| Falu | |
| Burma | |
|---|---|
| 57°15′23″ s. SH. 57°40′59″ K e. | |
| Ország | Oroszország |
| A szövetség tárgya | Perm régió |
| Önkormányzati terület | Kishertsky |
| Vidéki település | Osintsevo |
| Fejezet | Sakhno Tatyana Nikolaevna |
| Történelem és földrajz | |
| Időzóna | UTC+5:00 |
| Népesség | |
| Népesség | ↗ 196 [1] ember ( 2016 ) |
| Digitális azonosítók | |
| Telefon kód | +7 3425297 |
| Irányítószám | 617610 |
| OKATO kód | 57224813001 |
| OKTMO kód | 57624413111 |
Byrma egy falu a Perm Terület Kishertsky kerületében . Az Osintsevsky vidéki település része .
Falu a folyón Byrma, a folyó bal oldali mellékfolyója. Lek
Az oroszok bejövetele előtt a kiserti helyek a tatároké voltak, akik IV. Iván alatt is jasakokat fizettek a moszkovita államnak, miután meghódította a Kazanyi Kánságot és Oroszországhoz csatolta Baskíriát.
A falu közelében található helyek gazdagok kis folyókban - Osinovka, Berezovka, Murzakaevka, Maksimovka, Byrma (Lekbe ömlik), dombokban, rönkökben. Itt a helyi lakosok vasércet bányásztak és eladták a Molebsky üzemnek.
A Shoya, Leka, Osinova folyók partjai a jurmanszki osztjákok (tatárok) birtokai voltak. Mihail Kaisarov az oroszok megjelenését az 1649-1652-es éveknek tulajdonítja, amikor a kungur földeket általánosan betelepítették. A Byrma községben található kápolna 1879-ben épült. Az iskola 1894-ben nyílt meg. 1895-ben Alekszandr Vasziljevics Budrin jegyző a Byrminsky iskola tanára volt. Iskolánk elvégzése után a gyerekek mindennap gyalog 8 km-t gyalogoltak Osintsevo faluba az Osintsevo Zemstvo Népiskolába. Falunkban vásárok voltak.
A Sylvensky régió betelepülése óta a parasztok fő foglalkozása a mezőgazdaság volt. A paraszti családok lovakat, csirkéket és egyéb háziállatokat tartottak. A fő helyet a méhészet, kertészet, szarvasmarha-tenyésztés, juhtenyésztés foglalta el. Romanov juhokat tenyésztettek: húst használtak élelmiszernek, bőrt báránybőr kabát varrásához, gyapjút nemezcsizmához és ujjatlanhoz. A folyókon malmok épültek.
Kerületünk területe egy egységes, malomtavakból álló vízrendszer volt, amelyek tavasszal összegyűjtötték a forrásvizet, megtisztították a patakokat az iszaptól és iszaptól, mintegy tisztítórendszerként, és egész nyáron vízzel táplálták a Sylva folyót. Sok hal volt a tavakban. A tavak is eredeti medencék voltak a falusi fiúk és lányok fürdőzésére.
1841 - a burgonyatermesztés kezdete.
Van egy ilyen LEGENDA Byrmáról: „Egy tatár zsákban hordott otthon, de a lejtőkön szétzúzta, egy lyuk volt a zsákon – és kialakult Byrma.”
A Byrma szó a török nyelvből származik, "bormos" - jelentése "folyó kanyarulata, út". A forradalom előtt több mint 300 háztartás volt a faluban (ma 60 ház). A faluban volt egy malom, ahová a környék minden tájáról jöttek gabonát őrölni. Az emberek saját farmjaikon éltek, teheneket, csirkéket, birkákat, sertéseket tenyésztettek. Burma híres volt a bányájáról, de a vasérc lelőhelyei kicsik voltak. Most azon a helyen csak gödrök és hatalmas földhegyek vannak, málnával benőve. A vasércet szekereken küldték Molebka faluba a Demidov üzembe.
A polgárháború idején a Vörös Hadsereg a falun keresztül vonult vissza. A fehérek is átmentek a falun. A fehér gárdák letartóztatták azokat, akik segítettek a vörösöknek. A faluban van egy emlékmű Lunegovnak, aki a polgárháborúban halt meg. A Fehér Gárda lelőtte egy fehér tiszt meggyilkolása miatt. A testét darabokra vágták és az erdőbe dobták. A falu lakói elásták a holttestet, és emlékművet állítottak.
Az 1930-as években elkezdődött a kollektivizálás, az embereket elkezdték kolhozokba gyűjteni. Két kollektív gazdaság jött létre: "Combat Ural" és "Sverdlov". A kolhozok bevezetik a kötelező minimum 90 munkanapos munkavállalási időt. Ebben az időszakban megművelték a szántót, betakarították a gabonát. Sok gépkezelő felesége nem dolgozhatott a kolhozban. De most bevezették a 280 (270) napos kötelező minimumot. Az emberek hajnaltól estig kollektív munkákon dolgoztak, és már nem volt lehetőségük a személyes gazdálkodásra, még heti két szabad nap sem. Nyírerdőkben, határban tehenek szénát kaszálhattak személyes használatra, ha pedig kolhozföldön kaszálják, akkor a szénát a kolhozba vitték, a szabálysértőt pénzbírsággal fenyegették. Személyi gazdálkodást csak munkaszüneti időben végezhettek, sokaknak éjszaka kellett kaszálniuk, nappal pedig kolhozos munkán voltak. Az emberek az otthonaikban gyűltek össze; különleges emberek - "ruhások" - hívták össze az embereket megbeszélésekre, utasításokat adtak, hogy kinek milyen munkát végezzen. Ezek az emberek reggelente minden házat körbejártak.
