| Gondolkozz lassan... dönts gyorsan | |
|---|---|
| Általános információ | |
| Szerző | Daniel Kahneman |
| Típusú | irodalmi mű |
| Műfaj | nem fikció |
| Név | angol Gondolkodó, gyors és lassú |
| Nyelv | angol |
| Kiadó | Farrar, Straus és Giroux [d] |
| A kiadás éve | 2011. október 25. [1] |
| Oldalak | 542 |
Thinking Slowly... Decide Fast ( eng. Thinking, Fast and Slow - " Fast and Slow Thinking ", 2011 ) – egy bestseller könyv (a New York Times szerint [2] ) 2011-ben, Daniel Kahneman írta, pszichológus, a Princeton Egyetem (USA) professzora, 2002 -ben Alfred Nobel közgazdasági emlékdíj nyertese "a pszichológiai módszertan közgazdasági alkalmazásáért, különös tekintettel az ítéletalkotás és a döntéshozatal bizonytalanságban történő vizsgálatára".
Az 1970-es években két feltevés volt általánosan elfogadott. Először is, hogy az emberek alapvetően racionálisak és épelméjűek. Másodszor, hogy a racionalitástól való legtöbb eltérést érzelmek magyarázzák. Kahneman kutatásai azonban kimutatták, hogy az emberek állandó gondolkodási hibái sokkal inkább a gondolkodás mechanizmusának, semmint az érzelmek befolyásának tulajdoníthatók. Ma a kutatók egyetértenek azzal a tézissel, hogy elménk hajlamos a szisztematikus hibákra. Kahneman fő gondolata az elme működésének bemutatása, figyelembe véve a kognitív és szociálpszichológia legújabb felfedezéseit.
A könyvben Kahneman két rendszert azonosít az emberi pszichében:
Amíg ébren vagyunk, mindkét rendszer működik: az első automatikus, a második pedig kényelmes üzemmódban, minimális erőfeszítéssel. Ha minden gördülékenyen megy, a System 2 elfogadja a System 1 javaslatait kis változtatással vagy anélkül. Általában az ember a vágyai szerint cselekszik, és ez általában teljesen elfogadható. A 2. rendszer akkor lép működésbe, ha olyan eseményt észlelünk, amely megzavarja a világ modelljét az 1. rendszer ábrázolásában. Az 1. rendszer legtöbbször tökéletesen ellátja a funkcióit, de megvannak a maga torzulásai és szisztematikus hibái, ez különösen rossz a logikában és a statisztikában.
Bár a 2. rendszer a főszereplőnek tekinti magát, ennek a könyvnek az igazi hőse az 1. rendszer. Kahneman úgy véli, hogy könnyedén generál olyan benyomásokat és érzéseket, amelyek a 2. rendszer hiedelmeinek és tudatos döntéseinek fő forrásai. Amikor az 1. rendszer nehézségekbe ütközik, a System 2-hez fordul, hogy részletesebb és célzottabb feldolgozással megoldja az aktuális problémát. A 2. rendszert akkor mozgósítják, ha olyan kérdés merül fel, amelyre az 1. rendszernek nincs válasza. A System 2 meghatározó jellemzője, hogy cselekvései erőfeszítéssel járnak, egyik fő jellemzője pedig a lustaság és az, hogy nem hajlandó a szükségesnél több erőfeszítést fektetni. A lustaság természetünk szerves része. Ezért előfordul, hogy a 2. rendszer által sajátjának tekintett gondolatokat és cselekvéseket gyakran az 1. rendszer generálja. A 2. rendszer speciálisan reagál a túlterhelésre. A 2. rendszer megvédi a legfontosabb feladatot, így az minden szükséges figyelmet megkap, és a tartalék kapacitást más feladatokra osztja le.
