Az auschwitzi koncentrációs tábor 11. blokkja egy téglaépület az I. Auschwitzban , a Stammlager vagy az Auschwitz -Birkenau koncentrációs táborhálózat fő tábora. A blokkot tábori börtönként használták kivégzésekre és kínzásokra . A tizedik és tizenegyedik blokk között volt a halálfal (a háború után rekonstruálva), a "Fekete Fal" ( Schwarze Wand ), ahol több ezer foglyot lőttek tarkón [1] [2] . A tömbépület az egyik első a táborban, a régi osztrák, majd lengyel laktanyából alakították át [3] .
A tömbben speciális kínzókamrák voltak, amelyekben különféle büntetéseket alkalmaztak a foglyokra. Némelyiket úgy alakították ki, hogy a foglyokat több napig teljes sötétségben tartsák, vagy felállásra kényszerítsék [4] . Ebben a négy speciális rekeszben (egy négyzetméter , egyenként 5x5 cm -es légzési lyukkal) az volt a büntetés, hogy a négyesben elhelyezett foglyok helyhiány miatt egész éjjel állni kényszerültek akár húsz éjszakán át egymás után. , miközben napközben is kihajtottak dolgozni [5] .
A 11. blokkban végezték el a Zyklon B növényvédő szerrel az első tömeges emberölési kísérleteket , amikor 1941. szeptember 3-án 600 szovjet hadifoglyot és 250 beteg lengyel foglyot öltek meg ily módon [2] . Mivel a mérgező anyag adagját eleinte nem lehetett meghatározni, ezek az emberek lassan, kínok között haltak meg, néhányan életben maradtak szeptember 4-én, amikor a kivégzés befejeződött [6] .
A tömbben a foglyok kínzásának egyik eszköze volt az ún. " Boger hintája " [7] ( Boger -Schaukel ), így az auschwitzi politikai osztályon szolgáló Wilhelm Boger SS -tisztről nevezték el , aki elkezdte használni őket . Ez a kínzóeszköz két függőleges támaszból állt, amelyekre egy vasrudat akasztottak keresztbe. Boger térdre kényszerítette az áldozatot, majd egy rudat hoztak a térde alá, amihez az áldozat kezét láncolta. Ilyen kicsavart állapotban a rabot fejjel lefelé, fenekével felfelé akasztották egy rúdra, majd megverték [6] [9] .