Vassally, Sebastian

Sebastiano Vassalli
Sebastian Vassali
Születési dátum	1941. október 24.( 1941-10-24 ) [1]
Születési hely	Genova , Olaszország
Halál dátuma	2015. július 27.( 2015-07-27 ) [2] [3] (73 éves)
A halál helye	Casale Monferrato , Alessandria , Piemont , Olaszország [2]
Állampolgárság (állampolgárság)	Olaszország Olasz Királyság
Foglalkozása	regényíró
Több éves kreativitás	1965-2015 _ _
Műfaj	regény
A művek nyelve	olasz
Díjak	Strega-díj

Sebastiano Vassalli ( olasz Sebastiano Vassalli , 1941. október 24., Genova , Liguria - 2015. július 27., Casale Monferrato , Alessandria tartomány , Piemont ) olasz író , történelmi regények és tudományos-fantasztikus regények szerzője [4] .

Életrajz

Genovában [5] született , kora gyermekkorában szülei Novarába küldték rokonaihoz , ahol egész életét ott töltötte. Filológiát szerzett, Cesare Musatti irányítása alatt szakdolgozatot írt a kortárs művészetről és a pszichoanalízisről . Tanár lett, szeretett festeni. Az 1960-as években csatlakozott az avantgárd Gruppo 63 -hoz . Az 1970-es évek elején Italo Calvino a Tempo di massacro ("A mészárlás ideje") című regényével "felfedezte" Vassalit, az első olvasói sikert 1990-ben érte el a La chimera ("Kiméra") című regénye, amely a "boszorkány" egy igazi epizódjáról szól. vadászat" Milánóban 1628 -ban (a regényt Strega-díjjal jutalmazták ) [6] .

A milánói egyetemen végzett, 2015 -ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, leghíresebb regényei közé tartozik még a La notte della cometa ("Az üstökös éjszakája", 1984), Marco e Mattio ("Mark és Matthew", 1992) - valamint a "Chimera" című könyvet az Einaudi adta ki. Utóbbiak közül a Terre selvagge (The Wild Lands, Rizzoli, 2014), a rómaiak és a Cimbri összecsapásának idejéről szóló történelmi regény , valamint az Il confine (A határ, Rizzoli, 2015), amelynek cselekménye Dél-Tirol történetének százéves időszaka a legnagyobb sikert érte el.Olaszországban . 1995 óta dolgozik a Corriere della Sera című újságban , korábban írt a La Repubblica , a l'Unità és az Il Mattino számára . Élete utolsó éveit egy régi házban töltötte egy távoli vidéki területen, Biandrate szomszédságában , néhány kilométerre Novarától, az 1950-es években bezárt San Bartolomeo templom mellett. 1990-ben megvásárolta épületét, helyreállította az alagsorban talált metrikakönyvet , sok-sok ember életének utolsó bizonyítékául vette a környékről, és idővel az egykori templomot emeletes házmúzeummá alakította. a plébánosok emlékének szentelték, a szomszédos kerttel, amelyet szintén íróként rendezett be. Nős, egy fia van [7] .

2015-ben Campiello-díjat kapott az irodalomhoz való hozzájárulásáért. 2015. július 27-én halt meg a Monsignor Zaccheo Hospice-ban Casale Monferratóban ( Alessandria tartomány , Piemont ) felesége, Paola Todeschino karjai között [8] .