Megkezdődött a kifosztás. A tehetősebb embereket a családjuk űzte ki, amiben volt, megtiltották, hogy bármit elvigyenek. Megszületett az elhatározás, hogy ennyi családot ki kell szabadítani. A hatóságok kifosztották azokat az embereket, akik valamilyen módon nem tetszettek neki, és nem azokat, akikre szükség volt.
Az 1930-as évekig a falunak saját kápolnája volt, ahová a hívek Istenhez jártak imádkozni. Ezen a helyen most nyárfák állnak. Van egy legenda ezekről a nyárfákról, állítólag ezeknek a fáknak a magját Amerikából hozták és ültették el a faluban. Ezek az évszázados óriások emlékeznek, hogyan éltek őseink, de csendben állnak. Sokan közülük már meghaltak.
A községben a Birminka folyón 2 vízerőmű épült, ezek látták el fénnyel az egész falut, egy fűrésztelepet. Most tavak vannak.
1935-ben tűzvész 32 házat pusztított el, az emberek szénát arattak. A tűz átterjedt a falu egyik végéről a másikra. Leégtek a legjobb házak a központban, az alsó-burmai Berezovkán.
Mozgássérültek és idősek otthona készül. Ennek a szervezetnek volt saját felszerelése, földje, disznóólja, fürdőháza, veteményeskertjei, ahol saját zöldséget termesztettek. Eleinte az egyik épületben kapott helyet a Rokkantok Háza, majd munkatársai erőfeszítéseivel egy másik épületet építettek. A Mozgássérültek Háza szervezettségben és gyarapodásban a második helyet szerezte meg a régióban. 1981-ben bezárták, az időseket és a fogyatékkal élőket Belaya Gorába szállították egy másik rokkantotthonba.
A kolhozoknak saját tej- és sajtüzemük volt, amelyek vajat, tejfölt és sajtot termeltek. Volt egy áram és egy cséplőgép (ma már házak épülnek ezen a helyen). A forradalom előtt Burmában egy általános iskola nyílt, amely ma már nem létezik. A községben kórházat nyitnak az orvosi ellátás biztosítására. 2005-ben bezárták. 1961-ben új klubépületet építettek, olvasótermet nyitottak, ahol könyveket olvastak fel a félig írástudóknak, tanítottak írni-olvasni, koncerteket rendeztek, találkozókat tartottak. A klub jelenleg is zárva tart.
Kevés eszköz volt a kolhozban, főleg kétkezi munkát alkalmaztak. Különösen nehéz volt 1939-1949-ben. Éhes évek voltak ezek, sokan haltak éhen. A kollektív gazdaságok felbomlanak, és létrejön a Leninről elnevezett kolhoz (ma Leninről elnevezett SPK). A községi tanács és a kolhoz vezetősége Osintsevo faluba kerül.
A Nagy Honvédő Háború idején a férfi lakosság frontra vonult, csak nők, idősek és tizenévesek maradtak a faluban. A tinédzsereket és a nőket arra kényszerítették, hogy megtanuljanak gépeken dolgozni. Az emberek nagyon várták a tavaszt és a nyarat, ettek pikánt, pisztikát, fakérget, savanyút, nyúlkáposztát, gombát, bogyókat.
1989-ig tavasszal és ősszel Osintsevo-t gyalog vagy lóháton kellett elérni - az utakat kimosták. 1987-1989-ben aszfaltos utat fektettek le Osintsevo és Burma között. Van egy busz Byrma - Osintsevo - Shumkovo - Ust-Kishert üzenettel. Új általános iskola (1-4. osztály) és óvoda épületei épültek. Az általános iskola elvégzése után a gyerekeket áthelyezik Osintsevo középiskolába. 1988-ig bentlakásos iskolában éltek a gyerekek, ma már minden nap iskolabusz viszi a gyerekeket iskolába és haza.
| Népesség | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1869 | 1905 | 1908 | 2000 [2] | 2004 [2] | 2008 [2] | 2010 [3] |
| 435 | ↗ 777 | ↘ 572 | ↘ 260 | ↘ 242 | ↘ 220 | ↘ 174 |
| 2011 [4] | 2012 [2] | 2013 [5] | 2015 [6] | 2016 [1] | ||
| → 174 | ↗ 207 | ↘ 195 | ↘ 187 | ↗ 196 | ||
1869 - 59 háztartás, 435 fő (202 férfi, 233 nő). 1905 - 134 háztartás, 777 fő. 1908 - 98 háztartás, 572 fő (282 férfi, 290 nő).
A következő 10 évben bezártak egy klubot, egy könyvtárat, egy óvodát, az egykori kettőből egy üzlet maradt.