Boehm, Max Childebert
| Max Böhm | |
|---|---|
| Maximilian Hildebert Boehm | |
| Születési dátum | 1891. március 16. [1] |
| Születési hely | Birkenru kastély, Venden megye , Livland kormányzóság , Orosz Birodalom (ma Berzaine közösségben , Lettország Cēsis régiójában ) |
| Halál dátuma | 1968. november 9. (77 évesen) |
| A halál helye | Lüneburg , Alsó-Szászország , Nyugat-Németország |
| Ország | |
| Tudományos szféra | filozófia , újságírás |
| Munkavégzés helye | |
| alma Mater |
|
| tudományos tanácsadója | Benno Erdmann [d] |
| Díjak és díjak | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Max Hildebert Böhm ( 1891. március 16. – 1968. november 9. ) német publicista , értelmiségi, politikus , a Völkisch-mozgalom kiemelkedő képviselője .
Életrajz
Korai évek
1891-ben született Livóniában , Maximilian Roland Boehm főgimnáziumi tanár és felesége, Sally Emilia Judith Schatz családjában. Származása szerint balti német . Ugyanezen év április 22-én megkeresztelkedett a helyi plébánián [2] .
1902-ben a család Németországba ( Lotaringiába ) költözött. Böhm filozófiát, szociológiát és művészettörténetet tanult, majd 1914-ben fejezte be disszertációját " Fichte természet és erkölcs " címmel a Hallei Egyetemen .
Böhm az első világháború idején mutatkozott meg először aktívan a „határmenti” és a „külföldi németek” (Grenz- und Auslanddeutschtum) helyzetének tanulmányozásának akkori aktuális területén – humanitárius és politikai szempontból egyaránt. A munka irányát ezen a területen az akkoriban uralkodó irányzat az összes európai német egyesítésére irányult . Ugyanerre a területre terjedt ki a "határmenti németek" életének tanulmányozása és helyzetük javítására vonatkozó javaslatok elkészítése (Grenzlandarbeit) . Ennek a témának szentelte Boehm 1915-ben megjelent "A baltinémet válsága" című munkáját.
Livónia 1918-as német megszállása idején Böhm a rigai Sajtóirodában ( Ober Ost VIII) dolgozott , ahol megismerkedett Otto von Kurzellel és Arno Schiedanzcal .
A két világháború közötti időszak
Visszatérve Németországba, Böhm számos egyesületet és szervezetet szervezett a Völkisch mozgalom eszméinek népszerűsítésére , köztük a Fiatal Konzervatív Club Uniclubot ( 1919, Arthur Möllerrel együtt ), a Nemzeti Kisebbségek Jogainak Bizottságát (később a Német Társaság Nemzetiségek jogai ).
Az 1920-as évek óta Böhm a Völkisch -mozgalom egyik "értelmet és ideológiát termelő és felhalmozó emberévé vált az elméletalkotás és a politikai aktivizmus között" [3] .
Boehm szerint nem az államnak, hanem a népcsoportoknak kellett volna jogforrásként fellépniük, és ezt a jogot nem lehet biztosítani, csak az állam elismeri. Ezek és más gondolatai a "Különálló emberek" (1932) című programművében hangzottak el.
1926-tól a berlini Német Határ- és Külföldi Tanulmányok Intézetének társigazgatója .
Karrier a nácik alatt
Hitler hatalomra jutásakor Böhm már elismert Völkisch ideológusnak és szakértőnek számított. Továbbra is ezen a területen dolgozott a Német Jogi Akadémia számos bizottságában.
1933-tól a jénai egyetem etnoszociológia és etnikaelmélet professzora .
Boehmot "a hatalom sugalmazójának" és "etnopolitikai kérdések tanácsadójának" nevezték [4] .
A háború után
1945 októberében elbocsátották a közszolgálatból, és a szovjet megszállási övezetből Lüneburgba távozott , ahol 1951-ben megalapította az Ost-Akademie-t (a fő kutatási terület Kelet-Európa és az ottani német kisebbség helyzete).
Az 1960-as években foglalkozott a német menekültek és a korábbi lakóhelyük területéről elűzött németek kérdésével, amely akkoriban aktuális volt . Részt vett a "német keleti régiók" helyzetének felülvizsgálatának elősegítésében .
