érdeklődés idővel gyakran még fokozódik is, sok olvasó újra és újra visszatér kedvenc szövegéhez, nemcsak azért, hogy a legjelentősebb pontokra emlékezzen, hanem azért is, hogy megtudja, milyen újdonságok vannak a szóban forgó területen.
A fentebb említett ellentmondások közelebbről megvizsgálva könnyen leküzdhetőnek bizonyulnak.
Így az élő publikációk idézésére szolgáló berendezés meglehetősen életképessé válik, ha viszonylag egyszerű támogatást kap. Ha egy idézett anyag megváltozik, az arra hivatkozó művek minden szerzőjét értesítjük, és hivatkozásaikat esetlegesen elavultnak jelöljük. Az ilyen értesítésre válaszul a link szerzője elemzi a bekövetkezett változásokat, esetleg kijavítja a linkjét, majd az újra aktuálissá válik.
A szerző által az élő kiadványon végrehajtott minden változtatást gondosan rögzítünk. Ezért különösen a később korrigált anyag korábbi állapotával kapcsolatos kritikák nem veszítik el értelmüket, mivel azok a szöveg megőrzött korai változataira vonatkoznak.
Feltétlenül szükséges a rögzítés például akkor, amikor a szakdolgozat anyagokat élő publikációvá alakítják [1] .
Képzeljük el, hogy legkésőbb egy évvel a védés előtt a szakdolgozat tanácsa új rovatot rendel a VAK honlapján , ahol a szakdolgozó jelölt felteszi a szakdolgozatának korai változatát és/vagy kivonatát. Sokáig nyílt nyilvános elektronikus megbeszélés, esetleg a mű kiigazítása. Csak a védés előestéjén, mondjuk három hónappal a doktori dolgozat védése és egy hónappal a jelölt védése előtt rögzítik véglegesen a kihelyezett disszertáció anyagának szövegét.
A hivatalos honlapon közzétett szakdolgozati anyagok javításának jogát célszerű kiterjeszteni a védést követő időszakra a szakdolgozó jelöltre is. Természetesen a védekezés alapjául szolgáló anyagokat rögzíteni és folyamatosan rendelkezésre kell bocsátani. De velük együtt a frissített, modern verziójuk is létezhet. Valójában irracionális és embertelen lenne megfosztani a szakdolgozó hallgatót attól a lehetőségtől, hogy kijavítsa a hivatalos weboldalon talált hibákat, azonnal beszámoljon a vizsgált területen elért új eredményekről, és különösen új eredményeiről. Valóban, az olvasó számára egy élő, frissített szöveg általában sokkal érdekesebb, mint egy hivatalosan rögzített, de elavult szöveg.
A hagyományos tudományos publikáció státuszát az határozza meg, hogy megkapta -e valamely neves folyóirat bírálói jóváhagyását . Az élő közzétételhez hasonló mechanizmus még nem alakult ki. A státusz ígéretes mutatója az adott műhöz tartozó könyvjelzők száma, amelyet a webhely látogatói megtartottak. De egy ilyen mutató kiszámításához szükség lesz egy végpontok közötti közös könyvjelző-számlálóra. Még mindig nehéz megjósolni, hogy a kívánt számlálót mikor valósítják meg és fogadják el a tudományos közösség.
Így most egy élő kiadó általában azzal kezdi, hogy beküldi cikkének kezdeti változatát egy hagyományos folyóiratba. Továbbá az internetre felkerült cikk szövege kiegészül a megtörtént kiadás bibliográfiai hivatkozásával, amely bizonyos mértékig lehetővé teszi az olvasó számára, hogy tájékozódjon a munka minőségét illetően. Ezt az utat járják be a bibliográfiában alább említett élő publikációk szerzői.
Az olvasó persze tisztában van azzal, hogy a folyóiratban nem a legfrissebb, hanem valami korai szövegváltozat került áttekintésre, amely ugyan megőrződött a jegyzőkönyvben, de már nem érdekli. Mindazonáltal a javasolt útmutató meglehetősen megbízható, hiszen valószínűtlennek tűnik, hogy a szerző érdemleges cikket írt, folyóirat-lektoron ment át vele, majd az utólagos szerkesztések következtében érezhetően rontott volna szövege minőségén.
Az élő kiadványokat még nem terjesztették tömegesen. Csak a kutatóközpontok oldalain találhatók meg. Egyik hazai tudományos folyóirat sem papíron, sem elektronikusan nem teszi lehetővé a szerzőnek a korábban megjelent szöveg megváltoztatását. Meglepően ritkák azok az élő referenciakönyvek vagy iparági enciklopédiák, amelyeket jelentős tudományos szervezetek támogatnak. Nem szándékozik a Nagy Orosz Enciklopédia élő kiadványt csinálni.
Pedig az élő publikációk mozgása mind nálunk, mind külföldön folyamatosan lendületet vesz. A korszerű elektronikus könyvtárak támogatásának eszközei között zajlik az élő publikációk idézésének és naplózásának említett lehetőségei tervezése, megvitatása és megvalósítása. Ennek köszönhetően a szerzők egyre jobban érzik magukat itt, és egyre gyakrabban választják a tudományos munka e rendkívül termékeny új műfaját.