Vettius Scaton

Vettius Scaton ( lat.  Vettius Scato ; Kr.e. II-I. század) - olasz katonai vezető, a szövetséges háborúban a peligniek vezetője .

Névprobléma

A források a Vettius név különböző változatait adják meg. Appian Publiusnak [1] , Eutropiusnak  - Titusznak [2] , Seneca  - Guynak hívja. Velleius Paterculus a dőlt Instei Cato [3] "leghíresebb parancsnokai" között említi ; talán ez írásbeli hiba, és valójában Vettius Scato-t jelent.

Részvétel a szövetséges háborúban

Vettius Scaton a Róma elleni itáliai felkelés (i. e. 91) egyik vezetője lett; megjelenik a „teljes szövetséges hadsereg felett korlátlan hatalommal rendelkező általános vezetők” listáján [4] . Vettiusnak sikerült legyőznie a Samniumban tevékenykedő Sextus Julius Caesart , és kikényszerítette Ezernia latin gyarmatának [5] kapitulációját . Publius Rutilius Lupa konzul serege a Lyris folyó közelében az általa rendezett lesbe esett, és súlyos veszteségeket szenvedett (a konzul hamarosan belehalt a csatában kapott sebbe). Scatonnak még mindig vissza kellett vonulnia az élelem hiánya és Gaius Marius tettei miatt [6] .

Amikor Pompeius Strabo megostromolta Titus Laphreniát Ausculumban , Vettius Gaius Vidaciliusszal együtt az ostromlott segítségére sietett. Pompeius vereséget szenvedett a Falerno-hegynél, és visszaszorult Firmushoz, ami után Vettius és Vidacilius távoztak, nyilván abban a hitben, hogy a római hadsereg nem fogja kiheverni a vereséget [7] . Ennek ellenére Pompeius képes volt megsemmisíteni Vidacilius hadseregét. Hamarosan a Peligni is megadta magát Pompeiusnak [8] . A források nem számolnak be Vettius Scaton sorsáról.

Jegyzetek

  1. Appian. Római történelem XIII, 47.
  2. Eutropius. Breviárium a város alapításáról V, 3, 3.
  3. Velley Paterkul. Római történelem II, 16, 1.
  4. Appian XIII, 40.
  5. Appian XIII, 41.
  6. Appian XIII, 43.
  7. Appian XIII, 47.
  8. Titus Livius. Periocha 76.