Bystrica-Solotvinskaya | |
---|---|
ukrán Beszterce Szolotvinszka | |
Jellegzetes | |
Hossz | 82 km |
Úszómedence | 795 km² |
vízfolyás | |
Forrás | |
• Helyszín | források a Sivulja -hegy lábánál |
• Magasság | 1390 m |
• Koordináták | 48°31′58″ é SH. 24°07′45″ hüvelyk e. |
száj | Bystrica |
• Koordináták | 48°57′40″ é. SH. 24°44′25 hüvelyk e. |
Elhelyezkedés | |
víz rendszer | Beszterce → Dnyeszter → Fekete-tenger |
Ország | |
Vidék | Ivano-Frankivszk régió |
kerületek | Bohorodchansky kerület , Tysmenitsky kerület |
forrás, száj | |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Bystritsa-Solotvinskaya - folyó Ukrajnában, az Ivano-Frankivszk régió Bogorodchansky és Tysmenitsky kerületében .
A Bystritsa Solotvinskaya folyó a Malaya Sivuli és Bistrika hegység lábánál, az Urvische Peklo szirttől nem messze , Gorgan legmagasabb részén, 1390 méteres magasságban ered, szinte párhuzamosan folyik Bystritsa-Nadvirnyanskaya-val . Folyók összefolyásuk után a Vovchinets-hegy lábánál a falu közelében. A Volchinets egyetlen Besztercet alkot 17 km-re a Dnyeszterrel való összefolyásától, 232 m magasságban, találkozásuk helyétől nem messze (délre) fekszik Ivano-Frankivszk városa .
A folyó hossza 82 km, vízgyűjtő területe 795 km², teljes esése 1158 m, átlagos lejtése 14,2 ‰. A folyóhálózat jól fejlett (majdnem 0,9 km/km²). Fő mellékfolyók: Manyavka, Bolsoj Lukavets, Szadzhavka, Radchanka.
A völgy enyhén kanyargós, az első 5 km-en keskeny szurdok, keskeny aljzattal (3-15 m), magas, szinte meredek lejtőkkel. Porogi községből kiindulva - V alakú, 0,1-0,5 km széles, nagyon tagolt meredek és nagyon meredek lejtőkkel, alatta jelentősen kitágul (1,0-3,0 km), trapéz alakúvá válik, közepesen meredek és enyhe lejtőkkel 5-10 m magas, Solotvin falu közelében pedig eléri a két kilométer szélességét. A Bystritskaya medencén belül a völgy nagyon széles, bal partja magas, meredek, szakadékok és számos kis völgy - a folyó bal mellékfolyói - vágják. A lejtőket többnyire erdő borítja. A jobb part viszont szelídebb és alacsony, szinte teljesen felszántott és lakott.
Az ártér kétoldali, a partok mentén gyakran váltakozik, szélessége 50 m-től 1,7 km-ig terjed, többnyire alacsony (0,5-1,3 m), száraz, réti, nagyrészt szántott, helyenként erdővel, fűz- és égerbokrokkal benőtt , összetételű homokos-kavicsos és kavicsos-köves talajokról.
A meder Guta faluig kanyargós, el nem ágazó, stabil ; alatta nagyon elágazó, kavicsokkal borított és könnyen deformálódó. Az első 5 km-en a csatorna lépcsőzetes lefolyó számos 0,5-1,5 m magas vízeséssel, 107 ‰ felszíni lejtéssel. Lent sok hasadék, cella, strand található. A meder szélessége 1,2-3,0 m (felső szakaszon) és 12-40 m (átlagosan) és 100-250 m (alsó szakaszon) között változik. Mélység helyenként 1,0-1,5 m, többnyire 0,5-0,7 m, ritkán 3,0 m. Áramsebesség 0,5-3,0 m/s.
Alja egyenetlen, Guta községig köves, gyakran sziklás, alatta kavicsos-köves, kavicsos-homokos. Partok 0,5-2,0 m magas helyenként 3,0 m-ig, meredek, meredek, alsó szakaszon szelíd, agyagos, helyenként sziklás, gyepszett, helyenként telepített, instabil, fűvel, fűz-, szőlő- és égercserjével benőtt, külön területek nyitva vannak.
A vízjárást Guta faluban (1911–1914, 1946–2004) és Ivano-Frankivszkban (1887–2004) a vízállásokban figyelik. A megfigyeléseket Solotvino (1902-1943, 1945-1956), Bystritsa (Ljahovci) (1887-1943) község vízállásainál végezték.
Az étel vegyes, eső uralkodik. A szint éves lefolyását árvízi rezsim jellemzi. A víz tiszta, szagtalan és íztelen, ivásra alkalmas. Ivano-Frankivszkban a vállalkozások szennyvizei szennyezik.
A Tysmenitsky járásban található Stebnik faluban vízbefogót építettek, ahonnan Ivano-Frankivszk szükségleteihez látják el a vizet.