Vlaszov, Nyikolaj Ivanovics (a dicsőség rendjének teljes birtokosa)

Nyikolaj Ivanovics Vlaszov
Születési dátum 1926. március 20( 1926-03-20 )
Halál dátuma 1979. január 26. (52 évesen)( 1979-01-26 )
Affiliáció  Szovjetunió
A hadsereg típusa gyalogság
Több éves szolgálat 1943-1957 _ _
Rang
Zászlós
Csaták/háborúk A Nagy Honvédő Háború
Díjak és díjak
Dicsőségrend, I. osztály Dicsőségrend II fokozat Dicsőségrend III fokozat

Nyikolaj Ivanovics Vlaszov ( 1926. március 20.1979. január 26. ) – a Vörös Hadsereg katona, a 2. Front 70. hadseregének 38. gárda-lövészezredének 110. gárda-lövészezredének felderítő szakasza, 2. Belorus A dicsőség rendje (1946).

Életrajz

1926. március 20-án született Lucski faluban, amely jelenleg a belgorodi régió Prohorovszkij kerületében található, paraszti családban. Hiányos középfokú végzettség, besorozás előtt kolhozban dolgozott.

1943-ban behívták a Vörös Hadseregbe a cseljabinszki régió Karabash városi katonai nyilvántartási és besorozási hivatala által , ettől kezdve a fronton volt.

1944. október 10-én Vlasov gárda közlegény, az 1. Fehérorosz Front 70. hadserege 38. gárda-lövészhadosztálya 110. gárda-lövészezredének gyalogos felderítő szakaszának tagjaként egy csoport felderítővel együtt ismét behatolt az ellenségbe. Szerotszk városától délre fekvő Neporent település területén és felfedte a lőhelyek helyét, majd a csoport kivonulását fedezve 8 ellenséges katonát semmisített meg. 1944. október 17-én 3. osztályú Dicsőségrendet kapott.

1944. október 27-én az ellenséges vonalak mögött Modlin városa közelében felrobbantott egy ellenséges palackot. 1944. november 24-én 2. osztályú Dicsőségrendet kapott.

1944. január 13. és február 28. között egy cserkészcsoporttal együtt átkelt a Vda folyón Svarnigau falu közelében, Chojnice városától északra , több mint 10 ellenséges katonát talált el, és elnyomta a lőpontot. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1945. június 29-i rendeletével a Dicsőségrend I. fokozatát tüntették ki, és a Dicsőségrend teljes jogú birtokosa lett.

A háború befejeztével folytatta katonai szolgálatát. 1957-ben hadnagyi rangban tartalékba került, később kolhozban dolgozott.

1979. január 26-án halt meg.

Irodalom