Voishvil

Patirg-Patrikey ( más források szerint - Voishvil ) ( 1339 körül  - 1365 után ) - Grodnó hercege ( 1348  körül - 1365 körül), Keistut troki herceg (1337-1382) legidősebb fia , a Nagyok unokája Gediminas litván herceg ( 1316-1341 ) .

Életrajz

Az 1340-es években Patirg apjától , Keistut Gediminovichtól kapta meg a grodnói földet . 1353 augusztusában részt vett Olgerd és Keistut litván fejedelmek hadjáratában a porosz birtokok ellen, válaszul a Német Keresztes Lovagok által okozott Szamogitia pusztítására [1] . A litvánok négy részre osztva pusztították el Labiau, Schaaken, Povunden és Kaimen régiókat. Mindazokat a férfiakat, akiknek nem volt idejük elbújni a kastélyokban, megölték, nőket és gyerekeket elfogtak. A jószágcsordák is zsákmányul szolgáltak. A Patirg herceg vezette különítmény 400 foglyot fogott el, és a folyó mentén vezette őket. Labs. Henning Schindekopf parancsnok elindult felé Labiau felől. Hirtelen lesből a litvánokra támadt. A herceg úgy döntött, hogy áttör az öbölbe, de a parancsnok üldözésére egy mocsárba esett, amelyet csak kissé borított jég. A legtöbb ember és ló megfulladt ebben a mocsárban. Az életben maradt Schindekopf katonák hátulról támadtak. A herceg különítményének maradványaival Laba felé tartott, de a törékeny jégbe ütközve a vízbe esett. Rendelési források szerint legfeljebb 1500 litván halt meg. Magát a herceget is kihúzták a vízből és fogságba esett. Schindekopf hamarosan elengedte, és váltságdíj követelése nélkül „felbecsülhetetlen ajándékként” küldte apjának.

Amikor Patirg hazatért a fogságból, meglátta egy bizonyos előkelő litván lovag holttestét, akit hozzá hasonlóan a keresztesek elfogtak, de különös kegyetlenséggel megkínozták. Patirg megdöbbenve fordult az őt kísérő keresztes katonákhoz azzal a kéréssel, hogy engedjék el a halottak eltemetését, majd máglyán égette el a holttestet, ahogy azt a régi pogány szokás megkövetelte.

1358 augusztusában Patirg grodnói herceg sikeres tárgyalásokat folytatott Grodnóban a mazóviai fejedelmek követségével a közös határ megállapításáról.

1360 márciusában a litván hadsereg újabb vereséget szenvedett a Német Lovagrendtől. Keistut herceg sikertelenül próbálta megállítani a visszavonulást, és fogságba esett. Fia, Patirg rohant, hogy megmentse apját, de leütötték lováról és elmenekült [2] .

1365- ben a teuton keresztesek két keresztes hadjáratot szerveztek a Litván Nagyhercegség ellen [2] . Az egyik hadjáratot - Grodno irányába - Ulrich von Khatnov  német arisztokrata [2] vezette . Ebben a hadjáratban angol és skót lovagok vettek részt [2] .

A város védelmét Patirg Keistutovich herceg vezette [3] . Mivel nem volt ereje az ellenség visszaverésére, Patirg templomi körmenetet küldött keresztekkel és zászlókkal a keresztesek felé [3] . A külföldi lovagok nem ismerték a helyi szokásokat, és összezavarodtak [3] . Harcolni készültek a pogányokkal , de ehelyett keresztény kellékeket láttak [3] . Ezt követően a keresztesek visszafordultak [3] .

Keistut hamarosan megtudta, hogy Patirg is részt vett testvére, Butovt összeesküvésében, és jutalom helyett fiát Grodnóból Litvánia keleti határára szállította, ahol a tatárok hamarosan megölték [3] .

Egyes kutatók Patirgát Keystut másik fiával, Voishvill azonosítják.

Jegyzetek

1. ↑ "Világtörténet" 24 kötetben, 9. kötet, Minszk, Modern író, 1999 ISBN 985-456-297-2 , 548.
2. ↑ 1 2 3 4 "Világtörténet" 24 kötetben, 9. kötet, Minszk, Modern író, 1999 ISBN 985-456-297-2 , 553.
3. ↑ 1 2 3 4 5 6 "Világtörténet" 24 kötetben, 9. kötet, Minszk, Modern író, 1999. ISBN 985-456-297-2 , 554.

Források

• Világtörténelem: 24 kötetben - 9. kötet. Az ébredés kezdete. - Mn. : Modern író, 1999. - 592 p. — ISBN 985-456-297-2

Genealógia és nekropolisz	Elkésünk