Vlagyimir Vlagyimirovics Voroneckij | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1866. augusztus 26 | |||||||
Születési hely | Poltava kormányzóság , Orosz Birodalom | |||||||
Halál dátuma | 1916. június 23. (49 évesen) | |||||||
A halál helye | előrehaladott első világháború | |||||||
Affiliáció | Orosz Birodalom | |||||||
A hadsereg típusa | Általános alap | |||||||
Rang | Dandártábornok | |||||||
Csaták/háborúk | Első Világháború | |||||||
Díjak és díjak |
|
Vlagyimir Vlagyimirovics Voroneckij (1866-1916) - orosz katonai vezető, a vezérkar vezérőrnagya , az első világháború hőse .
1883 - ban lépett szolgálatba , miután a Petrovszkij Poltava Kadet Hadtestnél végzett . 1885-ben, miután az Sándor Katonai Iskola I. kategóriában végzett, másodhadnaggyá léptették elő, és az Ivangorodi 99. gyalogezredhez bocsátották .
1888-ban hadnaggyá , 1895-ben vezérkari századossá , 1899-ben századossá - a breszt-litovszki erődtüzérség és a 17. tüzérdandár tisztévé és rangidős tisztjává léptették elő.
1900-ban, a Nikolaev Katonai Akadémia I. kategóriában végzett diplomája után a 4. lovashadosztály főhadiszállásának és a 15. hadsereghadtestnek vezető adjutánsa volt. 1901-től a Volyn Életőrezred századparancsnoka . 1904-től alezredes -főhadsegéd-vezérkari tiszt a Varsói Katonai Körzet főhadiszállásán . 1908-tól az ezredes a 18. gyaloghadosztály, 1913-tól pedig az 1. lövészdandár vezérkari főnöke. 1914-től a 28. szibériai lövészezred parancsnoka.
1914-től az első világháború résztvevője ezredének élén. 1915-ben katonai kitüntetésekért vezérőrnaggyá léptették elő – a 37. és 13. hadsereg vezérkari főnökévé. A legmagasabb rendű , 1916. június 21-i parancs alapján bátorságáért Szent György fegyvert kapott [1] :
Arra, hogy 1915. január 30-án és 31-én két napon át a 28. szibériai lövészezred parancsnokaként a Szibériai Hadtest visszavonuló alakulatainak balszárnyát látta el, fontos harcterületek védelmében és a felsőbbrendű ellenséges erők támadásainak visszaverésében, irányította a neki alárendelt akcióegységeket, sőt többször is harcvonalban volt ellenséges puska és tüzérségi tűz alatt
1916. június 23-án a hadseregben halt meg szívbénulásban, az 1916. július 12-i legfelsőbb rendelettel kizárták a halottak listájáról.