A kihallgatás nyomozati-bírósági eljárás, melynek keretében a kihallgatotttól megszerzik az általa ismert, a bizonyítás tárgya körébe tartozó információkat.
Kihallgatás csak a hatályos jogszabályoknak megfelelően adó-, büntető- és polgári (választottbírósági) eljárások keretében történhet.
A büntetőeljárásban a kihallgatásra az előzetes nyomozás szakaszában (előzetes nyomozás vagy nyomozás formájában) és a bírósági nyomozás során kerül sor, és a Büntetőeljárási Törvénykönyvben meghatározott módon megszerzik és rögzítik (rögzítik). Orosz Föderáció egy tanú, áldozat, gyanúsított, vádlott, szakértő, szakember, tanú vallomása a vizsgált esemény körülményeire vonatkozóan. A kihallgatás lefolytatására vonatkozó eljárást az Orosz Föderáció büntetőeljárási törvénykönyvének 26. fejezete és különösen 173., 174. cikke (a vádlott kihallgatása), 205. cikke (szakértői kihallgatás) szabályozza.
A hadifogoly kihallgatása a titkosszolgálati információk megszerzésének egyik módja.
Magas hatékonysága és információs kapacitása miatt a kihallgatást tartják a legszélesebb körben alkalmazott nyomozati intézkedésnek. A büntetőügyek összmennyiségében a kihallgatási jegyzőkönyvek az összes anyag kétharmadát, a kihallgatások elkészítése a nyomozószemélyzet teljes munkaidejének negyedét [1] .
A kihallgatást annak érdekében szervezik meg, hogy tárgyilagos és teljes bizonyítékokat szerezzenek, amelyek a lehető legpontosabban tükrözik a tényállást. A kihallgatáson rögzített tanúvallomások és tényszerű adatok képezik a bizonyítási alapot. A vádlott vagy gyanúsított szempontjából a tanúvallomás az ellenük felhozott gyanúsításokkal és vádemelésekkel szembeni védekezés része [2] .
A kihallgatás kriminalisztikai tudományban használt fogalma jelentősen eltér az eljárási értelemben vett kihallgatástól. A kriminalisztika szempontjából a kihallgatás nem korlátozódik a verbális oldalára, hanem az információ továbbítása során az arckifejezések, a gesztusok, a mozgások motoros készségei és a beszédhang. Az eljárási eljárások szempontjából a kihallgatás határai szigorúan meghatározott keretek között maradjanak, és a kihallgató kommunikációja a kihallgatottal a szóbeli kapcsolattartásra korlátozódik a bíróságon bizonyítandó információk megszerzése érdekében [3] .
Attól függően, hogy a nyomozás melyik résztvevőjét hallgatják ki, tanú , sértett , szakértő, szakember, gyanúsított , vádlott , vádlott kihallgatásaként határozzák meg [4] .
A jogszabályi szempontból az első három kihallgatási típus abban különbözik, hogy a tanú és a sértett büntetőjogi felelősséggel tartozik a tudatosan hamis tanúzás, illetve a tanúvallomás megtagadása miatt; szakértőt és szakembert - tudatosan hamis tanúzás adása (és szakértő ezen kívül tudatosan hamis szakértői vélemény adása) miatt, míg a gyanúsított és a vádlott nem köteles tanúskodni, és nem felelős a tudatosan hamis tanúzásért.
A kihallgatás a kihallgatott személy életkorától függően a következő kategóriák egyikébe tartozik: nagykorú kihallgatása , kiskorú kihallgatása , kiskorú kihallgatása . A kiskorú és a kiskorú kihallgatása általában csak törvényes képviselője jelenlétében történik, és bizonyos esetekben tanár vagy pszichológus részvételével is. A kiskorúak és különösen a kiskorúak kihallgatását figyelembe véve a kihallgatott személyek e kategóriáinak fokozott szuggesztivitását, a fantáziálásra való hajlamot és a tanúvallomások más érdekelt felek általi befolyásolásának nagyobb lehetőségét.
A kihallgatás sorrendje szerint lehet kezdeti, ismételt vagy kiegészítő. A kihallgatás mennyisége szerint lehet alap vagy kiegészítő.
