Giszulf I (Frioul hercege)

I. Gisulf ( lat.  Gisulfus I ; legkésőbb 581 -ben halt meg ) - Friul első hercege (569 - legkésőbb 581) a Gauza családból [1] .

Életrajz

A Gisulf I-ről szóló fő narratív forrás Paul Deacon [1] [2] [3] " A lombardok története " .

I. Giszulf Alboin unokaöccse volt , a lombard királyság első olaszországi uralkodója [2] [4] . Arról, hogy ki volt Gisulf apja, középkori források nem őriztek meg információt. A modern történészek között különböző álláspontok vannak ezzel a problémával kapcsolatban. Grasulf I-t [5] nevezik lehetséges jelöltnek , de sok kutató nem az apjának, hanem a testvérének tartja őt [1] [3] . Valószínűleg I. Gisulf és I. Graszulf apja Audoin király fiatalabb fia volt , név szerint ismeretlen [6] .

Pál diakónus szerint Gisulf az alboini pannóniai udvarban a királyi equerry (marpahis [it]) pozícióját töltötte [ 1] . Pál diakónus "mindenben erényes emberként" jellemezte ( lat.  virum per omnia idoneum ) [2] .

A 8. század második felében írt Diakónus Pál "A langobardok története" című művében Gizulfot Frioul első hercegének nevezik [2] . Erről Andrej Bergamszkij , a 9. század történésze is beszámolt [4] . A modern kutatók körében sokan ragaszkodnak ugyanahhoz az állásponthoz [1] [3] , ugyanakkor az a vélemény is létezik, hogy I. Grasulf [5] lehetett a Friuli hercegség első uralkodója . Az ilyen ellentmondásos változatok megjelenésének oka talán az volt, hogy a 18-19. századi szerzők tévesen azonosították I. Gisulfot egyik utódjával, II. Giszulf herceggel [3] [7] .

I. Giszulf részt vett Itália langobardok általi meghódításában , amely 568 tavaszán kezdődött. Miután létrehozta a lombard uralmat Velence felett , Alboin unokaöccsére bízta a terület irányítását. Alboin beleegyezésével Gisulf maga választotta ki azokat a lombard családi szövetségeket ( farae ), amelyek az Appenninek-félsziget északkeleti vidékein telepedtek le . A nagybátyjától [2] [8] is kapott ajándékba egy nagy csordát ló . Pál diakónus szerint tehát a langobard hercegségek közül az első Olaszországban jött létre [3] . Fővárosának Forum Julia kisvárosát (a mai Cividale del Friuli ) választották, erről kapta a hercegség a Friuli nevet [5] . A "Lombardok története" szövege alapján ezek az események 569-ig nyúlnak vissza [1] .

I. Gisulf uralta Friuli hercegségét Alboin és Clef királyok alatt , valamint a hercegek uralkodása alatt [1] . A modern történészek megjegyzik, hogy a királyi családdal való szoros családi kapcsolatok miatt Gisulf igényt tarthat a langobard trónra. Ismeretlen okokból azonban úgy döntött, hogy megelégszik csak a Friuli hercegség feletti hatalommal [3] . A király nélküli időszak (574-584) legbefolyásosabb lombard uralkodóit felsorolva Diakónus Pál Gisulfot (Sisulf néven) említi utolsóként az öt megnevezett személy közül. A lista Gisulfon kívül említi Zaban páviai herceget , bergamói Wallarit , I. bresciai Alachist és Trent Évát . Pál diakónus szerint " ... abban az időben sok prominens rómait megöltek önérdekből, másoknak adót fizettek, így a lombard jövevényeknek termésük harmadát fizették ." A történész beszámol arról is, hogy 576 körül az itáliai keresztény papság és szerzetesség képviselőit a langobardok kegyetlen üldöztetése érte [2] [8] .

Valószínűleg a közös uralkodó tízéves hiánya a királyságban hozzájárult I. Giszulf befolyásának jelentős növekedéséhez Észak-Olaszországban [9] . A friuli hercegség nagy jelentőséggel bírt a langobard állam számára. Uralkodóját a királyok azzal a feladattal bízták meg, hogy megvédje az itáliai földeket a bizánciak esetleges invázióitól [10] [11] .

A Lombard királyság korai történetére vonatkozó megfelelő számú forrás hiányában I. Giszulf halálának pontos dátuma nem ismert. Valószínűleg 581 előtt halt meg. Az idei év abból az üzenetből származik, amelyet Austrasia Gogon majorság küldött a friuli hercegség új uralkodójának, I. Grazulfnak [ 1] [3] [12] [13] [14] .

