| Viktor Boriszov-Muszatov | |
| tó . 1902 | |
| tempera vászonra [ 1] . 177 × 216 [1] cm | |
| Állami Tretyakov Galéria , Moszkva | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
"Reservoir" - Viktor Borisov-Musatov orosz művész festménye a Tretyakov Galéria gyűjteményében . Az Orosz Múzeumnak van egy változata, „A tónál”.
A „tározó” festményt 1902 nyarán festették Zubrilovkában - a művész életének legboldogabb időszakában: a kritikusok felfigyeltek a művészre, festményei sikeresek voltak, és a lány, akibe régóta szerelmes volt beleegyezik a házasságba [2] [3] . A művész a menyasszonyát, Elena Vlagyimirovna Alekszandrovát (kék ruhában a parton ülő lány), valamint nővérét, Elena Boriszova-Muszatovát (rózsaszín ruhás, álló lány) ábrázolta a képen [1] . Ugyanakkor Boriszov-Muszatov nem próbálta meg festeni portréikat , hanem csak két fiatal lány képét közvetítette.
A kép színeinek és költészetének újszerűségével nyűgözte le a kortársakat. A képen nagy figyelmet fordítanak a természetre: nyugodt és derűs. Az ég és a fák visszatükröződnek a vízben, sőt, a képen látható teljes táj éppen a tározóban tükröződik. Két lány alakja a jobb szélre tolódik el. Nincs meg bennük az a derű, amit a művész a természetben mutatott meg. Magában a cselekményben nincs narratíva – nincs konkrét cselekvés [1] .
V. Sztanyukovics a festménnyel való találkozásról így írt:
Zavaros életből jöttünk Viktorhoz. Elvakítottak minket a színek, nem értettük... Csodálkozva ültünk a kép előtt, és sokáig hallgattunk. Csend volt. Victor bement egy másik szobába. – Milyen jó… Istenem, milyen jó! - suttogta valaki halkan. És a boldogság széles folyama öntötte el szívünket, mintha nem lenne alacsony műhely, nem esne az ablakon kívül eső, ezek a hosszú provinciális hétköznapok. Azonnal elindultunk, elkezdtünk beszélgetni, zajongani – boldogan, vidáman. Victor pedig örömtelien zavartan mosolygott. [3]
| Viktor Boriszov-Muszatov művei | |
|---|---|