Előítéletes kihallgatás is van .
A kihallgatás elején a nyomozó (kihallgató tiszt) megállapítja a kihallgatott személyazonosságát, pontosítja, hogy beszéli-e a bírósági eljárás nyelvét, elmagyarázza a kihallgatottnak jogait, különös tekintettel arra, hogy ne tanúskodjon önmaga ellen, házastárs és közeli hozzátartozók. A sértett vagy a tanú kihallgatásakor a nyomozó köteles a kihallgatót figyelmeztetni a tudatosan hamis tanúzás és a tanúvallomás megtagadása miatti felelősségre. A sértett kihallgatása előtt kiderül, hogy narkológusnál vagy pszichiáternél van-e nyilvántartva, és az is, hogy az áldozat milyen állapotban van, van-e alkoholos vagy egyéb ittasság.
A kihallgatás során a nyomozónak joga van kérdéseket feltenni a kihallgatottnak, bemutatni a rendelkezésre álló bizonyítékokat, megismerni más személyek vallomását. A nyomozó a vádlottal vagy gyanúsítottal kapcsolatban érvelhet az igaz tanúskodás, a tagadás vagy hazugság értelmetlensége, a nyomozással való együttműködés előnyei mellett is.
A kihallgatás során jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyben már az elején fel kell tüntetni az ügy számát, vezetéknevét, keresztnevét, családnevét, a kihallgatott személy vezetéknevét, keresztnevét, családnevét, dátumát, tanú vagy sértett kihallgatása esetén fel kell tüntetni a hamis tanúzás felelősségére való figyelmeztetést, a kihallgatott személyes aláírásával.
A jegyzőkönyvbe a nyomozás összes kérdése, valamint a kihallgatottak válaszai bekerülnek. A kihallgatás befejeztével felkérik a kihallgatott személyt, hogy írja alá a jegyzőkönyvet annak minden lapján, igazolva, hogy vallomását helyesen rögzítették. A kérdések, válaszok továbbításában fellépő hibák, pontatlanságok, torzulások esetén a kihallgatott személy írásban jelezheti a fennálló hibákat, valamint a kihallgatási jegyzőkönyvhöz személyesen írásban kiegészítheti észrevételeit, amelyet a nyomozónak csatolnia kell a fő protokoll.
Az Orosz Föderáció Büntetőeljárási Törvénykönyvének 187. cikke értelmében a kihallgatás időtartama folyamatosan nem haladhatja meg a 4 órát. Egy óra pihenő, étkezési szünet után folytatható a kihallgatás. A felnőtt, egészséges személy kihallgatásának teljes időtartama nem haladja meg a 8 órát. Orvosi javallat esetén a sértett kihallgatásának időpontja orvosi vélemény alapján határozható meg [5] .
Az Orosz Föderáció büntetőeljárási törvénykönyvének 189. cikke megtiltja, hogy a nyomozó a kihallgatás során vezető kérdéseket tegyen fel. A sértett kihallgatásának meghatározott sorrendje lehetővé teszi számára iratok és iratok felhasználását.
A sértett képviselőjével együtt jöhet kihallgatásra. A sértett képviselője a büntetőügyben nemcsak ügyvéd, hanem meghatalmazott ügyvéd is lehet. Annak ellenére, hogy az ügyvédi szolgáltatások sokkal gazdaságosabbak. A sértett képviselője a büntetőügyben gyakran nemcsak jogi segítségnyújtáshoz, hanem a sértett jogainak és jogos érdekeinek védelméhez is szükséges.
A sértett képviselője a büntetőügyben jelen van a kihallgatásán, ismerteti jogait és kötelezettségeit. A nyomozó nem mindig magyarázza el részletesen a sértettnek jogait és kötelezettségeit, valamint az incidens körülményeit, de felajánlja, hogy gyorsan elolvassa és megismerje azokat a sértett kihallgatásának jegyzőkönyvében. A nyomozati cselekmény befejezése után az átélt élmények és stressz miatt az áldozat nem emlékszik sem jogaira, sem kötelezettségeire.
