Barruelle, Augustin
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2021. március 22-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 12 szerkesztést igényelnek .| Augustin Barruel | |
|---|---|
| fr. Augustin Barruel | |
| Születési dátum | 1741. október 2. [1] [2] |
| Születési hely | |
| Halál dátuma | 1820. október 5. [1] [2] (79 évesen) |
| A halál helye | |
| Ország | |
| Foglalkozása | esszéista , író , újságíró , fordító , pap |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
 A Wikiforrásnál dolgozik | |
Augustin (de) Barruel ( fr. Augustin (de) Barruel ; 1741. október 2. , Villeneuve-de-Bere – 1820. október 5. , Párizs ) - francia pap , apát , jezsuita , publicista , polemikus , esszéista , a szabadkőművesség kritikusa forradalom , leleplezett " Felvilágosodás - Illuminátusok - Szabadkőműves összeesküvés", amelynek célja az európai monarchiák és a katolikus egyház megdöntése. Az 1797-ben megjelent Emlékiratok a jakobinizmus történetéről (franciául Mémoires pour servir à l'histoire du jacobinisme) szerzője.
Életrajz
Nemesi családba született . Bölcsészettudományokat tanult a Tournon-sur-Rhône- i Lycée-ben , majd 1756 októberében belépett a jezsuita rendbe . A toulouse -i jezsuita kollégiumban nyelvtant tanított egészen a jezsuiták Franciaországból XV. Lajos rendeletével (1764) történt kiűzéséig, majd a szülői házba visszatérve megtudta, hogy Leszczynska Mária királynő gyóntatója francia jezsuitákat toboroz. Lengyelország a Nemzetközösségbe , majd a Habsburg-monarchiába emigrált .
Teológiát Csehországban tanult , Morvaországban tanított . 1768-ban szentelték fel.
Egy arisztokrata családban felvették nevelőnek , tanítványával Olaszországba utazott, majd 1773-ig Avignonban élt, amíg a pápa teljesen betiltotta a jezsuita rendet.
Felvette az apáti rangot, és 1774-ben visszatért Franciaországba. 1774-1777 között a chaumonti kastélyban élt a szász herceg gyermekeinek nevelőjeként.
1774-1784-ben Barruel együttműködött az Irodalmi Évkönyvvel, ahol élesen bírálta a felvilágosodás filozófiáját. Ezt a kritikát 1781-ben egy tartományi filozófus levelében fejtette ki, amely széles körű visszhangot kapott, és többször kiadták. 1788-1792-ben szinte egyedül adta ki a Papi Újságot. 1789-ben kiadta a The True Patriot, vagy Discourse on the True Causes of the Present Revolution című röpiratot, amelyben azzal érvelt, hogy a forradalom Isten büntetése Franciaország számára, különösen a papság igazságtalan életmódja miatt. Számos művében élesen elítélte a francia egyház polgári felépítését.
A francia forradalom következtében a monarchia bukása után O. Barruel 1792-ben Angliába emigrált, ahol E. Burke -nál talált menedéket . 1794-ben Londonban publikálta "A papság története a francia forradalom idején" című művét: anélkül, hogy feladta volna a forradalom mint "Isten büntetés" eszméjét, a forradalomról szóló tézist is előterjesztette, az "összeesküvés" következményeként. filozófusok .
1796-1797-ben kiadta a Memoir on the History of Jacobinism (Emlékezés a jakobinizmus történetéről) című könyvét, azzal érvelve, hogy a forradalom oka a filozófusok, a szabadkőművesek és a bajor illuminátusok „hármas összeesküvése” a keresztény egyház , a monarchia és végső soron társadalom . Adam Weishauptot , az Illuminátusok Rendjének alapítóját "az ördög inkarnációjának" nevezte. A könyvnek nagy nemzetközi visszhangja volt, és szinte az összes európai nyelvre lefordították.