Bibliográfia

Lui (egli) , Firenze-Padova, Rebellato ("Quaderni del Preconsolo" n. 7), 1965
Disfaso , Roma, Trevi ("Proposte" n. 1), 1968
Narcisso , Torino, Einaudi ("Ricerca letteraria" n. 5), 1968
Nel labirinto: Freddo kollázs , Novara, CDE, 1968
Tempo di massacro. Romanzo di centramento e sterminio , Torino, Einaudi ("Letteratura" n. 3), 1970
Il millennio che muore , Torino, Einaudi ("Ricerca letteraria" n. 11), 1972
AA Il libro dell'utopia ceramica , Ravenna, Longo, 1974
Pianura: poesia e prosa degli anni Settanta , Ivrea, Eporediese ("Pianura" n. 1), 1974
L'arrivo della lozione , Torino, Einaudi ("I koralli"), 1976
Brindisi (con Giovanni Bianchi), Bergamo, Il Bagatto ("Testo & Contesto" n. 1), 1979
La distanza , Bergamo, Il Bagatto ("Testo & Contesto" n. 9), 1980
Abitare il vento , Torino, Einaudi ("Nuovi coralli" n. 260), 1980; n. szerk. con postfazione dell'autore ( Trent'anni dopo: riflessioni su un personaggio e sulla sua storia ), Milano, Calypso, 2008
Mareblù , Milano, Arnoldo Mondadori Szerkesztő, 1982; n. szerk. ampliata, ivi ("Oscar narrativa" n. 1212), 1990
Ombre e destini: poesie 1977-1981 , Napoli, Guida ("Poesia contemporanea" n. 2), 1983
Arkadia: carriere, caratteri, confraternite degli impoeti d'Italia , Bergamo, El Bagatt ("Pamphlet" n. 1), 1983
Manuale di corpo ovvero sentenze di scrittori antichi e modern , Siena, Quaderni di Barbablù (n. 18), 1983; Milano, Leonardo ("Improvvisi" n. 8), 1991
Giovanni Faldella, A Parigi , Genova, Costa és Nolan bemutatása, 1983
Il finito , Bergamo, El Bagatt ("Scritture" n. 3), 1984 (con cinque disegni di Michelangelo Pistoletto)

La notte della cometa. Il romanzo di Dino Campana , Torino, Einaudi, 1984
Sangue e suolo: viaggio fra gli italiani trasparenti , Torino, Einaudi, 1985
Fiabe romagnole e emiliane , Scelte da Elide Casali és tradotte da Sebastiano Vassalli, Milánó: Mondadori ("Oscar" n. 792), 1986
L'alcova elettrica 1913: il futurismo italiano processato per oltraggio al pudore , Torino, Einaudi, 1986; n. szerk. con postfazione dell'autore, Milano, Calypso, 2009
L'oro del Mondo , Torino, Einaudi, 1987; új edizione con testo inedito, Novara, Interlinea, 2014
Marradi (Con Attilio Lolini), Brescia, L'obliquo, 1988
Introduction a Dino Campana, Opere , a cura di Carlo Fini, Milano, TEA, 1989
Il neoitaliano. Le parole degli anni ottanta , scelte e raccontate da Sebastiano Vassalli, Bologna, Zanichelli, 1989
La chimera , Torino és Einaudi, 1990; Milano, Mondadori, 1996; Milano, Fratelli Fabbri Editori, 2001; Premio Strega és Premio Campiello
Belle lettere (con Attilio Lolini), Torino, Einaudi ("Saggi brevi" n. 20), 1991
Leonardo , Siena, Quaderni di Barbablù, 1991
Marco e Mattio , Torino, Einaudi, 1992; Storia ambientata nella Val di Zoldo
Il cigno , Torino, Einaudi, 1993
3012: l'anno del profeta , Torino, Einaudi, 1995
Cuore di pietra , Torino, Einaudi, 1996
Traduzione di Charles Perrault, La bella addormentata , Novara, De Agostini, 1996
La notte del lupo , Milano, Baldini Castoldi Dalai Editore ("Romanzi e racconti" n. 109), 1998
Gli italiani sono gli altri: viaggio (undici tappe) all'interno del carattere nazionale italiano , Milano, Baldini & Castoldi, "I saggi" n. 111, 1998
Végtelen szám: Virgilio és Mecenate nel paese dei Rasna , Torino, Einaudi, 1999
Introduzione a Ernesto Ragazzoni, Buchi nella sabbia e pagine invisibili , Torino, Einaudi, 2000
Archeologia del presente , Torino, Einaudi, 2001
Dux: Casanova in Boemia , Torino, Einaudi, 2002
Il mio Piemonte , Novara, Interlinea, 2002 (Carlo Pessina fényképe)
Stella avvelenata , Torino, Einaudi, 2003
La Chimera. Storia e fortuna del romanzo di Sebastiano Vassalli , Novara, Interlinea, 2003
Amore lontano: il romanzo della parola attraverso i secoli , Torino, Einaudi, 2005
Terra d'acque: Novara, la pianura, il riso , Roberto Cicala bemutatója, Novara, Interlinea, 2005; új edeizione színes illusztrációkkal, 2011.
Postfazione és Attilio Lolini, Notizie dalla necropoli , Torino, Einaudi, 2005
Introduction a Dino Campana, Un po' del mio sangue , Milano, Rizzoli, 2005
La morte di Marx és altri racconti , Torino, Einaudi, 2006
Il robot di Natale e altri racconti , Novara, Interlinea ("Nativitas" n. 45), 2006
Natale a Marradi. L'ultimo Natale di Dino Campana , Novara, Interlinea ("Nativitas" n. 50), 2007
L'Italiano , Torino, Einaudi, 2007
Dio, il Diavolo e la Mosca nel grande caldo dei prossimi mille anni , Torino, Einaudi, 2008
Le due chiese , Torino, Einaudi, 2010
Un nulla full di story. Ricordi e regardazioni di un viaggiatore nel tempo , Giovanni Tesio, Novara, Interlinea, 2010
Vö. il sole , Torino, Einaudi, 2012
Maestri e no. Dodici incontri tra vita e letteratura , Novara, Interlinea, 2012
Il supermaschio , Alfred Jarry, André Breton teste, Novara, Interlinea, 2013
Terre Selvagge , Milánó, Rizzoli, 2014
Il confine. I cento anni del Sudtirolo in Italia , Milano, Rizzoli, 2015

