Breton Jean

Bretagne - i Jean (1266 – 1334. január 17.) – Richmond 4. grófja Bretagne uralkodóházából . Nagybátyja, I. Edward alatt lépett a királyi szolgálatba Angliában, és II. Edwardot is szolgálta . 1306. október 15-én Richmond grófja lett, miután a címet apjától örökölte [1] . Anglia és Skócia konfliktusainak tetőpontján megkapta a Skócia őrzője címet , és 1311-ben, a II. Edward elleni bárói lázadás idején Lord Ordainaire lett .

Bretagne-i Jean katonaként és diplomataként szolgálta Angliát, de az akkori többi grófhoz képest nem volt túl aktív politikai [K 1] . Képes diplomata volt; I. és II. Edward egyaránt értékelte tárgyalókészségét. Bár a bárói lázadás idején általában hűséges maradt unokatestvéréhez, II. Edwardhoz, végül támogatta Isabella és Mortimer puccsát . Miután II. Edward lemondott a trónról fia , III. Edward javára, Jean visszavonult franciaországi birtokára, és 1334-ben szülőhazájában, Bretagne-ban halt meg, valószínűleg természetes okok miatt. Jean nem nősült, halála után címe és vagyona unokaöccsére, Jean III .

Korai évek

Jean II . Jean Bretagne hercegének és feleségének, Beatrice -nek a második túlélő fia volt . Jeannek két testvére és három nővére volt, akik túlélték a felnőttkort. Beatrice III. Henrik lánya volt , így Jean Henrik fiának és örökösének, I. Edwardnak az unokaöccse [3] . Apja Richmond grófja volt, de keveset vett részt az angol politikában . Jean az angol udvarban nevelkedett I. Edward fiával, Henryvel együtt, aki 1274-ben halt meg [5] . Fiatal korában tornákon vett részt , de katonaként nem tűnt ki különösebben [6] .

I. Edward király szolgálatában

Amikor a francia király 1294-ben elkobozta Edward királytól az Aquitániai hercegséget , Jean katonai expedícióra indult Franciaországba [7] , de nem sikerült bevennie Bordeaux -t . 1295 húsvétján menekülnie kellett Rionból [8] . 1297 januárjában Henry de Lacyvel, Lincoln grófjával megosztva szenvedett vereséget Bellegarde ostrománál . E vereség után visszatért Angliába [9] .

A franciaországi kudarcok ellenére nem veszítette el a nagybátyja, I. Edward kegyét, aki szinte fiaként kezelte Jeant [10] . Angliába visszatérve Jean részt vett a skót háborúkban . Lehetséges, hogy 1298-ban a falkirki csatában harcolt. Minden bizonnyal jelen volt Caerlaverock 1300-as ostrománál [9] . A Kerlaverock ostroma során I. Eduárdhoz csatlakozott arisztokraták neveit, köztük a Bretagne-i Jeant, valamint zászlóik leírását egy speciális dokumentumban [K 2] [K 3] rögzítették . Ebben az iratban a neki szentelt szócikk közvetlenül a királyi [K 4] után következik .

1305 őszén Jean apja meghalt. A néhai Arthur fiai közül a legidősebb örökölte a bretagne-i hercegséget, Jean pedig második fiúként 1306. október 5-én vehette át Richmond grófságát [K 5] [11] . Ezen kívül I. Edward kinevezte Jean skóciai őrzőjévé ; 1307-ben ezt a kinevezést az új király, II. Edward [6] erősítette meg .

Edward király szolgálatában

Az angol udvar megbízható diplomatának tekintett Breton Jeant [6] . Jó tárgyalókészséggel rendelkezett; a Franciaországgal való kapcsolatnak is megvolt az értéke [12] . 1307-ben a királyság egyik legrégebbi grófja is volt [13] . A II. Edward és az arisztokrácia közötti kapcsolatok megromlásával Richmond lojális maradt a királyhoz; 1309-ben követséget vezetett V. Kelemen pápához Edward Pierce Gaveston kedvence nevében [14] . Egyes hírek szerint Jean közeli barátja volt Gavestonnak, ugyanakkor vele ellentétben nem vált számos báró gyűlölet tárgyává [15] .

