Törek Gyula | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Általános információ | ||||||||||||||||||
Polgárság | Magyarország | |||||||||||||||||
Születési dátum | 1938. január 24 | |||||||||||||||||
Születési hely | Budapest , Magyarország | |||||||||||||||||
Halál dátuma | 2014. január 12. (75 éves) | |||||||||||||||||
A halál helye | ||||||||||||||||||
Súlykategória | legkönnyebb (51 kg) | |||||||||||||||||
Növekedés | 161 cm | |||||||||||||||||
World Series ökölvívó | ||||||||||||||||||
Csapat | Tatabányai Banyasz | |||||||||||||||||
Érmek
|
Török Gyula ( magyarul Török Gyula ; 1938 . január 24. Budapest - 2014 . január 12. ) - magyar légysúlyú ökölvívó , az 1950-es évek végén – a 60-as évek közepén a magyar válogatottban játszott. A római nyári olimpiai játékok bajnoka, Európa-bajnoki ezüstérmes, háromszoros országos bajnoki bajnok, számos nemzetközi torna és mérkőzés résztvevője.
Már fiatalon kezdett aktívan bokszolni, először a Testgyakorlók Köre sportegyesületben edzett, majd tagja volt olyan kluboknak, mint a Tatabányai Bányász és az MTK. Nemzetközi szinten tizenhat évesen debütált a lengyel válogatott elleni meccstalálkozón, ezzel egy időben először szerepelt a magyar felnőtt bajnokságban. Első komoly sikerét a ringben 1959-ben érte el, amikor a luzerni Európa-bajnokságon a legyezősúlyban ezüstérmet szerzett (a mindent eldöntő meccsen kikapott a német Manfred Hombergtől ) - ettől a pillanattól kezdve szerves tagja lett. hazája válogatottjából.
Sikeres szereplések sorozatának köszönhetően megkapta az ország becsületének megvédésének jogát az 1960-as római nyári olimpián – itt a legyezősúlyban minden riválisát legyőzte, így a döntőben a szovjet ökölvívót, Szergej Szivkót is, ill. olimpiai aranyérmet kapott.
Miután olimpiai bajnok lett, a magyar válogatott keretein belül folytatta a ringbe vételt, korának valamennyi nagy tornán részt vett. Így 1961-ben kijutott a belgrádi Európa-bajnokságra, ahol a negyeddöntőig jutott a könnyűsúlyú osztályban, ponttal kikapva az olasz Primo Zamparinitől . Szintén ebben a szezonban először nyerte meg a magyar felnőtt bajnokságot (később 1962-ben és 1964-ben még kétszer megismételte ezt a teljesítményt). Az országos bajnokság harmadik aranyérmének kiállításával kvalifikálta magát a tokiói olimpiai játékokra . Az olimpiai torna első meccsén azonban a Szovjetunió képviselőjével, Oleg Grigorjevvel vívott harcban komoly vágást kapott a szeme felett, és technikai kiütéssel veszített a második menetben, mivel a játékvezető kénytelen volt megállítani a küzdelmet. erős vérzés miatt.
1966-ig aktív sportoló maradt, de az utóbbi időben nem mutatott ki kiemelkedő eredményt. Sportpályafutása befejezése után az egyik budapesti ökölvívó klubban dolgozott edzőként, sok tehetséges harcost nevelt.
2014. január 12-én halt meg. [egy]
Olimpiai bajnokok a legyezősúlyú ökölvívásban | |
---|---|
| |
1904 : 47,63 kg, 1920-1936 : 50,8 kg, 1948-1964 : 51 kg, 1968-2008 : 48-51 kg, 2012 : 49-52 kg; 2016 : 50-52 kg; 2020- : 52 kg-ig |