Az otthoni videó egy kétértelmű kifejezés , amely oroszul főként olyan eszközökre utal, amelyek lehetővé teszik bármilyen minőségű videó felvételét és szerkesztését otthon [1] . Magyarul a "home video" olyan előre rögzített videofelvételekre utal, amelyeket otthoni szórakoztatás céljából filmeztek, értékesítenek vagy sugároznak. A kifejezés a VHS / Betamax korszakból származik, amikor a videokazetta dominált, később az optikai formátumokra, például a DVD -re és a Blu-rayre , a 2000- es évektől pedig a digitális terjesztési módszerekre , mint például a Netflix , a Hulu és az Amazon Video .
Az otthoni videós cégek filmeket, tévéfilmeket és tévésorozatokat terjesztenek videóként különböző formátumokban a nagyközönség számára. Ezeket vagy megvásárolják vagy bérlik, majd a fogyasztók magántulajdonban tekinthetik meg otthonuk kényelmében. Az egykor mozikban megtekinthető filmek többségét (az ún. "színházi filmek" - angol színházi film ) ma már optikai digitális adathordozókon, például DVD-n és Blu-ray-n adják ki, vagy az interneten és kábeltévé- hálózatokon keresztül terjesztik. IP-TV , amely felváltja a régi VHS ( Video Home System ) környezetet. A VCD formátum továbbra is népszerű Ázsiában , bár a DVD-k fokozatosan felváltják.
A kifejezés az 1970-es években keletkezett, amikor a fogyasztói videokamerák elterjedése sok kezdőt vonzott az amatőr filmezés és vágás műfajába.
Ugyanakkor általánosan elfogadott, hogy a műfaj kezdetét 1951 decemberében Alexander Poniatov, Miron Stolyarov és Walter Salstead amerikai mérnökök rakták le.
A világ első videórögzítőjét (VRX-1000) az Ampex gyártotta 1956 - ban [2] .
A házi videó nagyban befolyásolta a mozi olyan műfajának fejlődését, mint a pornó .