A 18-i Brumaire-i puccs után Barruelle arra buzdította a francia papságot , hogy engedelmeskedjen országuk törvényeinek, ha azok nem mondanak ellent az erkölcsnek és a vallásnak.
1802-ben visszatért Franciaországba, és a párizsi Notre Dame-székesegyház kanonoka lett .
"A pápáról és a vallási jogokról" (1803) című esszéjében Napóleon 1801-es konkordátumát támogatta. A VII. Pius pápa és Bonaparte Napóleon közötti konfliktus során Barruel az előbbi mellett foglalt állást, ezért 1811-ben letartóztatták. A jezsuita rend helyreállítása (1814) után ismét tagja lett.
A 19-20. században a szabadkőműves összeesküvés Barruel által a nagy francia forradalom okaként felvetett elméletét Franciaország konzervatív ideológusai aktívan használták. Bár a modern történetírás ezt a koncepciót mint megalapozatlant elutasította, az Emlékiratok a jakobinizmus történetéről a Barruel által felhasznált hiteles dokumentumok széles köre miatt a felvilágosodás társadalmi-kulturális környezetének történetében még mindig értékes forrásnak számít.
Publikációk
- Ode sur le Glorieux Avènement de Louis-Auguste au Trône, Présenté à la Reine, Párizs, Valade, 1774.
- Traduction du Latin de M. l'abbé Boscovich, Les Éclipses, poème en six chants, Paris, Valade et Laporte, 1779.
- Les Helviennes, ou Lettres Provinciales Philosophiques, Amszterdam és Párizs, Laporte, 1781; Amsterdam et Paris, Moutard, 2 Vol., 1784 et 3e Vol., 1784-1785; Amszterdam et Paris, Briant, Vol. 4-5, 1788; 7e ed. Párizs, Pailleux, 1830.
- Lettres sur le Divorce, à un Député de l'Assemblée Nationale, ou bien, Réfutation d'un Ouvrage Ayant pour Titre: "Du Divorce", Paris, Crapart, 1789.
- Le Patriote Veridique, ou Discours sur les Vraies Causes de la Revolution Actuelle, Párizs, Crapart, 1789.
- Le Plagiat du Comité Soi-disant Ecclésiastique de l'Assemblée Nationale, ou Décret de Julien l'Apostat, Formant les Bases de la Constitution Civile du Clergé Français, Suivi des Représentations de Saint Grégoire de Nazianze, Antioche et Autunéria0, Antioche et Autunéria0, .
- Les Vrais Principes sur le Mariage, Opposés au Rapport de M. Durand de Maillane et Servant de Suite aux Lettres sur le Divorce, Paris, Crapart, 1790.
- De la Conduite des Curés dans les Circonstances Presentes. Lettre d'un Curé de Campagne a son Confrère, Député à l'Assemblée Nationale, sur la Conduite à Tenir par les Pasteurs des Ames, dans les Affaires du Jour, Paris, Crapart, 1790.
- Développement du Serment Exigé des Prêtres en Fonction par l'Assemblée Nationale, Párizs, Craparad, 1790.
- Question Nationale sur l'Autorité et sur les Droits du Peuple dans le Gouvernement, Párizs, Craparad, 1791.
- Kérdés Decisive sur les Pouvoirs ou la Juridiction des Nouveaux Pasteurs, Párizs, Crapart, 1791.
- Développement du Second Serment Appelé Civique, Décrété le 16 et le 29 Novembre 1791, Paris, Crapard, [1791] [Pergamon Press, "Les archives de la Révolution française", 1989].
- Préjugés Légitimes sur la Constitution Civile du Clergé et sur le Serment Exigé des Fonctionnaires Publics, Párizs, Crapart, 1791.
- Collection Ecclésiastique ou Recueil Complet des Ouvrages Faits Depuis l'Ouverture des États Généraux, Relativement au Clergé, à sa Constitution Civile, Décrétée par l'Assemblée Nationale, Sanctionnée par le Roi, Paris, 171739part.