Jegyzetek

↑ la Repubblica (olasz) - Roma : GEDI Gruppo Editoriale , 1976. - ISSN 0390-1076 ; 2499-0817
↑ 1 2 http://www.repubblica.it/cultura/2015/07/27/news/e_morto_lo_scrittore_sebastiano_vassalli-119891024/?ref=HREC1-4
↑ Sebastiano Vassalli // Brockhaus Encyclopedia (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
↑ Mario Baudino. Addio Sebastiano Vassalli, il narratore delle Alpi (olasz) . la Stampa (2015. július 27.). Letöltve: 2015. július 27. Az eredetiből archiválva : 2015. július 29.
↑ Addio a Sebastiano Vassalli, dallo Strega al Nobel con la passione per la pittura (olasz) . la Repubblica (2015. július 27.). Letöltve: 2015. július 27. Az eredetiből archiválva : 2015. július 30.
↑ Antonio Carioti. Letteratura: è morto Sebastiano Vassalli, aveva 73 anni (olasz) . Corriere della Sera (2015. július 27.). Letöltve: 2015. július 27. Az eredetiből archiválva : 2015. július 29.
↑ Massimo Zanaria. Sebastiano Vassalli (olasz) . Cinquantamila giorni . Corriere della Sera (2014. július 27.). Letöltve: 2015. július 27. Az eredetiből archiválva : 2016. március 4..
↑ E' morto lo scrittore Sebastiano Vassalli (olasz) . la Repubblica (2015. július 27.). Letöltve: 2015. július 27. Az eredetiből archiválva : 2015. augusztus 18..

Linkek

Meghalt Sebastiano Vassalli irodalmi Nobel-díj jelöltje . Oroszország K (2015. július 27.). Letöltve: 2015. július 27. (határozatlan)

Szótárak és enciklopédiák

Bibliográfiai katalógusokban