Biezins, Ermiy Avgustovich

Ermiy Avgustovich Biezinsh
Lett. Ermijs Biezins
Születési dátum 1915. május 7( 1915-05-07 )
Születési hely Riga , Livónia Kormányzóság , Orosz Birodalom
Halál dátuma 1987. február 22. (71 évesen)( 1987-02-22 )
A halál helye Vairogi , Cesisi körzet , Lett Szovjetunió , Szovjetunió
Díjak és díjak
A szocialista munka hőse
Lenin parancsa A Munka Vörös Zászlójának Rendje A Honvédő Háború II. fokozata
„Katonai érdemekért” kitüntetés "A Németország felett aratott győzelemért az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban" érem.

Ermiy Avgustovich Bieziņš ( lett Ermijs Bieziņš ; 1915. május 7., Riga , Livonia tartomány , Orosz Birodalom  - 1987. február 22. , Vairogi , Cesis régió , Lett Szovjetunió , Szovjetunió ) - az 50. 2. számú vidéki szakiskola igazgatója évfordulója Komszomol, Cesis régió a Lett SSR . A szocialista munka hőse (1971).

Életrajz

1940-ben behívták katonai szolgálatra a lett hadseregbe. Lettország 1940. októberi Szovjetunióhoz való csatlakozása után továbbra is a Vörös Hadseregben szolgált [1] . Részt vett a Nagy Honvédő Háborúban a lett lövészhadosztály tagjaként. 1942-ben megsebesült, és miután meggyógyult, továbbra is az 1. lett éjszakai fénybombázó Rezhitsky repülőezred tagjaként szolgált. 1944 nyaráig 450 bevetést teljesített, ebből 50 harci [2] .

A gárda főtörzsőrmesteri fokozatával történő leszerelés után visszatért Lettországba, és Cesis vidékén élt. 1946-tól katonai oktatóként dolgozott egy középiskolában, majd a yaungulbeni gépesítő iskola oktatójaként, igazgatóhelyetteseként (1948-tól). Az SZKP tagja (b).

1952 januárja óta a Lenin Komszomolról elnevezett 2. számú Priekul vidéki szakiskola igazgatója. Irányítása alatt a Leningrádi Szakképzési Kutatóintézet kísérleti bázisává vált iskola a tanítás tárgyi és oktatási bázisát erősítette, emelte az oktatás és a szakképzés színvonalát. A szakiskola középfokú oktatási intézmény minősítést kapott. A nyolcadik ötéves terv éveiben (1965-1970) az iskola 1412 gépkezelőt termelt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1971. július 20- i rendeletével „a nemzetgazdasági szakmunkásképzés ötéves tervének feladatainak teljesítésében elért nagy sikeréért” kitüntetésben részesült. a szocialista munka hőse Lenin-renddel és Kalapács-sarló aranyéremmel [ 3] .

Nyugdíjba vonulása után a Cessi régióban található Vairogi tanyán élt. 1987 februárjában halt meg.

Díjak

Jegyzetek

  1. ↑ Bieziņš Ermis Avgustovich . Letöltve: 2020. október 26. Az eredetiből archiválva : 2020. november 1.
  2. ↑ Bieziņš Ermiy Avgustovich . Letöltve: 2020. október 26. Az eredetiből archiválva : 2020. október 31.
  3. ↑ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1971. július 20-i rendelete

Linkek