Lord Ordiner

1310-re II. Edward és grófjai közötti viszony annyira megromlott, hogy a kormány irányítása a királytól a grófi bizottság kezébe került. A helyzet romlásának oka a nemesség véleménye II. Eduárd Gavestonnal való kapcsolatáról és minden tekintetben felháborító magatartásáról. A grófok megszegték a királyi parancsot, hogy ne viseljenek fegyvert a parlamentben, és teljes fegyverzetben követelték a királytól, hogy nevezzen ki egy reformbizottságot. 1310. március 16-án a király beleegyezett a felszentelők kinevezésébe, akiknek a királyi udvar és a kormányrendszer reformját kellett volna megújítaniuk [16] . A bretagne-i Jean egyike volt annak a nyolc grófnak, aki ebben a bizottságban (összesen 21 fő) szerepelt az úgynevezett Lords Ordainers [17] között . Egyike volt azoknak a felszentelőknek, akiket hűségesnek tartottak a királyhoz.

Jean ezután Franciaországba ment diplomáciai tárgyalásokra, majd visszatért Angliába. Gavestont az ordinátorok elűzték, de később a király visszahozta. Thomas Lancaster és más arisztokraták 1312 júniusában kivégezték [18] . Jean Gloucester grófjával, Gilbert de Claire -rel együtt felelős volt a két fél megbékéléséért az esemény után [19] . 1313-ban elkísérte II. Edwardot egy franciaországi állami látogatásra, megőrizve a király bizalmát. 1318-ban tanúja volt annak a szerződésnek, amely visszaadta Edward teljes hatalmát [20] .

Háború Skóciával

1320-ban Bretagne-i Jean II. Edwarddal ismét Franciaországba ment, a következő évben pedig békét tárgyalt a skótokkal [21] . Richmond részt vett Thomas Lancaster perében és kivégzésében 1322-ben, miután ez utóbbi lázadást és vereséget szenvedett a Boroughbridge - i csatában . Ezután az angolok megszállták Skóciát, de I. Róbert felgyújtotta a vidéket az előrenyomuló hadsereg előtt, amitől az éhen halt. Bruce ezután maga küldte seregét Angliába, átkelve a Solway Firth -en nyugatra, és délkeletre, Yorkshire felé haladva. Skóciából hazatérve Edward Izabella királynővel a Rivaud-apátságba utazott , de október közepén közvetlen veszélyben találta magát, amikor a skót hadsereg meglepődött. Közte és a skótok között egy nagy angol hadsereg állt Bretagne-i Jean parancsnoksága alatt. Jean előnyös pozícióba került Rivaud és a Bayland Abbey között , de serege mégis vereséget szenvedett, őt magát pedig elfogták, ahol egészen 1324-ig maradt, amikor is 14 000 márkáért váltságdíjat fizettek ki [6] .

Szabadulása után Skóciában és Franciaországban folytatta diplomáciai tevékenységét.

Az elmúlt évek

1325 márciusában Bretagne-i Jean utoljára tért vissza Franciaországba, ahol először határozottan szembeszállt II. Edwarddal. Angliában lévő földjeit a korona elkobozta [6] . Jean II. Edward feleségét, Izabella királynőt támogatta , akit diplomáciai küldetésre küldtek Franciaországba, és férje parancsára nem volt hajlandó visszatérni [23] [K 6] . Miután II. Edward lemondott a trónról, Bretagne-i Jean visszakapta angol tulajdonát. Élete utolsó éveit francia birtokain töltötte, keveset vett részt az angol politikai életben. 1334. január 17-én halt meg, és a nantes - i ferences templomban temették el [6] .

A bretagne-i Jean nőtlen volt, és nem ismert, hogy volt gyermeke. Richmond grófságát unokaöccse, Jean (Arthur fia ) örökölte tőle .