Díjak
- A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrend I. osztálya
Kompozíciók
Korai
- Natur und Sittlichkeit bei Fichte. Halle: Niemeyer, 1914.
- Die Krisis des deutschbaltischen Menschen. Berlin: Grenzboten, 1915.
- Der Sinn der humanistischen Bildung. Berlin: G. Reimer, 1916.
- Die Letten. Berlin: Würtz, [1917].
- Die deutschen Balten in Liv-, Est- und Kurland. Berlin: Siegismund, 1917.
- Nem volt itt. Berlin: Kulturliga, 1919.
- Kleines politisches Wörterbuch. Lipcse: Koehler, 1919.
1920-as évek
- Ruf der Jungen. Lipcse: Koehler, 1920.
- Korperschaft und Gemeinwesen. Lipcse: Koehler, 1920.
- Ost und West // Die wirtschaftliche Zukunft des Ostens. Leipzig: Koehler, 1920, 1-14.
- Der Verrat des Ostens und das gefährdete Preußen. Berlin: Vertriebsstelle politischer Schriften, [1921].
- Die Neue Front. Berlin: Gebr. Paetel, 1922.
- Europa irredenta. Berlin: R. Hobbing, 1923.
- Grenzdeutsch - Grossdeutsch. Drezda: Verein fd Deutschtum im Auslande, 1925.
- Die deutschen Grenzlande. Berlin: R. Hobbing, 1925.
- Nation und Nationalitat. Karlsruhe: G. Braun, 1927.
1930-as évek
- Grenzdeutschland seit Versailles. Berlin: Brückenverl., 1930.
- Das eigenständige Volk. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1932.
- Volksdeutsche Forderungen zur Hochschulerneuerung. Stuttgart: Kohlhammer, 1933.
- Der Burger im Kreuzfeuer. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1933.
- Volkslehre volt? Stuttgart: Franckh, 1934.
- Volkstheorie als politische Wissenschaft. Jéna: Frommann, 1934.
- Der 18. Januar und die Andern Deutschen. Jéna: Fischer, 1934.
- Volkstheorie und Volkstumspolitik der Gegenwart. Berlin: Junker és Dunnhaupt, 1935.
- Die Volkskunde als Wissenschaft. Tübingen: Laupp'sche Buchh., 1935.
- Die Krise des Nationalitätenrechts. Jéna: Frommann, 1935.
- ABC der Volkstumskunde. Potsdam: Verl. Volk u. Heimat, 1936.
- Der deutsche Osten und das Reich // Der deutsche Osten. Berlin: Propyläen, 1936, 1-18.
- Volkskunde. Berlin: Weidmann, 1937.
- Volkstumswechsel und Assimilationspolitik. Jéna: Frommann, 1938.
- Deutschösterreichs Wanderschaft und Heimkehr. Essen: Essener Verl. Anst., 1939.
1940-es évek
- Der befreite Osten. Berlin: Deutsche Buchvertriebsstelle Hofmeier, 1940.
- Lothringerland. München: Bruckmann, 1942.
- Geheimnisvolles Burgund. München: Bruckmann, 1944.
- Baltenkalender 1950. Bovenden b. Göttingen: Behr, [1949].
1950-es évek
- Vergessener Osten. Göttingen: "Musterschmidt", 1952.
- Verpflichtende Heimat im Osten. Berlin: Berliner Landesverband d. Vertriebenen, 1957.
Jegyzetek
- ↑ Max Hildebert Boehm // Munzinger Personen (német)
- ↑ LVVA. F. 235, op. 4, D. 517, L. 169v.
- ↑ Prehn U. Die wechselnden Gesichter eines ‚Europa der Völker' im 20. Jahrhundert. Ethnopolitische Vorstellungen bei Max Hildebert Boehm // Völkische Bande. Dekadenz und Wiedergeburt – Analysen rechter Ideologie. Münster, 2005. S. 126.
- ↑ Prehn U. Op. cit. S. 137.
Linkek
 Tematikus oldalak | ||||
|---|---|---|---|---|
| ||||