| Vago Béla | |
|---|---|
| Születési dátum | 1881. augusztus 9 |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1939. március 10. [1] (57 évesen) |
| A halál helye | |
| Polgárság | |
| Foglalkozása | újságíró , politikus |
| A szállítmány |
|
Vago Béla ( magyarul Vágó Béla , születésekor Weiss , Weiss Béla ; Kecskemét , 1881 . augusztus 9. - 1939 . március 10. , Szovjetunió ) magyar kommunista politikus , a Tanácsköztársaság idején Landler Jenő mellett de facto belügyminiszter volt . . A magyar ellenforradalom, majd a hitleri nácizmus elől menekülve a Szovjetunióba került , ahol Sztálin elnyomásának esett áldozatul.
Zsidó családban született. A budapesti egyetem filozófiai karán tanult, de a tüntetéseken való részvétel miatt kizárták. 1903 óta tagja az egyéni vállalkozói szövetségnek.
1900-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba , 1905-től a Népszava szervezet munkatársa, a szociáldemokrata mozgalom baloldalának egyik vezetője ( Szabó Erwin mellett ). 1906-tól az SDPV helyi kirendeltségeinek titkára - először Debrecenben , majd Kecskeméten.
1912-ben visszatért Budapestre. Az első világháború idején antimilitarista követeléseket fogalmazott meg. 1918 végére aktívan részt vett a munkaharcban. A Magyarországi Kommunisták Pártjának egyik társalapítója volt, beválasztották annak első Központi Bizottságába.
1919. január 28-ig a budapesti munkástanácsban a kommunista frakciót vezette, majd a Borsod megyei munkásokat szervezte. 1919. február 20. után letartóztatták; még börtönben aláírta a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesüléséről szóló megállapodást.
Közvetlenül a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltói közé tartozott . A HSR alatt a belügyi népbiztosi posztokat töltötte be (március 21. - június 24.), és egy ideig vasúti és vízügyi kommunikációs biztos is volt (április 3. - május 25.). A Magyar Vörös Hadsereg I. honvédhadtestének katonai parancsnoka is volt , debreceni felől a Tisza túlpartján.
A magyarországi szovjethatalom bukása után Ausztriába, majd Németországba emigrált. Hitler hatalomra kerülése után a Szovjetunióba távozott, ahol felvette Alekszandrovics Vago Béla nevet , együttműködött a MOPR -ban, a Sarló és Kalapács című emigráns újság főszerkesztője lett , a Magyar Nemzeti Tanács vezetője. a Szovjetunióban a Külföldi Dolgozók Kiadói Egyesületének szekciója.
1938. február 28-án letartóztatták kémkedés és egy "ellenforradalmi terrorszervezetben" való részvétel koholt vádjával. 1939. március 10-én halálra ítélték és ugyanazon a napon lelőtték. 1956. február 25-én a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának határozatával posztumusz rehabilitálták. Fiát, Andrej (Andrash) Belovics Vagot is lelőtték.