| Tizennyolc év | |
|---|---|
| Dal | |
| Végrehajtó | Vera Anoshina és a Penza Orosz Népi Kórus |
| Kiadási dátum | 1958 |
| Nyelv | orosz |
| Zeneszerző | Október Grishin |
| Lírikus | Vlagyimir Zastrozhny |
Tizennyolc év egy szovjet dal.
1958-ban íródott. A zeneszerző az Oktyabr Grishin Penza Orosz Népkórus vezetője , a szavak szerzője akkoriban egy fiatal költő, egy leszerelt frontvonalbeli haditengerészeti tiszt, Vlagyimir Zastrozsnij . A dalt Vera Anoshina és a Penza Orosz Népi Kórus adta elő (1983-ban a kórust alapítójáról, az RSFSR Népi Művészéről nevezték el október Vasziljevics Grishin).
A dalt először a Penza Dráma Színház színpadán adták elő , de a közönség nem vette észre. Csak azután vált népszerűvé, hogy 1961 őszén a Kreml-palota koncertszínpadán adták elő , ahol nemcsak a sokezres közönség, hanem az ország első embereinek szívét is meghódította – az első Nyikita Szergejevics Hruscsov párt Központi Bizottságának titkára és a Szovjetunió kulturális minisztere, Jekaterina Alekseevna Furtseva . Miután a dalt sugározta az All-Union rádió.
A dalt a VDNH Kis ezüstéremmel jutalmazták , németre és japánra fordították - a "Tizennyolc év" című dal német nyelvű előadásáért az Október Grishinről elnevezett Penza Orosz Népkórus aranyérmet kapott Berlinben, "Az év dala" címmel. " Japánban. [egy]
Az összoroszországi hírnevet az Október Grishin dala kapta Vlagyimir Zastrozhny „Tizennyolc év” szavaira. Megszólalt az Uniós rádióban és televízióban, bekerült az ország vezető szólistáinak és más városok kórusainak műsoraiba. Varázsa a ragyogó eredeti zenében rejlik, ami őszinteséget, repülést és teret ad a szavaknak. Valószínűleg nem véletlen, hogy húsz évig a dal dallama volt a Penza rádió hívójele, a Penza-I állomásról indulnak vonatok Szülőföldünk minden szegletébe, most pedig úgy szól, mint a penzai fellépés előtti harangszó. Dráma Színház.
- "Penza város zenei kultúrájának története, 2017 [1]Az RSFSR Népművészének Október Grishin emlékirataiból: „Egyszer Vlagyimir Kirillovics felajánlotta, hogy ír nekem egy dalt a szerelemről, egy olyan érzésről, amely egész életemben kedves és emlékezetes marad. Megmutatta a négysort. Körülbelül 18 éves volt a vonal. Úgy döntöttünk, hogy pontosítjuk, kulcsfontosságú. Hamarosan Vladimir Kirillovich írta a végső szöveget. A szavakat álmodozó hangulat tölti meg, az érzéseket visszafogottan, feltűnés nélkül fejezik ki. A hősnő bizalommal, kissé megfontoltan osztja meg érzéseit. Impulzusa igazi emberséget, gyengédséget, boldogságvárást hoz. Mindenkivel ez volt... A zene nem íródott azonnal. Több lehetőség is volt. Tavasz volt. Április kristálycsengése, az égbolt vidám kékje, a nap mosolya kétségtelenül segítette a dallam végső változatának megszólalását.
A "Eighteen Years" című dal hihetetlenül népszerűvé vált egy 1961-es Kreml-palotában tartott koncert után. A koncerten az uniós tagköztársaságok és az ország régióinak legkiválóbb alkotói csapatai vettek részt. A Penza Orosz Népkórus meghívást kapott Penzából. A koncert napján a terem megtelt, a kormánypáholyban Jekatyerina Alekszejevna Furceva kulturális miniszter és Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára volt.
- Felmentem a színpadra, és azt hiszem: minden, aztán eljött a halálom, mert a hangom nem állt teljesen helyre - emlékezett vissza Sztyepanovna Anosina, a kórus szólistája - Énekelt. Az utolsó akkordok elhaltak. És a teremben - halálos csend, mintha senki sem lenne ott. Meghajoltak – csend. Elsötétült a szememben: kudarcot vallottunk. Miattam. A színfalak mögött Oktyabr Vasziljevics állt, sápadtan, mint a kréta. A falnak támaszkodva remegő kézzel ivott valeriánt. Eközben egy grúz csapat jelent meg a színpadon - impozáns érzelmes srácok, nagy fényes szablyákkal. És hirtelen - taps robbanása, fényes, forró. A koncert szervezői ledöbbentek. A rendező azt kiabálja: „Gyorsan építs csapatot! És a színpadra! ".
Kreml Kongresszusi Palota. Minden résztvevő csapat csak egy dalt adhatott elő. Nyikita Hruscsov maga is részt vett a koncerten.
Amikor felcsendültek az utolsó akkordok, halálos csend lett a teremben. Október Grishin azt gondolta: „Ez egy kudarc”, és a szívébe markolt. A teremben hirtelen tapsvihar tört ki. Miközben a művészeket elvezették a színpadról, egy férfi kirohant a kormánydobozból, és kifulladva közölte Hruscsov kérését, hogy adja elő újra a dalt. Igazi diadal volt.
- Arina Shatalova - A Penza himnusz megalkotója // Fiatal Leninista, N13 (6954) 2000. március 28.A koncertet élőben közvetítették. A penzaiak másodszor léptek színpadra, és tapsviharra, néha önmaguk hallatán, újra elénekelték a dalt az elejétől a végéig.
Nyikita Szergejevics Hruscsov találkozott Vera Anoshinával, és meghívta őt, valamint Oktyabr Vasilyevich Grishin és Vlagyimir Kirillovics Zastrozhny szerzőket a boxába.
A "Tizennyolc év" című dal országos elismerést kapott, egyfajta himnusz lett, Penza régió fémjele. Bekerült a hazai, hivatásos és amatőr csoportok és szólisták repertoárjába. Előadják Japánban, Kanadában, Angliában, Amerikában, Németországban.
Ljudmila Zykina , a Pyatnitsky kórus , a fehérorosz " Syabry " együttes, a régen népszerű japán "BoniDak" együttes felvette a dalt a repertoárjukba.
Néhány órával halála előtt ennek a csodálatos dalnak a szerzője, Vlagyimir Kirillovics Zastrozhny költő, megírta utolsó versét, és tulajdonképpen mindannyiunknak, ennek a dalnak a rajongóinak csodálatos kreatív végrendeletet hagyott maga után:
És amíg lesznek emberek a földön
Elkerülhetetlenül találkozni a hajnaloddal,
Tudom, hiszem, mindenkinek meglesz
A dalod – tizennyolc év!