1874-ben Cividale del Friuli történelmi központjában végzett javítási munkálatok során egy nemesi langobard sírját találták meg. A temetőben egy kőszarkofágot találtak, amelynek fedelén „ Cisul ” graffiti látható. Ezen az alapon ezt a régészeti lelőhelyet "Gizulf sírjának" nevezték el. Az itt található aranykereszt, amely a lombard olaszországi ötvösségre jellemző, „ Gisulf keresztjeként ” ismert . Arra azonban nincs kellően megbízható bizonyíték, hogy az itt eltemetett személy éppen Friuli hercege volt (I. vagy II. Gisulf). A szarkofágban egy gazdag harcos maradványai voltak teli fegyverekkel. A leletek között található egy aranygyűrű II. Tiberius bizánci császár nevével . A kutatások eredményeként kiderült, hogy a temetkezés nagy valószínűséggel a 7. századra nyúlik vissza, és II. Grasulf herceg [3] [15] [16] [17] temethetett bele .

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Martindale JR Gisulfus 1 // A későbbi római  birodalom prozopográfiája . — [2001-es utánnyomás]. — Cambr. : Cambridge University Press , 1992. - Vol. III(a): Kr. u. 527–641. - P. 537. - ISBN 0-521-20160-8 .
2. ↑ 1 2 3 4 5 6 Pál diakónus . A langobardok története (II. könyv, 9. és 32. fejezet).
3. ↑ 1 2 3 4 5 6 7 8 Bedina A. Gisulfo  // Dizionario Biografico degli Italiani . - 2001. - 20. évf. 56. - P. 629-631.
4. ↑ 1 2 Andrej Bergamszkij . Történelem (1. fejezet).
5. ↑ 1 2 3 Pavel, a diakónus, 2008 , p. 269.
6. ↑ Wenskus R. Audoin //  Reallexikon der Germanischen Altertumskunde / Hoops J. - Berlin / New York: Walter de Gruyter, 1973. - Bd. 1. - S. 475-476.
7. ↑ Leicht PS Gisulfo duca del Friuli  // Enciclopedia Italiana . – 1933.
8. ↑ 1 2 Olaszország története / Skazkin S. D. . - M . : Tudomány , 1970. - T. 1. - S. 35-41.
9. ↑ Menghin W. Die Langobarden. - Stuttgart: Theiss-Verlag, 1985. - S. 103.
10. ↑ A szlávokról szóló ősi írott hírek kódja. II. kötet (VII-IX. század) / G. G. Litavrin . - M . : Keleti irodalom , 1995. - S. 494. - ISBN 5-02-017809-8 .
11. ↑ Gianluigi Barni. La conquête de l'Italie par les Lombards. - Párizs: Albin Michel, 1975. - (Le Memorial des Siècles). — ISBN 2-2260-0071-2 .
12. ↑ Austrasian Letters (48. sz.).
13. ↑ Martindale JR Grasulfus 1 // A későbbi római  birodalom prozopográfiája . — [2001-es utánnyomás]. — Cambr. : Cambridge University Press , 1992. - Vol. III(a): Kr. u. 527–641. - P. 545. - ISBN 0-521-20160-8 .
14. ↑ Wagner N. Zur Herkunft der Agilofinger // Zeitschrift für Bayerische Landesgeschichte. - 1978. - Bd. 4. - S. 19kk. & 40.
15. ↑ San Mauro MA Cividale  // Enciclopedia dell' Arte Medievale. – 1994.
16. ↑ Cini S. L'Europa tardoantica e medievale. I Longobardi: Cividale del Friuli  // Il Mondo dell'Archeologia. – 2004.
17. ↑ Rotili M. L'Europa tardoantica e medievale. I popoli delle migrazioni nelle regioni occidentali: I Longobardi  // Il Mondo dell'Archeologia. – 2004.

Irodalom

• Pavel Deacon. A langobardok története / Tsirkin Yu. B. - Szentpétervár. : ABC Classics, 2008. - 320 p. - ISBN 978-5-91181-861-6 .

Linkek

• Észak-Olaszország (1  ) . A Középkori Genealógiáért Alapítvány. Hozzáférés időpontja: 2015. január 11.

Tematikus oldalak	A Peerage
Szótárak és enciklopédiák	Életrajzi olaszok
Genealógia és nekropolisz	WikiTree Elkésünk