Diola (nyelvek)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2022. június 25-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzéshez 1 szerkesztés szükséges .
Diola
Taxon Alcsoport
Állapot általánosan elfogadott
terület Nyugat-Afrika
A média száma több mint 3 millió
Osztályozás
Kategória afrikai nyelvek

Atlanti család

Elágazó tartály Diol csoport Diol alcsoport
Összetett
legalább hat közeli rokon nyelv
Nyelvcsoport kódjai
ISO 639-2
ISO 639-5
Ezeket a nyelveket nem szabad összetéveszteni a diola nyelvvel ( Diula , Gyula), amely a Mande család Manden csoportjába tartozik.

A diola (Diula, Gyula) az atlanti családhoz tartozó , közeli rokon nyelvek csoportja, amely Nyugat-Afrikában , főként Casamance -ban (egy dél- szenegáli régió ), valamint Gambiában és Bissau-Guineában gyakori . A Diola nép etnikai nyelvei .

Tartalmazza a Bandial , Gusilai, Ejamat, Kerak, Kuvatai, Diola Fonyi és Diola Kasa nyelveket . A beszélők száma Szenegálban körülbelül 1,2 millió fő, Gambiában - 1,2 millió fő, Bissau-Guineában - 0,8 millió Diola-fonyi hivatalos státuszú, oktatásban és közigazgatásban használják.

A fonológiai rendszer viszonylag egyszerű, sok más atlantiszi nyelvtől eltérően nem tartalmaz glottalizált és implozív elemeket . A vokalizmusban jelentős szerepe van a nyelvtök helyzete általi ellentétnek, ezen az alapon van egy magánhangzóharmonizmus . A névleges osztályok és verbális kategóriák gazdag rendszere , különösen az aspektuális és modális , valamint a verbális "kiterjesztések" (az aktusok származékait jelző toldalékok ).

Bár a diola nyelvet az UNESCO nem ismeri el veszélyeztetett nyelvként, a szülőkről a gyerekekre való átadása nehéz, és nem ritka, hogy a szenegáli diola családok gyermekei környezetük hatására wolof vagy mandinka beszélőként nőnek fel [1] . Gambiában a diola beszélők bizonyos szinten több más nyelvet is beszélnek [1] .

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 Kasper Juffermans, Caroline McGlynn. Gambia szociolingvisztikai profilja  // Szociolingvisztikai tanulmányok. - 2010. - 3. évf. , szám. 3 . — ISSN 1750-8657 . Archiválva az eredetiből 2022. április 11-én.

Linkek

Irodalom