Euro-mediterrán partnerség

Az Euro-Mediterrán Partnerség (vagy barcelonai folyamat ) egy államközi együttműködési folyamat, amely a barcelonai euro-mediterrán külügyminiszteri alapító konferencia keretében indult el Barcelonában (Spanyolország), 1995. november 27-28 .

Addig a párbeszéd kialakítása a térségben nem volt intézményesítve, az egy EU-tagállam és a közel-keleti régióbeli ország közötti kétoldalú megállapodásokra korlátozódott, azonban az 1950-es években elkezdődtek a közös európai politika folytatására tett kísérletek. . Az 1970-es években az Európai Gazdasági Közösség (EGK) részeként. „Globális mediterrán politika” ( Global  Mediterranean Policy ) számos kétoldalú megállapodást kötöttek Marokkóval, Algériával, Tunéziával, Egyiptommal, Jordániával, Libanonnal és Szíriával, amelyek gazdasági és pénzügyi együttműködést írnak elő, és lefektették egy olyan politika alapjait, amely integrálja a Dél-mediterrán régió az EGK-val [ egy]. 1980-as évek bővítései a tengerparti országok számának növekedése (Görögország, Spanyolország és Portugália lett az EGK tagja) pedig az 1990-es évek kihirdetésének egyik tényezője volt. az EU "új mediterrán politikája" [2] .

Euro- mediterrán társulási megállapodást kötött az Európai Unió és a Földközi-tenger déli és keleti térségének 10 országa: Algéria , Egyiptom , Izrael [3] , Jordánia , Libanon , Marokkó [4] , Szíria , Tunézia [5] és Törökország , mint valamint a Palesztin Nemzeti Hatóság [6] . Megfigyelői státuszt az Arab Államok Liga , az Arab Maghreb Unió , Líbia , Albánia és Mauritánia viseli [7] .

A megállapodás három kosarat tartalmaz: politikai és biztonsági együttműködés, az emberi jogok és az alapvető politikai szabadságok tiszteletben tartása: az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet létrehozása 2010-ig; társadalmi és kulturális interakció.

2005-ig a partnerség miniszteri konferenciákat tartott. November 27-28-án Barcelonában tartották a jubileumi európai-mediterrán csúcstalálkozót , amelyen Oroszország és az Egyesült Államok megfigyelőként vett részt . A csúcson meghatározták a célját [7] :

a Földközi-tenger mindkét partján – északon és délen – a béke, a stabilitás, a jólét és a biztonság közös térségének megteremtése.

A barcelonai folyamat folytatásaként 2008 - ban létrejött az Unió a Mediterrán Térségért .

Jegyzetek

  1. ↑ A. Sadovskaya. Az Európai Unió politikájának alakulása a dél-mediterrán országokkal szemben a 2000-es években. // Journal of International Law and International Relations 2009. 1. sz
  2. ↑ T. S. Denisova, S. V. Kostelyanets. Politikai konfliktusok Afrikában: okai és megoldási módjai. // Kelet. Afro-ázsiai társadalmak: történelem és modernitás, 4. szám, 2010, 168-176.
  3. ↑ Euro-mediterrán megállapodás az EU és Izrael között (hozzáférhetetlen kapcsolat) . Letöltve: 2011. december 18. Az eredetiből archiválva : 2011. április 21.. 
  4. ↑ Euro-mediterrán megállapodás az EU és Marokkó között (hozzáférhetetlen kapcsolat) . Letöltve: 2011. december 18. Az eredetiből archiválva : 2011. április 24.. 
  5. ↑ Euro-mediterrán megállapodás az EU és Tunézia között (hozzáférhetetlen kapcsolat) . Letöltve: 2011. december 18. Az eredetiből archiválva : 2011. április 24.. 
  6. ↑ Ideiglenes euro-mediterrán társulási megállapodás az EU és a Palesztin Hatóság között (hozzáférhetetlen kapcsolat) . Letöltve: 2011. december 18. Az eredetiből archiválva : 2011. április 24.. 
  7. ↑ 1 2 Euro-mediterrán partnerség: 10 évvel később . Letöltve: 2011. december 18. Az eredetiből archiválva : 2010. november 25..

Lásd még

  Ugrás a Wikidata elemre  Szótárak és enciklopédiák