Törzskönyv

Megjegyzések

1. ↑ Bretagne-i Jean nem volt tapasztalt katona, és Anglia grófjai között politikai jelentősége csekély volt [2] .
2. ↑ A dokumentum így szól: „Son nevou Johan de Bretaigne, Por ce ke plus esr de li près, Soi je plus tost nomer après. Si le avoit-il ben deservi, Cum cil ki son oncle ot servi, De se enfance peniblement, E deguerpi outréement Son pere e son autre lignage, Por demourer de son maisnage, Kant li Rois ot bosoign de gens, Baniere avoité cointe , De or e de asur eschequeré, A rouge ourle o jaunes lupars, De ermine estoit la quart pars".
3. ↑ [Király unokaöccse] Bretagne-i Jean közel maradt a királyhoz, ezért róla nevezték el. Nagyon méltóságteljesen viselkedett, és gyermekkorától távol élt apjától és rokonaitól, hogy a királlyal az udvarában élhessen. Amikor a királynak segítségre volt szüksége, megjelent [Jean gróf] zászlója. [A szalagcím leírása a következőkben olvasható].
4. ↑ Ez megfelel Jean pozíciójának a király udvarában és szoros kapcsolatuknak. Nem lenne meglepő, ha megerősítené, hogy amikor a király jelen volt a csatatéren, Jean különböző okokból közel állt hozzá.
5. ↑ Ez a hűbér Yorkshire -ben volt, és a 11. század óta Bretagne hercegeié volt, de az angol királyok gyakran rekvirálták, mivel elégedetlenek voltak vazallusaikkal .
6. ↑ 1326 szeptemberében Isabella és szeretője, Mortimer kis sereggel megszállta Angliát. 1327 januárjában II. Edward kénytelen volt lemondani a trónról, és fia, III. Edward lett a király .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Fryde, 1961 , p. 446.
2. ↑ Phillips, 1972 , pp. 9-10.
3. ↑ Phillips, 1972 , p. 16.
4. ↑ Prestwich, 1997 , p. 235.
5. ↑ Johnstone, 1923 .
6. ↑ 1 2 3 4 5 6 Jones, 2004 .
7. ↑ Prestwich, 1997 , pp. 378-9.
8. ↑ Prestwich, 1997 , pp. 381-2.
9. ↑ 12 Cokayne, 1910-59 .
10. ↑ Prestwich, 1997 , p. 132.
11. ↑ Prestwich, 2007 , pp. 361.
12. ↑ Phillips, 1972 , p. 271.
13. ↑ McKisack, 1959 , p. egy.
14. ↑ Hamilton, 1988 , p. 69.
15. ↑ Hamilton, 1988 , pp. 56, 67.
16. ↑ McKisack, 1959 , p. tíz.
17. ↑ Prestwich, 2007 , p. 182.
18. ↑ Chaplais, 1994 , p. 182.
19. ↑ Phillips, 1972 , pp. 42-4.
20. ↑ Phillips, 1972 , p. 172.
21. ↑ Phillips, 1972 , pp. 192, 204.
22. ↑ Maddicott, 1970 , pp. 311-2.
23. ↑ McKisack, 1959 , p. 82.
24. ↑ McKisack, 1959 , pp. 83-91.

Irodalom

• Chaplais, P. Piers Gaveston: II. Edward örökbefogadó testvére. — Oxf. : Clarendon Press , 1994. - ISBN 0-19-820449-3 .
• Kokain, George. Anglia, Skócia, Írország, Nagy-Britannia és az Egyesült Királyság Complete Peerage. - Új kiadás. L .: A St. Catherine Press, 1910-59. - P. 814-8.
• Fryde, E. B. Handbook of British Chronology. — Másodszor. - L .: Royal Historical Society , 1961. - 446. o.
• Hamilton, J. S. Piers Gaveston, Cornwall grófja, 1307–1312: Politika és pártfogás II. Edward uralkodása idején. — Detroit; London: Wayne State University Press; Harvester-Wheatheaf, 1988. - ISBN 0-8143-2008-2 .
• Johnstone, Hilda. Henrynek, I. Edward fiának gardróbja és háztartása // Bulletin of the John Rylands Library, Manchester. - 1923. - 1. évf. 7. - P. 384-420.
• Jones, Michael. Brittany, John of, Richmond grófja (1266?–1334) // Oxford Dictionary of National Biography. — Oxf.  : Oxford University Press, 2004.
• Maddicott, JR Thomas Lancaster, 1307-1322 . — Oxf. : Oxford University Press, 1970. - ISBN 0-19-821837-0 .
• McKisack, május. A tizennegyedik század: 1307–1399. — Oxf. : Oxford University Press, 1959. - ISBN 0-19-821712-9 .
• Phillips, JRS Aymer de Valence, Earl of Pembroke 1307-1324 . — Oxf. : Oxford University Press, 1972. - ISBN 0-19-822359-5 .
• Prestwich, Michael. I. Edward – frissítve. - New Haven: Yale University Press , 1997. - ISBN 0-300-07209-0 .
• Prestwich, Michael. Plantagenet Anglia: 1225–1360. - Új kiadás. — Oxf. : Oxford University Press, 2007. - ISBN 0-19-822844-9 .

Linkek

• A Középkori Genealógiáért Alapítvány . Az eredetiből archiválva: 2012. február 20. (határozatlan)

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Oxfordi életrajz
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk
Bibliográfiai katalógusokban	ISNI : 0000 0000 9299 7856 LCCN : no2010140270 SUDOC : 07792679X VIAF : 136460806 WorldCat VIAF : 136460806