A wangara (Wakore, Wangarabe [1] ) a soninke nép szubetnikai csoportja, amely hagyományosan részt vesz a transzszaharai kereskedelemben és az iszlám terjedésében Nyugat- és Közép-Szudánban . A középkor során a Vangara a kereskedők konföderációjává fejlődött, akik ellenőrizték a kereskedelmi útvonalakat, és monopóliumot birtokoltak az aranykereskedelemben a szubszaharai régiókban.
A Tarikh al-Sudan szerint a wangarák a malinkei szubetnikai csoporttá fejlődtek , amely az "aranyat egyik országból a másikba szállító kereskedők" generációs szakmáján alapul.
Kumbi Sale városában , Ghána egykori fővárosában a wangarák kolóniát hoztak létre. századtól a 12-14 a Wangara kiterjesztette ellenőrzött kereskedelmi hálózatát egészen a közép-szudáni Csád - tóig .
Mosi leszáll
Vangara behatolt a móziak földjére, miután a 15. század elején utoljára elfoglalta Valatát . Miután elkezdtek kereskedni a vangárokkal (arany, só és egyéb áruk), a móziak áttértek az iszlámra.
Kano krónikája megemlíti, hogy Muhamed Rumfa (1463-99) uralkodása alatt a 160 fős Vangarava érkezett Kanóba, és elhozta az iszlámot. A Wangara délkeleti irányú mozgása a Mosi országban uralkodó instabil helyzet eredménye volt. Ezután a wangarák a Songhaihoz mentek (Kano akkoriban a Songhai mellékfolyója volt), felvették az államnyelvet, és kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki a Songhai és a Hausa között . Ez alatt az átjárás során a Vangara két csoportra szakadhatott: az egyik Gobir felé tartott , a másik a levegő oázisa felé . Kano és Gobir mellett a vangarok Katsinában és Borguban hoztak létre településeket . Katsinban a vangarák vérségi kapcsolatokat kötöttek az uralkodó dinasztiával, és 1492/3-ban a Vangara Mohamed Korau , a városállam első szakrija, aki áttért az iszlámra, lépett a trónra.