A Tamil irodalom öt nagy eposza a tamil irodalom öt verséből álló készlet . Ezek a " Shilappadikaram ", "Manimehalei", "Jivaka-cintamani", "Valayabadi" és "Kundalakeshi". Csak az első három eposz maradt meg teljes egészében. Az utóbbi kettő töredékekben és irodalmi átiratokban ismert.
| A tamil irodalom öt nagyszerű eposza | |
|---|---|
| Név tamil nyelven | Cím oroszul |
| " Shilappadikaram " ( uo. சிலப்பதிகாரம் ) | "Mese a karkötőről" |
| "Manimikhalei" ( tam. மணிமேகலை ) | "Gyöngyöv" |
| "Jivaka-cintamani" ( tam. சீவக சிந்தாமணி ) | "Jeevaka varázslatos gyöngyszeme" |
| "Valayabadi" | |
| "Kundalakeshi" ( tam. குண்டலகேசி ) | |
Úgy gondolják, hogy ezek a művek hosszú időn keresztül születtek. E versek egy komplexummá való egyesülése azzal magyarázható, hogy egyetlen tradícióhoz tartoznak, amely elszakadt Sanga költészetétől, és korábban ismeretlen ideológiai és szerkezeti elemeket tartalmazott, amelyek közül a legfőbb vallásdidaktikának tekinthető (amiben a tudósok a a dzsainizmus és a buddhizmus hatása ), cselekmény, nagy mennyiségű vers és jelentős függőség a szanszkrit poétikától, különösen a Mahakavya műfajtól . Erre az öt eposzra az is jellemző, hogy a cselekményeket nem tamil forrásokból kölcsönözték. Ez különösen az utolsó három versre jellemző.
A "Shilappadikaram" ("A karkötő meséje") és a "Manimekhaley" versek a leghíresebbek az egész ciklusból. Egyes történetszálak közös vonása miatt „ikerverseknek” számítanak. A hagyomány szerint az első verset a Chera -dinasztia egyik Ilango nevű hercege írta, és a tamilok egyik legkedveltebb könyve. Kovalan kereskedő és felesége, Kannahi sorsát meséli el.
A 20. század elején A. M. Mervart lefordította oroszra a "Manimakhaley"-t , de a művet nem adták ki. A fordító letartóztatása után semmit sem tudni a fordítás kéziratáról.