- Lettre Pastorale de M. l'Évêque d'Evreux, à ses Diocésains. En leur Adressant l'Apologie de la Conduite du Pape, dans les Circonstances Présentes, Párizs, Crapart, 1792.
- Histoire du Clergé Pendant la Revolution Française, 2 köt., London és Párizs, Chez les libraires, 1797.
- Mémoires pour Servir à l'Histoire du Jacobinisme, Hambourg, 5 vol., P. Fauche, 1798-1799. Átdolgozások: Hambourg, P. Fauche, 1803; Edition Revue et Corrigée, 1818; Abrégé par E. Perrenet szerk. Párizs, La Renaissance française, 1911; avec un bevezetés Christian Lagrave, Diffusion de la pensée française, "Les Maîtres de la Contre-révolution", 1974; Extraits sous le titre: Spartacus Weishaupt, Fondateur des Illuminés de Bavière, Ventabren, Les Rouyat, 1979; Pergamon press, "Les archives de la Revolution Française", 1989; Éditions de Chiré, "Les Maîtres de la Contre-révolution", 2. kötet, 2005.
- Abrégé des Mémoires pour Servir à l'Histoire du Jacobinisme, 2 vol., London, P. Le Boussonnier, 1798, 1799; Luxemburg, 1800; Hamburg, P. Fauche, 1800, 1801; Párizs: A. Le Clère, 1817.
- Lettres d'un Voyageur à l'Abbé Barruel, ou Nouveaux Documents pour ses Mémoires, Nouvelles Découvertes Faites en Allemagne, Anecdotes sur Quelques Grands Personnages de ce Pays, Chronique de la Secte stb. (1er juin-1er novembre 1799), London, Dulau, 1800.
- Du Pape et de ses Droits Religieux, à l'Occasion du Concordat, 2 vol., Paris, Crapart, 1803.
- Trois Propositions sur l'Église de France, Établie en Vertu du Concordat, Londres, J. Booker, [1804].
- Du Principe et de l'Obstination des Jacobins, en Réponse au Sénateur Grégoire, Párizs, 1814; [Trad. olasz: Del principio e della ostinazione dei Giacobini; risposta dell'abate Barruel al senator Gregoire, Torino, Galletti, 1814].
- Réplique Pacifique aux Trois Avocats de M. le Sénateur Grégoire, Párizs, [sn], 1814.
- Recueil Précieux pour les Historiens de ce Temps, ou Choix de Brochures et de Pamphlets sur les Personnages et les Événements de la Révolution à dater de la Première Abdication de Buonaparte jusqu'au Moment Présent, 4 vol., Paris, Chez de lesuvevetésss. , 1815.
- Réponse a l'avocat de la Petite-Église, Laval, Portier, [1818].
- Lettres inédites de Barruel à son retour d'exil (1802-1806), publiées par Abel Dechêne, Aubenas, C. Habauzit, 1923.
Lásd még
Jegyzetek
Irodalom
- Christian Lagrave, "L'abbé Barruel, ses idées et leurs sources", Le Sel de la terre, Avrillé, 55. szám, 2006. január, 1. o. 210-232.
- Jacques-Alphonse Mahul, Annuaire nécrologique: ou Supplement annuel et continuation de toutes les biographies ou dictionnaires historiques, Paris, Baudoin, 1821, p. 6-11.
- Michel Riquet és Johann August Starck, Augustin de Barruel: un jesuite face aux jacobins francs-maçons, 1741-1820, Paris, Beauchesne, coll. "Religions, société, politique", 1989, 196 p. , p. 10. ( ISBN 978-2-70101-197-4 , ISSN 0339-2279,)
- Sylva Schaeper-Wimmer, Augustin Barruel, SJ (1741-1820): Studien zu Biographie und Werk, Frankfurt-sur-le-Main, Lang, 1985.
Linkek
 Szótárak és enciklopédiák | ||||
|---|---|---|---|---|
| ||||