A kihallgatás végén a sértett képviselője (ügyvéd) segít a sértett kihallgatási jegyzőkönyvében helyesen megfogalmazni és észrevételeket tenni, fontos kérdéseket tesz fel a nyomozónak, beadványt ír, vagy átveszi a jegyzőkönyv másolatát. kihallgatásról vagy más dokumentumról.
A kihallgatás taktikáját minden konkrét esetben a helyzet sajátosságai, az ügy vizsgálati körülményei, valamint az határozza meg, hogy a kihallgatott állampolgár kiként jár el. Elfogadhatatlan azonban bármilyen kihallgatás során megtévesztés, zsarolás, fenyegetés, megaláztatás, testi vagy lelki erőszak alkalmazása. Ezen túlmenően az aljas indítékok kiaknázása, a kihallgatott személy tudatlanságának, előítéleteinek vagy vallásos érzéseinek manipulálása, valamint a hamis tanúskodás [6] kényszerítése elfogadhatatlan nyomozási eszköznek minősül .
A közvetett kihallgatás olyan taktika, amelynek célja, hogy a kihallgatott figyelmét nagyszámú kisebb kérdéssel elterelje. Miután elérte a figyelem összpontosítását rájuk, a nyomozó hirtelen feltehet egy olyan kérdést, amely az egész irodai munka során alapvető fontosságú. Ez a technika különösen sikeres lehet a kihallgatás ütemének kikényszerítésével kombinálva [7] .
A közvetett kihallgatáshoz hasonlóan a kihallgatottak figyelmét a másodlagos kérdések láncolata tereli el, amelyek hirtelen özönleni kezdenek a tempó növekedésével. Közös kulcsfontosságú jellemzőjük az egyszerűség és a gondolkodás nélküliség. Az alkalmazott pszichológia szemszögéből a mesterségesen előidézett időhiány megnehezíti az előkészített hamis képek fejben tartását és ezek alapján a hamis tanúságtételt [8] . Amikor a kérdezősködés ritmusa eléri a maximumot, és a kihallgatott mechanikusan kezd válaszolni, egy teljesen váratlan kérdés elé állítják, ami különösen fontos az eset szempontjából [7] .
A kihallgatás külön fajtája a szembesítés . E nyomozati cselekmény célja a felek tanúvallomásai közötti ellentmondások kiküszöbölése. A szembesítés két olyan személy egymás utáni kihallgatása, akiket korábban kihallgattak, és akiknek vallomásában jelentős ellentmondások vannak. A szembesítés során mindkét kihallgatott felváltva adja elő vallomását, így egyfajta „összeütközést” kelt az eltérő tanúvallomások és szerzőik között. A szembesítésben részt vevők a nyomozó engedélyével kérdéseket tehetnek fel egymásnak, egymás vallomását cáfolhatják vagy megerősíthetik, az ügyben további tanúvallomást tehetnek. A szembesítés során a gyanúsított, a vádlott is megtagadhatja a vallomást, ami azonban nem zárja ki a szembesítést. Ebben az esetben a jegyzőkönyvbe be kell jegyezni a gyanúsított vagy a vádlott vallomástételének megtagadását.
Úgy gondolják, hogy egy ilyen helyzet hozzájárul az igazság tisztázásához, bár meg kell jegyezni, hogy bizonyos esetekben nemkívánatos hatásokhoz vezethet: az igaz vallomást tevőre, a hamis tanúskodóra gyakorolt hatásra. A személyes konfrontáció lefolytatása ezért jelentős taktikai kockázattal jár a nyomozó számára, és alapos felkészülést igényel.
A hadifogoly kihallgatása az egyik módja annak, hogy titkosszolgálati információkat szerezzenek az ellenségről. A nemzetközi humanitárius jog tiltja a fizikai vagy pszichológiai kényszer alkalmazását a hadifoglyoktól való információszerzés érdekében. Azonban ilyen módszerek alkalmazása nélkül is lehet értékes információkat szerezni a hadifoglyoktól, különösen akkor, ha kényszerből vettek részt katonai műveletekben, és elégedetlenek országuk parancsnokságával és kormányzásával.