Anton Matsovich Vaarandi | |
---|---|
est. Anton Vaarandi | |
Születési dátum | 1901. szeptember 12 |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1979. szeptember 28. (78 éves) |
A halál helye |
|
Állampolgárság (állampolgárság) | |
Foglalkozása | újságíró , politikus |
Díjak | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Anton Matsovich Vaarandi ( Est. Anton Vaarandi , 1901 . szeptember 12. , Rapla - 1979 . szeptember 28. , Tallinn ) észt szovjet újságíró.
Középiskolai tanulmányait Tallinnban szerezte, az esti iskolát 1921-ben fejezte be.
1922 óta az Észt Kommunista Párt tagja , politikai tevékenysége miatt 1924-ben bebörtönözték. A következő hat évet börtönben töltötte, majd 1931-es szabadulása után a Szovjetunióba távozott , először Moszkvába, majd Leningrádba , ahol egy észt kiadónál dolgozott.
1933-ban a Komintern észt kirendeltsége Skandináviába küldte, ahol észt kommunista újságokat adott ki. 1937 és 1940 között az Oslói Egyetemen tanult. Norvégia náci Németország általi megszállása után visszatért Észtországba, ahol annak szovjetizálása után a Tallinnban megjelenő Noorte hääl (Fiatalok hangja) és Sirp ja Vasar (Kalapács és Sarló) című újságok szerkesztését vette át .
A Szovjetunió elleni német támadás után evakuálták, az ostromlott Leningrádban kötött ki , ahol észt újságokat adott ki.
A Nagy Honvédő Háború tagja, a Leningrádi Front politikai osztályán szolgált , kapitány [1]
A háború befejezése után ő volt Észtország egyetlen képviselője, aki részt vett a nürnbergi perben .
1951-től a Looming című irodalmi folyóiratban dolgozott, 1960-tól 1968-ig főszerkesztője volt.
Rövid ideig házastársa volt Deborah Vaarandinak .
Aksel Tamm. Anton Vaarandi (nekroloog). – Keel ja Kirjandus, 1979, lk 756-757
Anton Vaarandi. // Raamatus: Aksel Tamm. „Aga see oli üks mees. Eluvisandeid." Kuldsulg. 2003, lk 213-225
Anton Vaarandi Eesti biograafilises and mebaasis ISIK
Bibliográfiai katalógusokban |
---|