Ha valami ismerősnek tűnik, a személy azt feltételezi, hogy helyes. Az 1. rendszer ismerős érzést ad, a 2. rendszer pedig ez alapján dönti el, hogy az állítás igaz-e. Minden, ami megkönnyíti az asszociatív mechanizmus munkáját, torzítja az értékelést. A gyakori ismétlés megbízható módja annak, hogy az embereket elhiggye a hazugság, mert nem könnyű különbséget tenni az igazság és az ismerős érzés között.
A jó hangulat, az intuíció, a kreativitás, a hiszékenység és az 1. rendszertől való fokozott függőség ugyanabba a csoportba tartozik. A másik véglet a frusztráció, az éberség, a gyanakvás, az analitikus megközelítés és az extra erőfeszítés. A jó hangulat gyengíti a 2. rendszer kontrollját a tevékenység felett, és az ilyen állapotban lévő emberek hajlamosabbak a logikai hibákra. Az ilyen kapcsolatnak biológiai jelentése van: a jó hangulat azt jelzi, hogy általában minden jól megy, a környezet biztonságos, a védekezés gyengülhet. A rossz hangulat annak a jele, hogy a helyzet nem túl jó, veszély fenyegethet, éberségre van szükség.
Azt a hajlamot, hogy egy személyről mindent jól (vagy rosszul) láss, beleértve a nem látott dolgokat is, haloeffektusnak nevezzük. Ez egy másik módja annak, ahogyan az 1. rendszer megjeleníti a körülötte lévő világot, leegyszerűsíti és logikusabbá teszi, mint amilyen valójában. A témával kapcsolatos információk fokozatosan halmozódnak fel, értelmezésüket pedig az első benyomáshoz kapcsolódó érzelem határozza meg. A halo effektus növeli az első benyomás erejét, néha olyan mértékben, hogy a többi információ szinte teljesen elveszik. Ahhoz, hogy több forrásból hasznos információkat nyerjünk, biztosítani kell ezek egymástól való függetlenségét.
A System 1 nagyszerű munkát végez a lehető legjobb történet felépítésében, amely tartalmazza a jelenleg aktivált ötleteket, de kihagyja a nem birtokolt információkat. A System 1 sikerének mércéje a létrehozott történelem integritása, és az alapjául szolgáló adatok mennyisége és minősége nem igazán számít. Mechanizmusként működik a gyors következtetések levonásában. Amikor a System 2 felé fordul, elkezdi keresni azokat az információkat, amelyekkel nem rendelkezik, ahelyett, hogy vázlatos tényeken alapuló történetet építene fel.
Normál állapotban az emberi elmének intuitív érzései és véleményei vannak szinte mindenről. Az ember egyszerűen úgy érzi, hogy nem szereti a másikat. Megvan a magyarázat arra, hogy az emberek hogyan alkotnak intuitív véleményt összetett kérdésekről. Ha egy nehéz kérdésre nem kapunk gyorsan kielégítő választ, az 1. rendszer keres egy könnyebb kapcsolódó kérdést, és válaszol rá.
Az asszociatív mechanizmusok keresik az okokat. Az oksági gondolkodásra való hajlam súlyos hibákat generál a valóban véletlenszerű események véletlenszerűségének értékelésében. Kahneman egymás után idézi a kórházban született hat baba nemét. A fiúk és lányok megjelenési sorrendje teljesen véletlenszerű: az események függetlenek, és az utolsó órákban született fiúk és lányok száma egyáltalán nem befolyásolja a következő baba nemét. Az emberek számára azonban úgy tűnik, hogy az M-M-M-D-D-D, D-D-D-D-D-D és M-D-M-M-D-M szekvenciák valószínűsége eltérő. Az ember mindenhol mintákat keres, és nem várja el, hogy egy véletlenszerű folyamat szabályos eredményhez vezet.
A replikációs válság miatt a könyv egyes részeit helytelennek találták. Különösen az alapozó vizsgálatok megismétlésére történtek kísérletek , és azt találták, hogy a megfigyelt hatást a kísérletező elvárásai befolyásolják. [5]